Visszhang: lemez

Bizet: Carmen

Visszhang

Ha létezik ikonikus operafelvétel, akkor talán ez az.

Még jobb csak az lett volna, ha a negyvenéves Maria Callas utoljára a színpadon is belebújik a cigánylány szerepébe, de ez végül a pletykák ellenére nem történt meg. 1964-ben azonban megjelent Callasnak a Carmenből készült egyetlen teljes felvétele, amelyet ráadásul kedvenc karmestere, Georges Prêtre dirigált, Don José szerepében a lágy és kellemes hangú Nicolai Geddával. Most is, hogy a Warner újra kiadta a le­mezt, úgy halljuk, hogy a szopránénekesnő a karrierje megfelelő pontján vonult stúdióba: interpretációjában Carmen veszélyes, fenyegető és halálosan izgató teremtés, de nem túljátszott dizőz, akiből – főleg az idő múlásával – önkéntelenül is karikatúra válhatna. Erőteljesen kifejező dikciója, a sötétet és a könnyedet vegyítő („chiaroscuro”) hangszíne és parlando kiszólásai inkább azt mutatják, hogy Carmen világában az ének éppolyan szükségszerűség, mint a szerelem. Nem a tárgy illusztrációja, hanem a tárgy maga. A régmúlt klasszikusokat persze könnyű szebb fénytörésben látni, de ha a fentiek nem, győzze meg a hallgatót a kiváló szereposztás. Robert Massard keményfejű Escamillót énekel, Gedda kifejezetten buzgó Don Josét, és köztük is kiemelkedik a Micaelát éneklő szubrett, Andrea Guiot. Prêtre finoman elegáns, a kellő pillanatban pedig brutális színeket csikar ki a párizsi operazenekarból, a hatvanas évekre jellemző, kicsit szöges hangképet pedig vagy megszeretjük, vagy nem. Hallgatni természetesen bakelitlemezen a leg­előnyösebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.