Egotrip

Komoly feszültség alakult ki Marosvásárhelyen, ahol diákok és magyar politikai szervezetek kitartó követelésére az oktatási minisztérium engedélyezte a helyi orvosi egyetem intézményi kettéválását, egy magyarra és egy románra. A Le Monde, mely Ceausüescu bukása és a 90-es esztendők forróbb eseményei óta elvétve foglalkozik csak a térség etnikai problémáival, most cikket közölt az eseményről.

Március 4-én Orbán Viktor miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine hasábjain kételyét fejezte ki ama hiedelemmel kapcsolatban, hogy az európai történelem a vallásosságtól a világiasodás felé, a hagyományostól a "sokfajta" családmodell felé, a nemzetektől az internacionalizmus vagy az integráció irányába fejlődne, mert a haladás iránya ennek az ellenkezője. Mi magyarok nem visszafelé akarjuk forgatni tehát a történelem kerekét, csak bátran vállaljuk azt a keresztény gyökérzetet, amelyből Európa nagysága sarjadt.

"Érdeklődéssel olvasom a jelenlegi politikai berendezkedéssel szemben elégedetlen, sőt ellenséges magyar szerzőket. A tanult szerzők a jobboldalt lenézik, vitára alkalmatlannak tartják, csak a saját érveikkel vannak elfoglalva. (...) Gyűlöletet akarnak kelteni, érveik gyakran érzelmek, amelyekkel nem lehet vitatkozni. A még tanultabb szerzők érvelése egyetlen tételen alapul: a jog a legfőbb jó.

Nem sok minden tart össze bennünket. A törzsi ösztönök már régen nem; a vallás ötszáz éve nem; nyelvünkön, kultúránkon magunk veszekszünk a legnagyobb kéjjel; leginkább talán ellenségeink gyűlölete, megvetése és önnön rossz hírünk az, amiben mindannyian osztozunk.

Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard. / A nagy világon ekivűl / Nincs más, amit mivelj: / Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt enned, innod kell. - Arany János írta át ilyenre, jól érzékelhető szatirikus nemzetostorozási célzattal Vörösmarty Szózatát valamikor 1880 táján. (Állítólag egy akadémiai ülés feneketlen unalmának volt a gyümölcse a paródia.)

1. Ma tócsni lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni. Jaj, meg kell hatódni!

Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb olvasmánya az a tanulmány, amelyben a Political Capital szakértői - saját felméréseik alapján - megvonják a magyarországi "attitűd-szélsőségesség" aktuális mérlegét, beleillesztve az ekként kirajzolódó képet az európai nagytotálba. A társadalom azon csoportját tekintik a szerzők "attitűd-szélsőségesnek", melynek tagjai "fogékonyak a szélsőjobboldali ideológiákra és politikai üzenetekre".

Hiába lóg ki a ló lába, a nemzeti tőke ma is ütős politikai hívószó. És nemcsak a szabadságharcos nemzeti ünnepeken, hanem a hétköznapokon is, hiszen arra mindig jó, hogy leplezze saját restségünket, türelmetlenségünket, irigységünket.

A cím plágium. Orbán Viktor tartott e címmel beszédet 2011 decemberében. És valóban: hogyan függ össze a gazdasági növekedés a politikai sikerrel? Távolabbról kezdem.

Haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog. (Parainesis, 1837) A nyelvművelés kritikusainak száma szépen megszaporodott az utóbbi években: immár szellemes, sőt alapos tanulmányok hosszú sora szól arról, hogy a nyelvművelés a nép ópiuma, puszta áltudomány, és persze hogy a nyelvművelők dilettánsok, illetve a hiszékenység vámszedői.

A makrogazdasági kérdések mellett mostanában kevesebbet hallunk a magyar állami vállalatok sikereiről. Az utóbbi hónapokban például eposzi küzdelemben aratott hősies győzelmet a negyedik mobilszolgáltató frekvenciájáért folytatott árverésen a Magyar Postából, az MVM-ből és az MFB-ből álló állami dream team.

Lázár János polgártárs - százezernyi módos polgárhoz hasonlóan - lehetőséget kapott rá, hogy ha volt neki frankhitele, a rajta keletkezett árfolyamveszteséget a hitelnyújtó bankjára hárítsa. A lehetőséget a Lázár János képviselő vezette kormánypárti frakció adta azzal, hogy megszavazta a bankokat kedvezményes végtörlesztés elfogadására kötelező (többek szerint jogsértő) törvényt, amelyet Rogán Antal egyéni képviselői indítványként, vagyis a jogszerűségi vizsgálat kormányzati szűrőjét megkerülve nyújtott be a parlamentnek.

Valahol Európában - gondolom, sokan emlékeznek még Radványi Géza 1947-es filmjére és a film szállóigévé vált címére. Kissé talányos cím ez persze, hiszen amit a vetítővásznon látunk, a sümegi várromot, a csendőruniformisát gondosan naftalinba tevő s egyelőre magát demokratikus hatósági tisztviselőnek álcázó szado-fasisztát etc., abból eléggé nyilvánvaló, hogy a történet nem "valahol", hanem Magyarországon játszódik.