Egotrip

Már a szó is: kiesés. Ablakon esnek ki, és akkor… (Hacsak nem földszint.)

Téved, aki azt hiszi, hogy az ingyensör kommunista utópia. S hogy meggyőződjön tévedéséről, az ilyen történelmileg képzetlen illetőnek elég lenne minden augusztus 15-én felmennie Liechtenstein hercegének kastélyához, ahol addig tarthatja a címeres műanyag poharat a söröscsap alá, amíg a herceg ki nem rúgja estefelé a kertjéből az alattvalókat.

Ne féljenek, nem őrültem meg: bármilyen vonzó is, de e hasábokon nem kezdek krimit írni. A címben idézett megnevezés a Nemzetgazdasági Minisztérium felhívásában szerepel. „A GRÁNIT Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság Magyar Állam tulajdonában álló társasági részesedésének (részvényeinek)” értékesítésére vonatkozó pályázatra az ajánlatot cégjelzés nélküli zárt borítékban kell benyújtani, amelyen kizárólag az „Aranyalma Projekt” elnevezést lehet feltüntetni.

A nők nevelése mindig is kedvelt témája volt az irodalomnak, elég csak G. B. Shaw Pygmalionjára vagy Shakespeare A makrancos hölgyére gondolnunk. Ráadásul ez utóbbit elképesztő mennyiségben, szinte kéjjel dolgozták fel újra és újra, nemcsak a színházban, hanem filmen, balettben is – és lássuk be, nem nagyon történt akár halvány kísérlet sem arra, hogy az I. Erzsébet korabeli felfogásnál korszerűbb változatot készítsenek az alkotók.

„Mi elvek és értékek mentén politizálunk, nem ideológiai alapon.” (A Momentum Mozgalom vezetői)

Néhány hete, a Joint Venture Szövetségben Varga Mihály azzal hárította el az euró bevezetését feszegető kérdést, hogy hosszú távon nem mondhat le róla a magyar gazdaságpolitika, de azért nem kell elsietni.

Képzeljük el Demszky Gábor és Tarlós István szerelemgyermekét, aki néha antifasiszta nyugdíjasnak maszkírozza magát, néha a szuperklerikális szuperreakció állig begombolt reprezentánsának, néha meg újgazdag ká-európainak, és idén hatodik ciklusát kezdheti meg egy délkelet-európai ország fővárosának élén. Ezúttal a szélsőjobboldal támogatásával!

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal tulajdonképpen mióta világ a világ, Magyarország olimpiát szeretne rendezni. A sporttörténészek az eszme gyökereinél megemlítik Berzsenyi Dániel „pannon olimpia” ötletét, amelyről Széchenyi Istvánnak írt levelet, vagy Kemény Ferenc törekvéseit a millennium idején.

A következő megtisztelő felkérést kaptam a Petőfi Irodalmi Múzeumtól (jelesül Wirth Imre barátomtól): „A Móricz csizmája kiállításhoz kapcsolódva lenne egy pop-up kiállítás, ahol kortárs írók egy szívüknek kedves (vagy éppen emlékezetesen borzasztó) tárgyukat állítják ki, és ehhez írnak egy szöveget, amit a Múzeumok Éjszakáján (a PIM-ben) felolvasnak.”

A magyar kormány már június közepén elfogadtatta a parlamenttel a jövő évi költségvetési törvényt. Gyorsan változó világunkban nehéz ugyan másfél évre előre tervezni, de kormányunk kiváltságos helyzetben van, hiszen egy maga alkotta jogszabály jóvoltából bármikor a tetszése szerint módosíthatja a költségvetést. (Az ideit legutóbb éppen most, a jövő évi megszavazásával együtt írták át.)

Gyertyák és mécsesek égtek Zágrábban a belvárosi Ulica kneza Mislava 8. előtt. Mint amikor halottakra vagy valamiféle támadásra emlékeznek. Az épület körül, az utcán megrendült arcú, jól öltözött zágrábi polgárok álldogáltak kis csoportokban. A hajdani polgárság, a Bürgertum, azaz a purgerek képviselői. Pártjukat jöttek temetni, siratni június elején.

Ha nagyvárosi maratont közvetítenek a tévében, néhány perc erejéig mindig rácsodálkozom, mennyien nézik a helyszínen, az út mentén állva a versenyt.

Az elmúlt hetekben sorra jelezték az Orbán-rezsim által ellehetetlenített Közép-európai Egyetemen dolgozó vagy az intézménnyel szimpatizáló jobboldali értelmiségek, hogy épp a lex CEU változtatta meg a véleményüket a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.