magyarnarancs.hu: Történt-e bármiféle érdemi előrelépés az ellenzék pártjainál a tavalyi bődületes választási vereség óta?
László Róbert: A 2018-as országgyűlési választási eredmény nagyon világos leckét adott az ellenzéknek, sőt kettőt is, a 2022-es pedig csak tanácstalanságot eredményezett. Először is a 2018-as választás megtanította, hogy szétaprózódva nem tudnak szembeszállni a Fidesszel, tehát mindenképp meg kell valósítani az együttműködés valamilyen formáját. Vagyis 106 közös egyéni jelöltre és egy közös miniszterelnök-jelöltre van szükség. Ez legkésőbb a 2019-es önkormányzati választásra mindenki számára nyilvánvalóvá vált.
A másik 2018-as tanulság: a tízezer szavazókörben ott kell lenni húszezer szavazatszámlálónak. Emlékszünk, öt éve, a választás napján pár órán át akadozott a Nemzeti Választási Iroda adatközlése. Emiatt mindmáig sok százezer ember hisz a nyilvánvaló képtelenségben, miszerint akkor belenyúltak az eredménybe. Emiatt voltak akkor azonnal nagy tömegeket megmozgató tüntetések, és ez a percepció hozta el azt az állampolgári aktivizmust, ami először az előválasztást, majd a húszezer szavazatszámláló kiállítását megvalósította. A 2018-as választás után tehát rögtön megvoltak a célok. A 2022-es, minden korábbinál nagyobb vereség épp azért volt olyan sokkoló, amilyen, mert az ellenzéki oldalon mindenki úgy érezhette, hogy sikeresen megoldották az összes házi feladatot, sőt az előválasztással még túl is teljesítették.
A tavalyi választásnak nincs olyan leckéje, mint az előzőnek; maradt a kölcsönös hibáztatás és a bizalomvesztés.
magyarnarancs.hu: Milyen állapotban vannak ezek a pártok jó tíz hónappal a 2022-es vereség után?
LR: Az ellenzék egésze nyilvánvalóan rosszabb állapotban van ma, mint tavaly tavasszal volt. Két, talán három párt kivételével nehéz megmagyarázniuk a létjogosultságukat. Az elmúlt időszakban a DK tette a legtöbbet azért, hogy az ellenzéki térfél legerősebb szereplője legyen, de új szavazókat nem tudtak szerezni.
magyarnarancs.hu: Az ellenzéknek nem lett volna lehetősége arra, hogy aktivizálja magát, ezzel együtt pedig sokkal inkább látható legyen a választók számára, és alternatívát mutasson a kormánnyal szemben? Történt annyi minden az utóbbi fél évben – a kata eltörlése, rezsiemelkedés, infláció, folyamatos áremelkedések, pedagógustüntetések –, ami alkalmat adott volna minderre.
LR: Az azért nem igaz, hogy semmit nem csináltak. Van miért bírálni a különböző ellenzéki pártokat, de ne felejtsük el, hogy a Fidesz által uralt térben élünk, amelynek egész pici szegmensében van lehetősége az ellenzéknek az érvényesülésre. Olyan erőforrásbeli különbség van köztük és a kormányoldal között, hogy nem is lehet azonos mércével mérni őket. Kritizálja az ellenzék a kormányt, olykor még kezdeményezésekkel is előállnak (ársapkák kivezetése, népszavazás), de alig vannak csatornáik, amelyeken keresztül eljuttathatnák az üzeneteiket a törzstáboron túlra.
magyarnarancs.hu: Visszatérve az ellenzék bénultságára: felmerült a parlamenten kívüli politizálás mint alternatíva, konkrétan Hadházy Ákos részéről. Nemigen állt mellé senki.
LR: Az, hogy van-e értelme a parlamentben üldögélni, nem újkeletű vita. Régóta része az ellenzéki értelmiségi diskurzusnak. Nem látok esélyt arra, hogy az összes nem fideszes képviselő felállna és visszaadná a mandátumát.
magyarnarancs.hu: Van most ennek a tanácstalan ellenzéknek vezető pártja?
LR: Vezető szerepet nem érzékelek, de a DK-nak az ellenzéki oldalon relatív előnye van, és szemmel láthatóan arra törekszik, hogy hozzájuk igazodjon mindenki. 2018 után egyértelműen az együttműködés felé indultak el a pártok, a 2019-es önkormányzati választás után pedig mindez magasabb fokozatba kapcsolt. Ehhez képest most az látszik, hogy mindenki a saját pozícióit próbálja erősíteni: ez még természetesnek is mondható, hiszen ezúttal két év telik el az országgyűlési (2022), illetve az európai parlamenti és az önkormányzati választás (2024) között. Ami a pozíciók elosztását illeti:
a DK-nak vannak sikerei, hiszen látjuk, hogy viszonylag sok politikust sikerült maguk mellé állítaniuk. Az viszont nem látszik, hogy ez választók tömegeit vonzotta volna hozzájuk.
A Fidesz népszerűsége lényegesen csökkent az utóbbi tíz hónapban, és mégsem profitáltak ebből az ellenzéki pártok.
magyarnarancs.hu: Mi az oka ennek a tehetetlenségnek?
LR: Az ellenzéki együttműködés szétesett, így még annyira sem tudnak kormányképes alternatívát mutatni, mint tavaly ilyenkor. A Fidesz úgynevezett peremszavazói nincsenek elájulva Orbán Viktortól, de a Márki-Zay Péter vezette és a Jobbiktól a DK-ig terjedő ellenzéki együttműködés sem győzte meg őket arról, hogy érdemes lenne rájuk szavazni, végül ilyen-olyan okokból a Fideszhez csapódtak. De nem elkötelezett fideszesek. Az azóta eltelt időszak bőséges alapot adott arra, hogy csalódjanak Orbán Viktor kormányában, de ez nem lökte őket egyik ellenzéki párthoz sem. Kivárnak, vagy leginkább nem is foglalkoznak politikával.
magyarnarancs.hu: Az ellenzéki pártok közül a DK rukkolt elő egyfajta innovációval, ha ezt annak lehet nevezni: árnyékkormányt alakított. Hogy kell tekinteni erre?
LR: A DK nemcsak vezető szerepre, hanem kizárólagosságra törekszik az ellenzéki oldalon, ennek eszköze a árnyékkormány. Abban a tekintetben sikeresnek mondható, hogy nem felejtettük el a létezését. Amikor megalakult, azt lehetett mondani, a legfőbb tesztje az lesz, hogy fél év múlva emlékszik-e majd rá bárki is, képes lesz-e a DK napirenden tartani. A párt igyekszik is szerepeltetni az árnyékminisztereit, de a politika iránt aktívan érdeklődők körében sem valószínű, hogy sokan meg tudnák nevezni a DK árnyékkormányának legalább öt tagját. Abban pedig, hogy Gyurcsány Ferenc pártja a relatív legerősebb az ellenzéki oldalon, aligha van döntő szerepe az árnyékkormánynak; a pártnélküli szavazók szemében ettől még nem váltak kormányképes erővé.
magyarnarancs.hu: Szó volt arról, hogy a DK sikeresen szipkáz el politikusokat más ellenzéki pártokból. Nem kockázatos ez a magatartás – különösen a választók számára –, mert azt a benyomást keltheti, hogy a Demokratikus Koalíció elég agresszíven megpróbálja leszalámizni az ellenzék pártjait?
LR: Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a legtöbb választónak fogalma sincs erről a folyamatról. A politikával foglalkozók számára viszont az üzeni, hogy a DK tűnik a legtudatosabban építkező pártnak. Ezt persze lehet szimpátiával és ellenszenvvel is figyelni, de mindenképpen az az üzenete, hogy ott történik valami.
magyarnarancs.hu: Jászberényben is történt valami nemrég, ám az a DK szempontjából nem volt túl kedvező. Az időközi önkormányzati választáson úgy nyert az ellenzék, méghozzá kiütéssel a Fidesz ellen, hogy a DK nem volt részese az együttműködésnek. Arról nem is beszélve, hogy a képviselő-testület feloszlatását, ami szükségessé tette az időközi helyi választást, a párt színeiben politizáló alpolgármester dobta be. Ezek szerint kudarcot vallott a DK Jászberényben?
LR: Alaposan eltaktikázták magukat. Nem arra számítottak, hogy az ellenzéki polgármestert, Budai Lórántot ilyen többséggel újraválasztják.
magyarnarancs.hu: A Fidesz is nagyon sokat tett a képviselő-testület feloszlatásáért és az időközi választásért. Éppen ezért úgy is tűnhetett, hogy a DK a Fidesz szekerét tolja.
LR: Nem hiszem, hogy ez lenne az uralkodó narratíva. Egyszerűen elkalkulálták magukat a képviselő-testület feloszlatásával. A jászberényi időközit persze sokan úgy vetítették az országos szintre, hogy lám, Gyurcsány nélkül sikerülhet.Valójában Jászberény esete eléggé különleges: Budai Lórántnak megvan a helyi ismertsége, elismertsége, beágyazottsága, itt és most nem sokat számítottak a pártlogók.
Egy országos választás, főleg, ha országgyűlési, egész más logika mentén működik. Sokszor hirdettek már egyébként csodareceptet. Kész Zoltán civil jelöltként nyert 2015-ben egy időközi parlamenti választáson, amire többen azt mondták, működik az a modell, hogy függetlenként kell indulni a Fidesz ellen. Hasonló volt Márki-Zay Péter polgármesterré választása a 2018-as időközin. Most a jászberényi polgármester tűnik aduásznak.
Valójában nem a jelöltállítás mikéntjét kell ellesni, hanem a munkát. A felsoroltak mindannyian elvégezték, és egyikük sem csak néhány hetet szánt rá.
magyarnarancs.hu: Van-e értelme az ellenzéki pártoknak valamelyest eltávolodniuk a jelöltek mögül a 2024-es önkormányzati választáson, és úgy indítani közös képviselő- és polgármesterjelölteket?
LR: Településenként nagyon eltérő, hogy hol zavaró a pártlogó, és hol nem. Vannak pártjelöltként nyert népszerű polgármesterek most is. Persze olyanok szintén, akik jobban járnak, ha pártlogók nélkül, vagy valamely civil szervezet támogatásával indulnak.
magyarnarancs.hu: Gondolom, az ellenzéki tanácstalanság ellenére azért arra csak rájöttek a pártok, hogy ha külön indulnak az önkormányzati választáson, az totális kudarc lesz számukra.
LR: Igen, aki azt gondolja, hogy 2022 leckéje az, hogy „nem jött be az együttműködés, tehát mindenki induljon külön”, súlyos tévedésben van. Pontosabban az európai parlamenti választáson ez még működhet is, legalábbis az 5 százalék fölött teljesítő pártok esetében. De polgármesterei, egyéni kerületi képviselői csak úgy lehetnek az ellenzéki szereplőknek, ha koordinálják a jelöltjeiket. Ezzel minden ellenzéki szereplő tisztában is van, de hogy képesek lesznek-e ezt a gyakorlatba újra átültetni 2024-ben, vagy akár 2026-ban, egyelőre kérdéses. Pedig ez, ha távolról sem elégséges, de szükséges feltétele annak, hogy egyáltalán versenyben maradjanak.
