Bernard Guetta: Izraelnek most kellene előállnia a békefeltételeivel

Publicisztika

A zsidó állam politikai sikerként könyvelheti el, hogy látványosan visszaverte a példátlan iráni támadást. Nyugati szövetségesei újból határozottan kiálltak mellette, és Irántól való félelmükben a szomszédos arab országok is inkább Izrael mellett foglaltak állást.

Izraelnek nincs rá több oka, hogy ne merjen békét kötni. Nem is egy, hanem négy győzelmet aratott egy csapásra a saját lakossága által elutasított, Vlagyimir Putyinnal szövetséges, az atombomba megszerzésétől karnyújtásnyira lévő iráni rezsimmel szemben.

Helyreállította a legyőzhetetlenségébe vetett hitet, amit az október 7-i mészárlás megkérdőjelezett. Sikerült elfeledtetnie a Gáza ellen indított megtorlásainak az embertelenségét. Maga mellé állította az Egyesült Államokat, Franciaországot és Nagy-Britanniát, és számos arab ország tapintatos, de hatékony katonai támogatását is megszerezte. Mivel a térségben mindenki fél az iráni mullahok destabilizálási kísérleteitől, Izrael képes volt újból közös frontba terelni közeli barátokat és szövetségeseket, akik korábban egyre inkább helytelenítették Benjamin Netanjahu politikáját. De mi lesz ezután, mit kezd Izrael ezzel a négyszeres győzelemmel?

Az első lehetőség, hogy Benjamin Netanjahu azt gondolja: a helyzet most megengedi, hogy továbbra is a Hamász megsemmisítésére törekedjen, akár a gázai lakosságnak okozott szenvedés, halál, éhség, nyomor, betegség árán is. Azért gondolhatja ezt a miniszterelnök, mert az iráni támadás megerősítette Izraelnek azt az érvelését, miszerint joga van megvédeni magát egy Teherán által támogatott terrorszervezettel szemben. De ez még nem minden. Benjamin Netanjahu mindenekelőtt arról győződhetett meg vasárnap, hogy

az arab fővárosokban sokkal jobban félnek Irántól, mint amennyire szolidárisak a palesztinokkal,

és ezért továbbra is elutasíthatja a kétállami megoldást.

Izrael most mondhatja azt, hogy megerősítést nyert a Hamásszal, Iránnal és a palesztin állam létrehozásával szembeni rugalmatlansága, és szó sem lehet arról, hogy eltérjen ettől a politikától. Ezt az utat fogja választani az ország mindaddig, amíg Benjamin Netanjahu van hatalmon, de amikor eljön az ideje, hogy leköszönjön, Izrael érdeke az lenne, ha felismerné, hogy akkor kell tudni és merni békejobbot nyújtani, amikor nyerésre állnak.

Akkor szabhatnak feltételeket, amikor erősebb helyzetben vannak, és ebben az esetben most jött el az a pillanat, hogy megtehetik a kikötéseiket a két állam együttélésével kapcsolatban. Például: hogy a jövőbeni Palesztina ne szerezzen nehézfegyvereket, hogy az Arab Liga valamennyi országa ismerje el Izraelt, és hogy hozzanak létre egy regionális biztonsági és együttműködési szervezetet, amely magában foglalja Izraelt, és amely közös piacon és közös fejlesztési tervek létrehozásán alapul.

Az elmúlt hónapokban a gázai akciói miatt Izrael elszigetelődött és kezdte elveszíteni szövetségesei támogatását. Ez most már nem így van. Ám az Iráni Iszlám Köztársaság feletti győzelem idején nem szabad elfelejteniük, hogy csak az izraeliek és a palesztinok együttélése és a regionális integráció szavatolja a biztonságukat és Izrael fennmaradását.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: A Vaskupola nevű izraeli rakétaelhárító rendszer Jeruzsálem közelében 2024. április 14-én. Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.