„Természetesen minden rendőr megkapja a megfelelő kiképzést, de az ilyen helyzetekre nem lehet felkészülni” – nyilatkozta Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára a múlt csütörtöki rendőrgyilkosság után. „Az intézkedő kollégák nem feltétlenül számíthattak arra, hogy egy ilyen agresszív valakivel lesz dolguk” – tette hozzá.
Nagyon megverték a Fideszt a január 15-i jászberényi időközi önkormányzati választáson, a Közösen Jászberényért Egyesület ellenzéki összefogása (mínusz DK, de erről később) a polgármesteri helyet több mint kétharmaddal, mind a tíz egyéni körzetet pedig 60 százalék körüli eredményekkel nyerte meg. (A „leggyengébben” szereplő ellenzéki egyéni jelölt is majd’ 57 százalékot szerezve lett első.) A 15 tagú új képviselő-testületben a Fidesznek csak négy embere lesz, valamennyien a kompenzációs listáról kerültek be.
Magyarországon a sajtóban, baráti társaságokban, üzleti körökben is sokat beszélünk a korrupcióról, de a vita meglehetősen parttalan. A rendszer kritikusai a naponta napvilágra kerülő eseteket, a közpénzek szétszórásának egyre hajmeresztőbb fejleményeit sorolják, vagy éppen az olyan jó példákra hivatkoznak, mint Észtországé.
Reakció Martos Levente Balázs teológussal készült interjúnkra.
A kormány azt hitte, falábúak ellen kell focizni az uniós pénzekért, aztán elkezdett játszani a brüsszeli tizenegy.
Václav Havel, Václav Klaus, Miloš Zeman… a szakítás után létrejött Cseh Köztársaság elmúlt 30 kerek esztendejének államfői. Csupa így vagy úgy jelentős férfiú, Havel a kommunizmus, az orosz megszállás elleni küzdelem mítoszi hőse, a demokrácia, a szabadság utáni vágyakozás megtestesítője – így őrzi emlékét a cseh nép, a világtörténelem, s nagyjából minden értelmes ember a Földön.
Csak valami félreértésről lehet szó. Ez Navracsics Tibor lapzártánkkor, kedd délután épp aktuális mondása arról, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette Magyarország részvételét az Erasmus-programban, abban a nagyszerű uniós kezdeményezésben, amelynek keretében az elmúlt évtizedekben Magyarországról 160 ezer egyetemi hallgató és 110 ezer oktató utazott külföldre és vett részt valamilyen felsőoktatási csereprogramban, vagy kapott egyéb támogatást tanulmányaihoz.
Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.
