A Jobbik a budai várban, a Karmelita kolostornál elbocsátott magyar munkások portréfotóival tüntetett hétfőn. Így tiltakozott a párt a kormány politikája ellen, amely azt eredményezi, hogy vendégmunkások jönnek az országba, „akik elveszik a magyarok munkáját, ahogy megtették Makón, Gyöngyösön és Salgótarjánban”.
Az, hogy jönnek a vendégmunkások, és közben elbocsátják a magyar dolgozókat, fontos témája most az ellenzéki pártoknak – Toroczkaitól a DK-n át a Jobbikig. Erről Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke azt mondta, a magyar munkavállalókat nem nyugtatja meg, ha a politikusok beígérik, hogy hazazavarják, karanténba zárják vagy majd hatalomra kerülve be sem engedik ide a vendégmunkásokat. Zlati a Narancs.hu kérdésére azt írta, az állam azért hív harmadik országbeli embereket, hogy orvosolja a munkaerőhiányt. Inkább olyan programokra lenne szükség, amelyekkel a kedvezőtlen folyamatot vissza lehet fordítani. Ebben a helyzetben előrelépés az lenne – lett volna már korábban –, ha a gazdaságpolitika az összeszerelő üzemek szaporodása helyett a magasabb hozzáadott értéket előállító munkát segíti, és javít a szakképzésen, jó piaci szereplőkkel és minőségi jogalkotással.
A politikusok által említett esetek közül az első a makói volt, és azt először nem is az ellenzék hozta szóba. Czirbus Gábor önkormányzati képviselő, a Fidesz városi elnöke nyilatkozott róla tavaly novemberben. Mellette elbocsátott dolgozók, valamint a szakszervezet helyi vezetői beszéltek arról, hogy a gyár a magyar dolgozók rovására döntött. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, kivizsgálják a történteket.
A Continental makói üzemének igazgatója, Szűrszabó Levente akkor azt nyilatkozta egy riportban, hogy csökkent a megrendelés, ezért többségében kölcsönzött munkaerőt küldtek el, és nem a munkatapasztalat, hanem a pillanatnyi teljesítmény alapján. Az is elhangzott, hogy pert indítanak a szakszervezeti titkárral szemben a nyilatkozata miatt.
A makói üzem hagyományos meghajtású autókhoz készít gumialkatrészeket. Megrendeléseire hat a járműipar átalakulása. A cég 2020-ban elavultnak nevezte és felmondta a 23 éve meglévő kollektív szerződést, emiatt a dolgozók a Makói Gumiipari Szakszervezet segítségével 2021 tavaszán sztrájkoltak. Autóipari érdekvédelmi szervezetek, buszvezetők, tanárok, börtönőrök, köztisztviselők, közéleti szereplők is kifejezték szolidaritásukat. A cég visszaállította a kollektív szerződést. Júliusban bejelentette a létszámcsökkentést, és ez a tapasztalatok szerint leginkább azokat érintette, akik a sztrájkban részt vettek.
Egyik akkori interjúalanyunknak, aki az ezredforduló óta a vulkanizálóban dolgozott, és ukrán munkásokat tanított be, a HR-esek azzal adták oda az elbocsátásról szóló iratot, hogy a munkája kiemelkedő volt, de nehéz a gazdasági helyzet.
Múlt csütörtökön Lázár János építési és közlekedési miniszter, Makó országgyűlési képviselője a vásárhelyi Rádió7-nek nyilatkozva megalázónak, megszégyenítőnek és kizsákmányolónak minősítette azt, ahogy a Continental a makói üzemében a munkavállalókkal bánik. A miniszter nem beszélt magyarokról és külföldiekről, csak a munkások sorsáról, amit megnehezít, hogy az érdekükben kiálló szegedi szakszervezeti vezetőt, Radics Gábort január közepén elbocsátották. Őt Lázár szerint – és az elbocsátás miatt tiltakozó francia szakszervezetek szerint is – azért rúghatták ki, mert kiállt a makói dolgozók jogaiért. „Sokkal egyszerűbb lenne azt mondani a Continental részéről, hogy előbb-utóbb a makói gyárukat be akarják zárni, hogy ha ez a céljuk. De az, hogy folyamatosan a legsunyibb módszerekkel lépnek fel a munkavállalókkal szemben, és most, 27 év együttműködés után kirúgták Radics Gábort, ez szerintem tévút, méltatlan és rossz fényt vet a vállalatra. Ezt kormányzati szinten mindig el is mondom, és mindent el is követek, hogy a Continental ne kapjon kormányzati támogatást, sőt, amit eddig kapott, azt is fizesse vissza” – nyilatkozta Lázár.
Ezzel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Continentalhoz:
- mit gondol a miniszter minősítéseiről a cég;
- miért kellett elbocsátani Radics Gábort, hiszen ha valaki húsz évnél több időt tölt el egy vállalatnál, már bizonyíthatta lojalitását;
- mi a véleménye a Continentalnak arról, hogy a makói sztrájk utáni elbocsátások bosszúnak, megfélemlítésnek látszanak;
- a cég tapasztalatai szerint be lehet-e tartani azt a törvényt, hogy csak akkor alkalmaznak egy adott feladatra harmadik országbeli vendégmunkást, ha magyart nem találnak;
- amikor elbocsátásról döntenek, a határozatot itt hozzák meg, vagy a teljesítmények értékelése alapján, a számokból, máshol döntenek;
- amikor értékelik a teljesítményt, számításba veszik-e, hogy az összehasonlított munkásoknak valóban azonos nehézségű, ugyanannyi mozdulatot igénylő munkafolyamatot kellett végezniük adott idő alatt?
A Continental a kérdésekre ezzel az állásfoglalással válaszolt:
„A tiszteletteljes együttműködés minden munkatársunkkal elengedhetetlen előfeltétele vállalatunk sikerének és hosszú távú fennmaradásának. Ennek megfelelően, mint sok más cég, így mi is rendelkezünk kötelező érvényű értékekkel és szabályokkal minden munkavállalónk számára, beleértve a munkavállalói érdekképviseletek tagjait is. Ezen értékek és szabályok jelentős megsértése esetén a munkatörvénykönyvében leírtak alapján megtesszük a szükséges lépéseket. Egyes munkavállalóinkat érintő egyéni eseteket adatvédelmi okokból ezen túlmenően nem kommentálhatunk.”
„A novemberi elbocsátásoknak azért lett nagy visszhangja, mert az látszott, a törvény nem jól működik. Az nem szabályos, hogy elbocsátok egy magyart, és felveszek a helyére egy külföldit, de az mégis előfordulhat, hogy előbb felveszek egy külföldit, aztán rúgok ki egy magyart, mert így nem a magyar helyett vettem fel. Holott az eredmény ugyanaz” – mondta a Narancs.hu-nak Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára. – „Az újságcikkekben az állt, mi azt mondtuk, a gyár a lépésével a külföldi munkavállalók előtt nyitja meg az utat. Ezt nem mi mondtuk, a dolgozók beszéltek erről. Az pedig, hogy a betanító, tapasztalt kollégát küldik el, most máshogy festett a harmadik országbeli emberekkel a háttérben. Sajnálom, hogy azóta a politikusok ebben azt a lehetőséget látták, hogy ezzel is lehet ütni egyet a kormányon, hiszen mindegy, ki csinálta a törvényt, ha kiskaput találnak, és járnak rajta. A helyi politikusoknál érdeklődtem, hol tart a Gulyás Gergely által bejelentett vizsgálat, erről még nem kaptam információt.”
Arról, ahogy a gyárigazgató akkor fogalmazott, tehát hogy az elbocsátáskor nem a letöltött idő, hanem a pillanatnyi teljesítmény számít, Hajdú Roland azt mondja, ezt akkor korrekt állítani, ha tényleg fehéren-feketén, mindenki számára elfogadható módon mérték a teljesítményt.
„Én csak a mi gyárunkról tudok beszélni. Adott egy húsz éve dolgozó kazános, aki egy oldalon a 70–110 tüskére a megszabott időn belül felhúzza a gumikat, ez bemegy a kazánba, amikor az lefúj, ki kell húzni, és be kell tolni a másik berendezést a tüskékkel, rajtuk a gumikkal. Azt látjuk, a kolléga fújástól fújásig dolgozik. Tehát ahogy felhúzza az egyik oldalt és betolja, nem marad egy pillanatnyi szünete sem, mert a másik oldalt húzhatja ki, és szedheti le a tüskékről a kész gumit. Közben aki arra jár, láthatja, hogy esetleg az indonéz kolléga hamarabb készen van egy oldal felhúzásával, mint a tapasztalt, régi dolgozó. Csakhogy nem ugyanolyan darabszámú, és nem ugyanolyan cikkszámú munkán dolgoznak. Ezt összevetni így olyan, mintha két embernek egyforma távolságra kellene vinnie a súlyt, és azt néznénk, ki ér oda hamarabb, s közben az egyik ötven kilót visz, a másik nyolcvanat. Szerintem e két ember teljesítményét úgy lehet mérni, hogy például egy hétig végzi a maga munkáját mindkettő, aztán cserélnek. Amikor korábban toborzott a cég, azt közölte a hivatallal, hogy vulkanizáló kazánkezelő munkakörbe keres legalább 180 centis, nyolcvan kilós embereket. Ezt az indonézektől nem lehet elvárni. Ebből a követelményszintből alább adtak. A vendégmunkások között vannak ügyesek, ezt elismeri mindenki, de nem olyan arányban válnak be hosszú távon, mint a magyarok. Ezért is érezték a magyar kollégáim megalázónak, amikor a cég nyilatkozatának az volt az értelme, a 15-20 éve ott dolgozó tapasztalt munkatársnál jobban dolgoznak a most odahozott indonézek. Ezt még tetézték azzal, hogy valamilyen szempont alapján kiválasztottak dolgozókat, mondván, hogy látni szeretnék, miért esett vissza a teljesítményük, és megfigyelőkazánokra tették őket. Ők ezt maguk között szégyenkazánnak nevezték. Régi dolgozók, akik korábban hónapokon át a nehezebb cikkszámokat kapták, és nagyobb terhelés jutott rájuk. Bár a teljesítményük csökkent, de az egyik kolléga, akivel beszéltem, így is pluszban zárt mindig, tehát az elvárt követelményszint fölött – csak már nem annyival, mint korábban. Azt, hogy pontosan kinek hogyan mérik a teljesítményét, nem tudjuk, nem mutatják meg nekünk.” (A megfigyelőkazánokkal kapcsolatban is tettünk fel kérdést a vállalatnak; amint válaszol a cég, közöljük.)
A Continental tényleg beperelte Hajdú Rolandot és szegedi kollégáját, Radics Gábort jó hírnév megsértése címén, és a Gumiipari Szakszervezeti Szövetséget is. Ezután történt, január 16-án, kedden, hogy Radics Gábor munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntették a szegedi telephelyen.
FRISSÍTÉS
A megfigyelőkazánok létével, működésével kapcsolatos kérdésünkre a vállalat azt válaszolta, a témában továbbra is azt az állásfoglalást szeretné közzé tenni, amelyet itt föntebb teljes terjedelmében idéztünk.
