színház

Káva Kulturális Műhely: MASC.

Visszhang

Mit jelent ma férfinak lenni?

Ezt a kérdést járja körül a közösségi színházi előadás, a Káva Állampolgári Színházának 4. etapja, ahol október óta 12 férfi próbálja megfejteni, mi a feladata, helye, fájdalma, öröme és boldogtalansága, vágya, reménye egy férfinak a társadalomban. Az előadáson „végigvonul” egy mérges maszk, amelyről lassan kiderül, hogy ez a mindenkori fegyelmező apafigura, aki kísérti és megfélemlíti az előadást létrehozó férfiakat. Kibomlik előttünk, hogy bár mindenkinek más a viszonya az apjához, a fiához, önmagához, a férfias férfiról épített illúziójához, a mélyben mégis a hasonlóságok dominálnak. A saját történetekből alkotott szövegeken és játékos helyzeteken keresztül megérezzük, mennyire szenvednek a mai férfiak. Meglepő és igaznak ható hangot üt meg az előadás azzal kapcsolatban, hogy mennyire elveszetté és bizonytalanokká váltak. Küzdenek a traumáikkal, a tanult mintáikkal, ráadásul már nem használhatók sem az apai intelmek, sem a tanult viselkedésformák: a nők felébredésével megváltoztak a szabályok. Megjelennek persze a férfiakról alkotott sztereotípiák is, ciccen a dobozos, vedelik a rövidet, borotválkoznak, csajoznak és sorolgatják a nők hagyományos feladatait. Csakhogy kicsit másképp, árnyaltabban: nem is kell annyira az a pia, az arcszesz csíp, és egy ismeretlen néz vissza a tükörből, a csajozás kényszeredett macsófigurái pedig minduntalan lebuknak. És az is üdítő, hogy rengeteget beszélnek a nőkről, mint a társukról, de nem egyetlen, anyai szerepre kárhoztatva őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.