Visszhang: lemez

Eels: Eels Time!

Visszhang

Tavalyi súlyos szívműtétje sem lassította munkatempójában az Eels mögött álló Mark Oliver Everettet.

Az együttes 1996 óta átlag kétévente jelentet meg új anyagot, tavaly pedig még úgy is volt ideje stúdiózni a frontembernek, hogy a Budapestre is eljutó világ körüli turné után kórházba került hosszabb időre. A családja tragikus történetét gyakran megéneklő Everett zenei skálájának egyik vége a húzós blues rock, a másik pedig a szellős akusztikus folk, a kettő között pedig sok zugot bejárt az elmúlt három évtizedben. Lemezeinek hangzását a furcsán mintázott dobok, a nyersen szóló gitárok és az enyhén torzított énekhang teszik felismerhetővé.

A nagybetűvel szedett lemezcím és a borítófotón magasba rúgó énekes megtéveszti a hallgatót, ha arra tippel, hogy az Eels ezúttal is a karcosabb oldalát mutatja. Többségben vannak a szelídebb hangszerelésű dalok, amelyek ezúttal sem bontják meg az Everett által kikísérletezett formulákat. Viszont az az ív sem látszik megtörni, hogy az Eels-diszkográfia első másfél évtizedének kimagasló lemezei után a 2010 utáni anyagok a közepes különböző árnyalataiban játszanak. Ha a csúcskorszakra nem is emlékeztet az Eels Time!, szerencsére a két évvel ezelőtti Extreme Witchcraftnál jóval emlékezetesebb számok vannak rajta: az If I’m Gonna Go Anywhere himnikus refrénje gyorsan beragad, a nyitó Time vagy a Sweet Smile illeszkedik a klasszikus Eels-balladák közé. Összességében egy korrekt album ez, a kívánatosnál valamivel több töltelékdallal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.