Visszhang: dokumentumfilm

Amit egyedül egyikünk sem látna

Visszhang

Dokumentumfilmnek írják, de a rendező, Krámli András nem dokufilmes.

Arra készültem, hogy megtudom, milyen az, amikor Feld­már András van terápiában, de hamar kiderült, itt nem szupervízióról lesz szó. „54 éve vagyok pszichoterapeuta, mert én vagyok a legőrültebb. Nekem van szükségem emberi társaságra és semmi máshoz nem értek. Én vagyok a páciens. Én vagyok a szuperpáciens.” Ezt bizonyára nem először hallják a Feldmár-jelenség követői, ám a Kanadában élő terapeutának megvan az a szuperképessége, hogy bár évtizedek óta ugyanazt mondja, mégis mindig ad valamennyi aha-élményt. Feldmár 1969-ben kezdett terapeutaként dolgozni, és számításai szerint a mai napig úgy nyolcvanezer órát töltött emberekkel. „Van, aki húsz-harminc éve jár hozzám”, derül ki a dokumentumfilmből, amely Feld­már 2023-as magyarországi látogatásán elhangzott két előadásából és egy exkluzív beszélgetésből áll.

Dokumentumfilmnek írják, de a rendező, Krámli András nem dokufilmes. Viszont szakmabeli, Feld­már a mentora, tehát közelről kérdez, így nem is kapunk sokkal többet annál, mint ha beülnénk egy kétórás Feldmár-előadásra; moziélményt csak a beszédfolyamot meg-megtörő zenés animációs betétek adnak. Ilyenkor emészthetjük kicsit a hallottakat. A zeneszerző László Ábelre pedig biztosan nem igaz Feldmár egyik, a filmben is elhangzó tételmondata: „Azért nem csinálod azt, amit akarsz, mert csak akarod akarni, de igazából nem akarod.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.