Visszhang: lemez

Gesualdo:Tenebræ Responsoria/Les Arts Florissants

Visszhang

A vadásztrófeáira és zeneműveire büszke nemesember éle­té­nek utolsó éveiben nyomdává alakította kastélyának egyik szobáját.

Kinyomatta utolsó két madrigálkötetét, valamint a nagyhétre komponált Tenebræ Responsoria című szakrális sorozatát. Nem a halálba menő bűnbánata szülte ezeket a műveket: az ambiciózus szerző a munkáinak legjavát szerette volna így örökségül hagyni. Carlo Gesualdo zenéjének drámai hangképei, merész és nyers harmóniái és dinamikái máig rabul ejtenek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy évről évre születnek felvételek ebből a darabból is. A hattagú Les Arts Florissants a tenor Paul Agnew vezetésével a latin szövegekre különös tekintettel interpretálja a krisztusi utat az utolsó vacsorától a feltámadásig illusztráló tételeket. A Lyontól 60 kilométernyire fekvő Ambronay apátságot pedig tágas akusztikája révén az együttes hetedik tagjaként illik kezelnünk. Ám a valódi erőt Gesualdo zenéjében és a passiótörténetről szóló sajátos értelmezésében találjuk: olyan, mint Caravaggio festményei, vagy a Krisztus utolsó megkísértése: túlontúl emberi ábrázolásmódja folytán alighanem botrányt okozott volna, ha szélesebb körben is előadják, megismerik. Elég csak meghallgatni a második reszponzóriumot, benne a Gecsemáné-kerti jelenettel és Jézus magányos imájával, amelynek kínzó akkordjai és operai hevülete szemléletesen árulkodnak arról az ösztönös buzgalomról, amivel Gesualdo a vallásos ikonográfiához fordult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.