Gasztro

A vadászat római szűz istennőjének kétségkívül volt pár száz sikerekben gazdag éve, ám mostanság jószerével csak egy sósborszeszfirma ápolja emlékét, s a Diana név láttán ma már aligha ő, s persze nem is Paul Anka 1957-es listavezető slágere jut elsőként az eszünkbe, hanem az a boldogult brit arisztokrata hölgy, aki 1997 nyarán seregnyi paparazzo és egy fatális autóbaleset halálos áldozatává vált. A néhai walesi hercegné mifelénk is szavatolt legendának számít, s habár sosem énekelt a hamvadó cigarettavégről, hangja nem birkózott meg négy teljes oktávval, s még Ernst Marischka sem forgatott filmtrilógiát az életéről, azért magyarországi hírneve bizonnyal birokra kelhet Sisi, Karády Katalin, s akár még Zámbó Jimmy kultuszával is. László Ferenc

Bizonyára mindannyian voltak már másnaposak. Ha mégsem, az dicséretes, habár alig felfogható mértékű önmegtartóztatásra - vagy az őszinteség teljes hiányára - vall.

Elfogultságot jelentek be: nekem már az emblémájuk is gyanús volt. Okkal feltételezhető persze, hogy a MÁV standard szárnyas kerekéből a szárny az, beleírva a vállalat neve, de akkor mire gondoltak: egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek? Magam sokáig inkább allegorikus fékábrázolásnak véltem, talán azért, mert "hoppá, álljunk csak meg egy kortyra!". Mindenesetre e megfejtéshez nem találtunk illusztrációt a múzeum (ránézésre úgy 70-80 négyzetméteres) pincehelyiségében rendezett - minden kicsinységre nagyralátó - tárlaton. Szárnyas-Kerekes János

Mint oly sok mindenhez, a zsidó identitáshoz is a gyomron keresztül vezet(het) az út, legalábbis ezt bizonyítja Bodrogi Eszter sikertörténete. Fűszeres Eszter néven jegyzett, kóser stílusú gasztroblogja a dédnagymamák kóser konyhája és a legkorszerűbb gasztroirányzatok összeházasításával aratott osztatlan sikert a kósert legfeljebb elbeszélésekből vagy az alkalmankénti sóletebédekből ismerő harmincasok, zsidók és nem zsidók körében egyaránt. A hazai kóser konyha újsütetű sztárjával első szakácskönyve megjelenése alkalmából beszélgettünk.

Reggel nyolc, a folyosón vegyes társaság ücsörög, miniszoknyás, kifestett nők és középkorú férfiak. Hogy ki miért jött, arról senki sem beszél. A nővér egyenként szólít.

A tejbe melamint keverő kínai delikvensek az utóbbi évek tán legabszurdabb élelmiszer-hamisítását követték el - pedig erős a mezőny. Barotányi Zoltán

Ha belegondolunk, nincs egyszerűbb és elterjedtebb ételízesítőnk, mint a só. Pedig még egy sótartónak is megvannak a maga titkai.

A koffein kétségtelenül az emberiség legkedvesebb, ráadásul teljesen legális alkaloidja. De vannak, akiknek mégsem kell. Barotányi Zoltán

A nyarat ígérő májusi eső szinte forró volt, s mint ezer apró tűszúrás ütött át a rongyokon, amibe az éjszakai slisszoló burkolta magát. A szűk, épp egy szekérnek elegendő utcán olyan mély volt a sár, hogy attól kellett félni, egyszer csak elmerül benne valaki. Ilyen sarak csak a Németalföldön vannak, azóta is. De a pohárműves ragyavert arcú segédjét nem érdekelte egyik sem. Bár térdig cuppogott, bár a valóságosnál jobban is fájt neki minden egyes rávágódó esőcsöpp, épp csak átfutott rajta, hogy akár meg is számolhatná őket darabra, de nem amiatt zokogott. A szerelem kergette a mély, lefojtott hangú (jaj, csak fel ne ébresszen senkit, akkor vége) kesergésbe.

Kevés olyan vegyület létezik a földön, melyben ily harmonikusan társulna a hasznosság és a nemes egyszerűség. A szódabikarbóna, alias nátrium-hidrogén-karbonát nem egy szofisztikált vegyület: szilárd állapotban kristályos, ionrácsain nátriumkationok és hidrogén-karbonát- (egyesek szerint bikarbonát-)anionok ülnek.

Van egy étterem, ahol nem számít, hogy siket és tanulásban akadályozott szakácsok főznek, a felszolgáló pedig kerekes székben közlekedve viszi az asztalhoz az ételt.

Nehezen hinnénk, de akad olyan vegyület, ami egyszerre fordulhat elő a tömegoszlatásra használt könnyfakasztó gázokban, a szegedi halászlében és fájdalomcsillapító gyógyszerekben.

Törvényszerű, hogy a huszonegyedik század cyber-rohanásában egyre többen fordulnak olyan kultúrákhoz, melyekhez képest az európai történelem öcsikorúnak számít. A vízipipázás elterjedése legalábbis ezt igazolja.

A befőzési szezon kellős közepén nem árt tudnunk, mit és miért kell csinálnunk az étellel, hogy ne legyen rögvest az enyészeté.