Ezt a kérdést járja körül a közösségi színházi előadás, a Káva Állampolgári Színházának 4. etapja, ahol október óta 12 férfi próbálja megfejteni, mi a feladata, helye, fájdalma, öröme és boldogtalansága, vágya, reménye egy férfinak a társadalomban. Az előadáson „végigvonul” egy mérges maszk, amelyről lassan kiderül, hogy ez a mindenkori fegyelmező apafigura, aki kísérti és megfélemlíti az előadást létrehozó férfiakat. Kibomlik előttünk, hogy bár mindenkinek más a viszonya az apjához, a fiához, önmagához, a férfias férfiról épített illúziójához, a mélyben mégis a hasonlóságok dominálnak. A saját történetekből alkotott szövegeken és játékos helyzeteken keresztül megérezzük, mennyire szenvednek a mai férfiak. Meglepő és igaznak ható hangot üt meg az előadás azzal kapcsolatban, hogy mennyire elveszetté és bizonytalanokká váltak. Küzdenek a traumáikkal, a tanult mintáikkal, ráadásul már nem használhatók sem az apai intelmek, sem a tanult viselkedésformák: a nők felébredésével megváltoztak a szabályok. Megjelennek persze a férfiakról alkotott sztereotípiák is, ciccen a dobozos, vedelik a rövidet, borotválkoznak, csajoznak és sorolgatják a nők hagyományos feladatait. Csakhogy kicsit másképp, árnyaltabban: nem is kell annyira az a pia, az arcszesz csíp, és egy ismeretlen néz vissza a tükörből, a csajozás kényszeredett macsófigurái pedig minduntalan lebuknak. És az is üdítő, hogy rengeteget beszélnek a nőkről, mint a társukról, de nem egyetlen, anyai szerepre kárhoztatva őket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
