Mégsem lehet zsigerből utálni, mert bár vőlegényének köszönhetően felveti a pénz, hányatott gyerekkorából fakadó hátrányai miatt papíron egy közülünk, és random engedetlenségeivel belülről bomlasztja a kiváltságosok köreit. A két világ közt súrlódva, mindkettőt némileg megtagadva próbál érvényesülni. Pont úgy, ahogyan a róla készült film is: bár a legtöbb energiát a látványra és ízléstelen reakciókeltésre költi, vitriolos belső riposztokkal igyekszik felülemelkedni önmagán. Majd azzal próbál berántani, hogy – mint Marilyn Manson a névválasztáskor – kora két legfontosabb kulcsszavát választja alapkonfliktusként: nemi erőszak és iskolai lövöldözés. Persze nem szép így beszélni, főleg mivel az adaptált regény szerzője utólag bevallotta, könyve nemi erőszak szálát valós események ihlették, ugyanakkor azt is elmondta, hogy az iskolai mészárlást csak azért írta bele, hogy a helyzetet „rosszabbá tegye”.
Nem is a film művészkedős megnyilvánulásai jelentik a problémát (ivós játék tipp: ahányszor Mila Kunis a tükörben/tükröződve látszik, inni kell), vagy az, hogy egy egészséges alkatú tini lányt állítanak be túlsúlyosként, sőt a girl boss példázatokkal sincs baj. De hogy ehhez tinédzserek tragédiáján kelljen áttaposnia a tűsarkújával, az teljességgel indokolatlan.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
