Nemrég olvastam egy Facebook-posztban a magyar szleng csóró és a sóher szavairól. Az jutott az eszembe erről, hogy a nyelvészek voltaképpen csupán két dolgot nem tudnak a kölcsönzésről: miért történik és hogyan. Az alábbi írás tehát csupán kísérleti jellegű lehet.
Elegünk volt a Kossuth térből, ballagunk haza, mármint hozzám. Hogy a nálam fiatalabb, 2500 éves Szókratész hol van otthon, azt nehéz lenne megmondani, most éppen nálam, a Kavics utcában. Úgy szalad fel a Rózsadombra, mintha nem 2500 éves, csak 2500 napos lenne. Én már alig kapok levegőt. Igaz, tizenöt éve még én is fel tudtam szaladni. Megérkezünk, kényelembe helyezzük magunkat, lassan én is magamhoz térek.
A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában.
Emlékszünk még a mályvaszín svejcisapkás Gólokozóra? Aki ahol járt, góllal járt.
Élet, élet, szent megunt élet, milyen jó visszatérni beléd! (Szindbád)
