Film

Akció­vígjátékot készíteni könnyű, de költséges, jó akcióvígjátékot készíteni ellenben baromi nehéz, és meglehetősen drága mulatság.

Javier Bardem ugyanúgy teszi magáévá a vígjáték műfaját, mint a thrillert, keze alatt még a humor is az őrület eszközévé válik.

Amikor Sztupa és Troché régi jó szokásuktól eltérően nem az V. György szállón hajtották álomra űzött testületüket, hanem a Ritzbe kényszerültek.

Könyv- és filmélményeink alapján az első szerelemnek mindenképpen valamiféle egyedi és káprázatos tapasztalatnak kell lennie: emeljen az égig vagy döngöljön a földbe, a lényeg, hogy egész életünkben emlékezzünk rá, és minden későbbi csókunkkor ott lebegjen az emlékezetünkben. Ehhez képest a fiatal Andrew első szerelme egy közel kétszer olyan idős rendezvényszervező volt, aki barátja bár-micvójáért felelt.

A hatvanas éveihez közeledvén már kissé testesedő Richie Bravo harmadosztályú táncdalénekes a rózsaszín zakós, cowboycsizmás fajtából.

A letűnt rendező (Martin Short) és az egykor híres sorozatsztár (Steve Martin) egy gyilkosság nyomába erednek, s fiatal szomszédjuk (Selena Gomez) is csatlakozik hozzájuk.

Anthony Bourdain séf, író és világutazó. Ez a látszólag magabiztos, de mély kétségekkel küzdő fickó hálás téma egy dokumentumfilmhez.

Amikor Sztupa és Troché kivizsgálták Lúdas Matyi disszidálási ügyét, már a korai szakaszban komoly eredményeket értek el.

Rétegfilmnek nevezhető-e egy olyan alkotás, amely a társadalom túlnyomó többségét célozza meg? Vagy ez a hozzáállás inkább egy alapjaiban kirekesztő attitűdöt indikál, ahol a privilégiumokkal rendelkezők komfortja előbbre való, mint az akár nagyobb létszámban élők jólléte? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel két szexjelenet között Sophie Hyde „idősfilmje”.

Jake Adelstein 19 évesen hagyta ott Missourit, hogy valóra váltsa Japánnal kapcsolatos álmait. 1993-ban diplomázott a tokiói Sophia Universityn, majd állást kapott a Yomiuri Shimbunnál, amely nem csak az ország vezető újságja, de a példányszám alapján az egész világ legnagyobb lapja – ő volt ott az első nyugati riporter.

Micsoda őrültség 2022-ben feldolgozni egy 1916-os némafilmsorozatot (Louis Feuillade: Vámpírok)?

A népirtásokban bővelkedő 20. század végére azt hitte az emberiségnek a szörnyű tapasztalatok felfogást megváltoztató erejében hinni szerető része, hogy többé már nem ismétlődhet meg egy soá méretű genocídium.

A nem is olyan távoli jövőben járunk, amikor az elítéltek lecsökkenthetik börtönbüntetésüket, ha különféle gyógyszerkísérletekhez csatlakoznak.