színház

Káva Kulturális Műhely: MASC.

Visszhang

Mit jelent ma férfinak lenni?

Ezt a kérdést járja körül a közösségi színházi előadás, a Káva Állampolgári Színházának 4. etapja, ahol október óta 12 férfi próbálja megfejteni, mi a feladata, helye, fájdalma, öröme és boldogtalansága, vágya, reménye egy férfinak a társadalomban. Az előadáson „végigvonul” egy mérges maszk, amelyről lassan kiderül, hogy ez a mindenkori fegyelmező apafigura, aki kísérti és megfélemlíti az előadást létrehozó férfiakat. Kibomlik előttünk, hogy bár mindenkinek más a viszonya az apjához, a fiához, önmagához, a férfias férfiról épített illúziójához, a mélyben mégis a hasonlóságok dominálnak. A saját történetekből alkotott szövegeken és játékos helyzeteken keresztül megérezzük, mennyire szenvednek a mai férfiak. Meglepő és igaznak ható hangot üt meg az előadás azzal kapcsolatban, hogy mennyire elveszetté és bizonytalanokká váltak. Küzdenek a traumáikkal, a tanult mintáikkal, ráadásul már nem használhatók sem az apai intelmek, sem a tanult viselkedésformák: a nők felébredésével megváltoztak a szabályok. Megjelennek persze a férfiakról alkotott sztereotípiák is, ciccen a dobozos, vedelik a rövidet, borotválkoznak, csajoznak és sorolgatják a nők hagyományos feladatait. Csakhogy kicsit másképp, árnyaltabban: nem is kell annyira az a pia, az arcszesz csíp, és egy ismeretlen néz vissza a tükörből, a csajozás kényszeredett macsófigurái pedig minduntalan lebuknak. És az is üdítő, hogy rengeteget beszélnek a nőkről, mint a társukról, de nem egyetlen, anyai szerepre kárhoztatva őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.