Gasztro

"Meddig kell bujdosni az élet örömei, a kultúra áldásai, a civilizált világ legegyszerűbb előnyei elől? Meddig kell koldusnak mutatkozni mindenkinek Magyarországon? Meddig maradunk Kókán (sic! - J. L.), hogy a lencsét kétszer megegyük? Meddig kell a padlás felakasztottjai elől a pincébe járni nevetni? Meddig él ez a kopottságában éldegélő kabát és e korszak, amelynek most már valamennyien bohócai lettünk? Élni akarunk!" - írja Krúdy Gyula 1931-ben. A gasztronouta, bár némely pincékbe, főleg életének egy bizonyos, az epizódjellegen túlmutató idejében, kétségkívül járt nevetni, ezt nem öngyilkos hajlamú és eme hajlamokat sikerrel kielégítő honfitársai iránti szeméremből tette.

Az emberiség szinte betegesen vágyik az édességélményre, miközben - okkal-oktalanul - parázik az édesítőanyagoktól, legyen azok forrása a cukoripar vagy a szerves vegyészet.

Ha múltkori elragadtatásunkban a Skála-piacot a kulinária székesegyházaként ünnepeltük, ezzel mintegy kimerítve a felsőfok felsőfokát, akkor a Nagycsarnok komoly feladat elé állít bennünket; tovább kell emelnünk a téteket: felettünk a csillagos ég, és a gasztronómiai törvényhozás bennünk. A gasztronouta tehát nehéz helyzetbe hozta magát; akárha egy Móricz-nagyregényt az európai irodalom magányos csúcsaként tájolt volna be, mielőtt az Anna Karenináról értekezett. A Mátyás-templomról zengett ódákat, mielőtt a kölni dómot tárgyazta. Palestrináról beszélt, Bach előtt. Stb. "A gótikus katedrálisok kőből faragott eposzai művészi felfogásban és szellemi felépítésben sokkal közelebb állnak a középkor legnagyobb költeményéhez bármi másnál azok közül, amiket az Isteni színjáték irodalmi előzményeként szokás emlegetni. Mindaz, ami az akkori emberiség számára múltban, jelenben és jövőben jelentős volt, e katedrálisokban az érzéki világot a győzedelmesen meghaladó, túlvilági kapcsolatokra épülő szellemi egységbe illeszkedik" - írja a nagy művészetfilozófus, Max Dvorák.

"Testednek csak a feltétlen szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld" - tanácsolja Epiktétosz Kézikönyvecskéjében. Tartjuk magunkat a filozófus útmutatásához, iránytűnk ő, amikor szelleméhez hűen, sztoikus figyelmünket a Fehérvári úti vásárcsarnok, az egykor Skála-piac néven meghonosodott székesegyház felé fordítjuk.

A tévéből csak úgy dőlnek a vízkő témájú reklámok, s jó néhányunk személyes tapasztalatból is tudja, hogy az ilyen-olyan lerakódások megkeseríthetik életünket. Ennek ellenére lehet, hogy olyan nagyon nem is érdemes küzdenünk ellenük.

- Itt a báli szezon, a farsang, kérlek alássan, ideje lenne kijózanodni, monamikám! - ver hátba a Csontzenész. Igyekszem nemtörődöm arcot vágni, míg alaposan végigmérem, frakkot visel és friss szegfűt a gomblyukában - vajon hol szerezte télvíz idején? -, szürke bőrkesztyűjében cilindert szorongat, nyakán valami sál, hosszú fehér. De engem nem érdekel, nem józanodokÉ Rajtam a szalonspicc; januártól általában minden évben úgy február végéig. Jó okom van rá. Hogy most a Törleyek évfordulója is beleesett, részemről a szerencse, egészségükre!

Február végén két nagyszabású szakácsversenyt is rendeznek Budapesten, méghozzá az ún. "melegkonyhás" kategóriában, ami a legnagyobb szakmai kihívásnak számít. Az ilyen versenyek korábban egyáltalán nem voltak gyakoriak idehaza.

Ételeink, hála a modern élelmiszer-vegyészetnek, számos olyan adalék anyagot tartalmaznak, melyekről alig hall a fogyasztók többsége. Transz-zsírsavból például hihetetlen mennyiséget eszünk, s ezt alighanem rosszul tesszük.

Előfordulhat, hogy a jó tanácsokat megfogadva és a naptejeknek hála nem kapunk bőrrákot, de több mint tízféle daganatos megbetegedést, így emlő- és gyomorrákot éppen az okozhat, ha kerüljük a napfényt. A napozószerekben ugyanaz a vegyi anyag van, mint a falfestékekben, de a más alakban már rákkeltőnek nyilvánított összetevő a kozmetikai cégek szerint bevizsgált és ártalmatlan. Ezért használják a babaápolókban is.

A térképen alig látni, sok fővárosinak valószínűleg az is gondot okozna, hogy merre keresse. Pedig Pestújhely valaha önálló település volt, igaz, csupán alig negyvenéves történelemmel.

Tízezres tömeg követte nyomon harminc mangalica szőrös haszonállatból hurkává-kolbásszá változását a hatodik, napkori böllérfesztiválon. A rendezvény egyik sztármészárosa Ignácz István Pest megyei rendőrfőkapitány volt.

Már-már hagyomány, hogy az egyik legjelentősebb hazai macskatenyésztő szervezet, a Macskamánia Magyar Macska Egyesület (MMME) a Lurdy-házban rendezi nemzetközi versenyét, ám az idei esemény más érdekességet is kínált, törpenyúl-bemutatót, sőt az első hazai macskaagility-show-t.

A tesztoszteron a legfontosabb szexuálhormonunk. Bár a női szervezetben is megtalálható, nagyobb mennyiségben a férfiak heréjében termelődik. A szervezet tesztoszteronszintje változó, izgalmi helyzetekben, s így persze a futballmeccsek sorsdöntö pillanataiban is, a nagyrészt férfiakból álló szurkolók testében keringő tesztoszteron mennyisége jelentősen felszökik, minek következtében nemcsak az agresszív hajlamok nőnek, de nő a nő utáni vágy is.

Kalapos, kárpitos még van, szemfelszedő és műstoppoló már aligha, szódás hellyel-közzel, drótost - a közkeletű elnevezés szerint drótos-tótot - viszont úgy az ötvenes-hatvanas évek fordulóján lehetett utoljára látni, és már az se nagyon drótozott, habár egy ördöglakatot semmi perc alatt összedobott a megszeppenve álldogáló gyereknek, aki később joggal dicsekedhetett a talányos csiki-csuki-játékszerrel, amíg valaki el nem vette tőle.