320 milliárd forintnyi közpénzzel csábítja Debrecenbe az akkugyárat a kormány

  • narancs.hu
  • 2023. február 8.

Gazdaság

A kínai akkugyárnak adott támogatás több, mint Debrecen éves költségvetése. 

320 milliárd forintnyi támogatást adna a kormány a kínai CATL Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárához – írta Facebook-oldalán Tompos Márton, a Momentum parlamenti képviselője a Facebook-oldalán kínai lapok cikkeire hivatkozva. 

Még tavaly nyáron derült ki, hogy a világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártó vállalata, a kínai CATL Debrecenben építené meg legújabb európai gyártóbázisát, a beruházás augusztusban nemzetgazdaságilag kiemelt státuszt is kapott. A beruházás idén januárban azonban komoly feszültségeket okozott helyben, több lakossági fórumon is elszabadultak az indulatok, volt már tüntetés is a tervezett gyár ellen, a Momentum pedig helyi népszavazást kezdeményez az ügyben. Miközben eltüntették a tervezett gyár hatalmas vízigényére vonatkozó tanulmányt, a kormánymédia azzal vágott vissza az ellenzőknek, hogy "áldebrecenieknek" nevezte őket

Tompos Márton most azt írja, a két kínai cikkben leírják, hogy 800 millió euró, vagyis mintegy 320 milliárd forint értékű támogatást ad a magyar kormány a kínai CATL-nek a gyárépítéshez.

Tompos felidézi, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter korábban azt mondta, hogy a CATL korábban még egy másik helyszínben gondolkodott, "így mondhatni, hogy bravúros mentéssel sikerült befurakodnunk a képbe, és világossá tenni a kínai fél számára a hazánk és Debrecen városa által kínált előnyöket".

Tompos ebből arra következtet, hogy a "bravúros mentés" az állami támogatásra utal, mint fogalmaz, "annyit tesz, hogy beton helyett pénzbe öntené a magyar kormány a vízzabáló kínai monstrumgyárat.

Ez 36 millió forintot jelent munkahelyenként,

úgy, hogy valószínűleg a többség kínai, kazah, vietnámi és egyéb, harmadik országbeli lesz, ahogy azt láthatjuk szerte az országban."

A momentumos politikus hozzátette azt is, hogy a CATL-nek szánt támogatás több pénz, mint Debrecen egy éves költségvetése, és annyi, amennyiből az oktatást a kormány saját bevallása szerint is rendbe lehetne tenni. 

Az elmúlt években számos ázsiai hátterű, elektromos járművekbe készülő akkumulátorokkal vagy azok alapanyagaival foglalkozó cég jelentette be, hogy Magyarországon kíván üzemet nyitni, és mint arról korábban már írtunk, a kormány jelentős állami támogatást is nyújtott mindehhez: egy korábbi összesítésünk szerint a Magyarországra érkező akkumulátoripari beruházásoknak átlagosan közel a 9 százalékát állta az állam, de volt olyan eset is – mint például a jászberényi Sangsin-bővítés –, ahol ez az arány 30 százalékos.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.