Visszhang: lemez

Eels: Eels Time!

Visszhang

Tavalyi súlyos szívműtétje sem lassította munkatempójában az Eels mögött álló Mark Oliver Everettet.

Az együttes 1996 óta átlag kétévente jelentet meg új anyagot, tavaly pedig még úgy is volt ideje stúdiózni a frontembernek, hogy a Budapestre is eljutó világ körüli turné után kórházba került hosszabb időre. A családja tragikus történetét gyakran megéneklő Everett zenei skálájának egyik vége a húzós blues rock, a másik pedig a szellős akusztikus folk, a kettő között pedig sok zugot bejárt az elmúlt három évtizedben. Lemezeinek hangzását a furcsán mintázott dobok, a nyersen szóló gitárok és az enyhén torzított énekhang teszik felismerhetővé.

A nagybetűvel szedett lemezcím és a borítófotón magasba rúgó énekes megtéveszti a hallgatót, ha arra tippel, hogy az Eels ezúttal is a karcosabb oldalát mutatja. Többségben vannak a szelídebb hangszerelésű dalok, amelyek ezúttal sem bontják meg az Everett által kikísérletezett formulákat. Viszont az az ív sem látszik megtörni, hogy az Eels-diszkográfia első másfél évtizedének kimagasló lemezei után a 2010 utáni anyagok a közepes különböző árnyalataiban játszanak. Ha a csúcskorszakra nem is emlékeztet az Eels Time!, szerencsére a két évvel ezelőtti Extreme Witchcraftnál jóval emlékezetesebb számok vannak rajta: az If I’m Gonna Go Anywhere himnikus refrénje gyorsan beragad, a nyitó Time vagy a Sweet Smile illeszkedik a klasszikus Eels-balladák közé. Összességében egy korrekt album ez, a kívánatosnál valamivel több töltelékdallal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk