Visszhang: könyv

Szálasi minisztere voltam – Rajniss Ferenc naplója

Visszhang

Csődszag – regisztrálta 1945 áprilisában a bukás aromás légkörét a Szálasi-féle bagázs lemondott és már nagyban menekülő minisztere, akinek önigazoló és fontoskodó feljegyzései szintúgy ezt az átható ájert árasztják magukból mindmáig.

Rajniss Ferenc akárha a Tanár úr kérem két írását, A vésztanácsot és a Magyarázom a bizonyítványomat vette volna mintául: naplójában előadja pályafutásának és politikai manővereinek lehető legszalonképesebb verzióját, amely persze még így is bőven hétpróbás senkiházinak és hazaárulónak mutatja. Igaz, Szálasival valóban fölöttébb rövid ideig tartott a politikai cimborasága, s alkalmasint éppen a nyilasokkal szemben táplált masszív megvetés e feljegyzések legérdekesebb vezérmotívuma.

Rajniss saját múltjának kozmetikázott elbeszéléséhez okvetlenül hasznos hozzáolvasni Sipos Péter kötetindító tanulmányát, amely nemcsak a háborús bűnös életútjának kacskaringóit rajzolja ki pontosan, hanem arról a részint nemzedéki, részint szociális alapú békétlenségről is fontos dolgokat árul el, amely a szélsőjobbos radikalizmus egyik meghatározó hajtóereje volt a Horthy-korszakban. A Rajniss-cikkekből és -beszédekből meg egyéb dokumentumokból összeállított gazdag válogatás pedig saját szövegekkel illusztrálja az újságíró villámgyors pálfordulását és számítóan csahos németpártiságát csakúgy, mint a politikus mély­ütésekben bővelkedő versengését, majd kényszeredett együttműködését Szálasi nyilasaival.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.