Egotrip

Van, ahol mindig érdemes kapirgálni. Itt van például az elmúlt század két irodalmi gigásza, a két dublini születésű ősmodernista, James Joyce és Samuel Beckett, azUlysses (1922) és a Godot-ra várva (1953) szerzői.

Írásom első részében arról volt szó, hogy a "politikai korrektség" (PC) nehezen definiálható valami. Biztosan csak azt tudjuk róla, hogy vannak nyelvi és ideológiai összetevői, és hogy honi értelmiségünk igen széles konszenzusa szerint a PC liberális nyelvi cenzúra, a kisebbségek elvtelen ajnározása, amely eleve diszkrimináló diskurzusnak vagy gyűlöletbeszédnek minősíti az építő kritikát stb.

Békés Pál emlékének Rég merültünk alá, merüljünk. Mostanában úgyis minden titanic. Lemerülünk, és kibekkeljük? Te, talán, mondja K. Dezső E. Kornélnak, te még fiatal vagy. Én már lemerültem. Létem, ha végleg.

Mostanra a nyájas olvasó már nyilván gyűlölettel tekint a megszellőztetett ötletre, miszerint adót vetnek majd ki a pénzügyi tranzakciókra. "Sárgacsekk-adó" - fúj! "Megadóztatnák még az adófizetést is" - szemetek!

A múlt héten több ízben is szembesülnöm kellett azzal a (manapság sajnos már nem ritka) érzéssel, hogy fölöttébb rövidlátó és felelőtlen kormányokkal sújtott országban élek. Az IMF- EU-hitelmegállapodás előkészületének - a magyar partról nézve - mindinkább tragédiába hajló bohózatától eltekintve is két ügyben rajzolódott ki nemzetközi összevetésben kirívó mértékű impotenciánk.

Az ingyenesség kultusza meglepően nagy szerepet játszik a gazdaságpolitikában. A gyorsan és különösebb együttérzés nélkül változó magyar jóléti rendszerben például kikezdhetetlen gránitsziklaként magasodik a 65 éven felüliek utazási kedvezménye. A minap az LMP a fővárosi tömegközlekedés átalakítására vonatkozó teljes koncepcióját visszavonta, mert megítélésük szerint túlságosan könnyen támadható volt javaslatuknak az a része, hogy szűnjön meg ez a kedvezmény.

A gazdaság teljesítményének leírására az elemzők nagyon sokféle indikátort használnak. E mérőszámok mindegyikéhez kapcsolódik valamilyen kézenfekvő, bár gyakran túlságosan leegyszerűsítő értékítélet. Így például a termelés (GDP) vagy a foglalkoztatás növekedését fenntartás nélkül jó, az infláció mérésére használt fogyasztói árindex emelkedését viszont rossz hírként szoktuk elkönyvelni, és azt is kézenfekvőnek tartjuk, hogy ha a mutatószámok ellenkező irányba mozdulnak, akkor az ellentétes értékítélet indokolt.

Basescu román elnök egy alkalommal a kocsmából kijőve beült az autójába, és elindította. Amikor a rendőrök ezt szóvá tették, büntethetetlensége tudatában így válaszolt: nálunk ez így szokás. Kétségtelenül volt benne igazság.

Komoly feszültség alakult ki Marosvásárhelyen, ahol diákok és magyar politikai szervezetek kitartó követelésére az oktatási minisztérium engedélyezte a helyi orvosi egyetem intézményi kettéválását, egy magyarra és egy románra. A Le Monde, mely Ceausüescu bukása és a 90-es esztendők forróbb eseményei óta elvétve foglalkozik csak a térség etnikai problémáival, most cikket közölt az eseményről.

Március 4-én Orbán Viktor miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine hasábjain kételyét fejezte ki ama hiedelemmel kapcsolatban, hogy az európai történelem a vallásosságtól a világiasodás felé, a hagyományostól a "sokfajta" családmodell felé, a nemzetektől az internacionalizmus vagy az integráció irányába fejlődne, mert a haladás iránya ennek az ellenkezője. Mi magyarok nem visszafelé akarjuk forgatni tehát a történelem kerekét, csak bátran vállaljuk azt a keresztény gyökérzetet, amelyből Európa nagysága sarjadt.

"Érdeklődéssel olvasom a jelenlegi politikai berendezkedéssel szemben elégedetlen, sőt ellenséges magyar szerzőket. A tanult szerzők a jobboldalt lenézik, vitára alkalmatlannak tartják, csak a saját érveikkel vannak elfoglalva. (...) Gyűlöletet akarnak kelteni, érveik gyakran érzelmek, amelyekkel nem lehet vitatkozni. A még tanultabb szerzők érvelése egyetlen tételen alapul: a jog a legfőbb jó.

Nem sok minden tart össze bennünket. A törzsi ösztönök már régen nem; a vallás ötszáz éve nem; nyelvünkön, kultúránkon magunk veszekszünk a legnagyobb kéjjel; leginkább talán ellenségeink gyűlölete, megvetése és önnön rossz hírünk az, amiben mindannyian osztozunk.

Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard. / A nagy világon ekivűl / Nincs más, amit mivelj: / Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt enned, innod kell. - Arany János írta át ilyenre, jól érzékelhető szatirikus nemzetostorozási célzattal Vörösmarty Szózatát valamikor 1880 táján. (Állítólag egy akadémiai ülés feneketlen unalmának volt a gyümölcse a paródia.)

1. Ma tócsni lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni. Jaj, meg kell hatódni!