Arra készültem, hogy megtudom, milyen az, amikor Feldmár András van terápiában, de hamar kiderült, itt nem szupervízióról lesz szó. „54 éve vagyok pszichoterapeuta, mert én vagyok a legőrültebb. Nekem van szükségem emberi társaságra és semmi máshoz nem értek. Én vagyok a páciens. Én vagyok a szuperpáciens.” Ezt bizonyára nem először hallják a Feldmár-jelenség követői, ám a Kanadában élő terapeutának megvan az a szuperképessége, hogy bár évtizedek óta ugyanazt mondja, mégis mindig ad valamennyi aha-élményt. Feldmár 1969-ben kezdett terapeutaként dolgozni, és számításai szerint a mai napig úgy nyolcvanezer órát töltött emberekkel. „Van, aki húsz-harminc éve jár hozzám”, derül ki a dokumentumfilmből, amely Feldmár 2023-as magyarországi látogatásán elhangzott két előadásából és egy exkluzív beszélgetésből áll.
Dokumentumfilmnek írják, de a rendező, Krámli András nem dokufilmes. Viszont szakmabeli, Feldmár a mentora, tehát közelről kérdez, így nem is kapunk sokkal többet annál, mint ha beülnénk egy kétórás Feldmár-előadásra; moziélményt csak a beszédfolyamot meg-megtörő zenés animációs betétek adnak. Ilyenkor emészthetjük kicsit a hallottakat. A zeneszerző László Ábelre pedig biztosan nem igaz Feldmár egyik, a filmben is elhangzó tételmondata: „Azért nem csinálod azt, amit akarsz, mert csak akarod akarni, de igazából nem akarod.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
