Egotrip

Jelzem, nekünk csak kilenc játékosunk van, és természetesen a Kövesi. (Bertikém, a Csabagyöngye trénere) Most mindjárt megkérdezi, hogy beállhat-e. Nem! (Minarik Ede) "Kérem, én még nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam, / Játszani szeretnék mostan." (Szép Ernő)

"Duce, Duce!" - harsogta a tömeg, az ünnepelt pedig büszkén hordozta végig pillantását rajongóin. Klasszikus fejét a jól ismert mozdulattal fölvetette, tekintetét az emelvény felé fordította, ahol egy pillanatra sem csillapodott a zúgó tapsvihar. S miközben büszkén fogadta a körülötte egyre nagyobb számban gyülekező előkelőségek, köztük a kormányzó lelkes üdvözlését - megrázta dús sörényét (?), röviden fölnyerített (?!), és lassan elmajszolta a neki felkínált kockacukrot!

Mindenféle nyelvészek írogatnak a nyelvről - egymásnak és persze a nagyközönségnek, házi fogyasztásra vagy politikai megrendelésre. Az utóbbi ugyanazt a kérdést veti fel számomra, mint a szappanoperák áradása a televízióban.

Mérkőzés közben, négy perccel gólja után esett össze egy svéd negyedosztályú mérkőzésen Victor Brannstrom. A Pitea 29 éves focistája az Umedalen elleni hazai meccsen juttatta előnyhöz csapatát. Négy perccel később az ellenfél térfeléről kocogott vissza, amikor leült, aztán a földön elterült.

Sok bajom van a kormánynak a hazai választók nagy többségét fölöslegesen regisztrációra kényszerítő tervével - de a legsúlyosabbat nem Condorcet ideáival, hanem két amerikai politikatudós okoskodását felhasználva tudom okadatolni.

Amikor a 60-es évek legelején Izrael elkezdte a maga atomprogramját, a különböző politikai irányzatok mind egyetértettek abban, hogy az apró állam ezt nem halogathatja tovább anélkül, hogy lakosainak létbiztonságát komolyan kockáztatná.

Minden valamirevaló diktatúra a politika színterein messze túlterjedő nyelvet alakít ki, nyelvileg is asszimilálva a mindennapi élet egészét. Ennek a "totalitárius zsargonnak" a változata a náci Németország, az NDK, a Szovjetunió, a népi Kína vagy akár a mai Észak-Korea sajátos nyelvezete.

1948 szeptemberét írják. S-o Paulo meszticek, négerek, indiánok lakta poros külvárosában kupameccset tartanak. Renéto Pascobal, a félvér jobbösszekötő egy szöglet után leveszi a labdát, bemutat egy leheletfinom testcselt, majd krisztusi harminchárom méterről olyan gólt rúg a kapu jobb felső sarkába, hogy az egész pálya elnémul az áhítattól.

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol szakpolitikai változtatásokat hajtanak végre, ott robbantás, sitthordás, mélyfúrás, zaj és forgalomelterelés lesz, szembántó, ideiglenes palánkok akár hónapokig, évekig.