Visszhang: könyv

Luiz Schwarcz: Légszomj

Visszhang

Brazília egyik nagy könyvkiadójának magyar felmenőkkel is rendelkező alapítója nem csak kiadóvezetőként vagy szerkesztőként sikeres hazájában – az elmúlt években több saját kötete is megjelent.

Magyarul egyelőre csak a 2021-es memoárja olvasható. A könyv a szerző életének és személyiségének érzékeny és összetett rétegét igyekszik feltárni, megrázó részletességgel. A rendkívül intim és olykor zavarba ejtően személyes jeleneteken keresztül megismerünk ugyan egy küzdelmekkel és nehézségekkel teli életet, de a siker mögött is folyton jelen lévő depresszió által eltakart ember valódi alakjához mégsem kerülünk közelebb.

Maga a családtörténet, mindenekelőtt a Magyarországról származó apai ág története önmagában is izgalmas. A szerző apjának (Andrénak, azaz Andrásnak) sikerült ugyan megszöknie a bergen-belseni koncentrációs táborba tartó vonatról, hogy egy budapesti kanyar után Brazíliába emigráljon, ám azt a traumát, hogy saját apját nem sikerült a náciktól megmentenie, nem tudja kiheverni. A depresszió tüneteinek és hosszas kezelésének naplószerű leírásai rendre elnyomják a történeti részleteket. A laza asszociációkból kiinduló gondolatmenetek és önanalízisek meg-megtörik a mű időszerkezetét, ami olykor egészen nehézkessé teszi az olvasó számára a novellaszerű tematikus fejezetek cselekményének, kronológiájának rekonstruálását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.