Interaktív

A zsidó, a keresztény, a mozgássérült és a fegyenc megy a fesztiválra... Nem, ez nem egy újabb, politikailag kevéssé korrekt vicc kezdete, csak ízelítő a zenés-táncos tömegrendezvények nem olyan látványos, komolyabb programjaiból.

Buszszínháztól és utcai cirkusztól kezdve meleg varietéműsoron át dzsesszimprovizációig és iparművészeti workshopokig: a nyári fesztiválokon is könnyen megtalálhatják az ízlésüknek megfelelő programot, akiket a kézműves sörök és a rockkoncertek mellett a fősodortól valamivel távolabb elhelyezkedő művészetek is lázba hoznak.

Mintha a Kossuth Rádió műsorszerkesztői érezték volna, hogy vasárnap megérkezik a kánikula, a délutáni Hangalbumba a hőmérsékletnek megfelelő anyagot válogattak össze az archívumból: két nagy Afrika-vadász, illetve özvegyeik szólalnak meg ezúttal, negyven-ötven év távlatából.

"Aki nem fér be, kap pálinkát!" - hangzik el a felolvasóest elején. Ízlelgessük meghatva, hálásan ezt mondatot. Két szokatlan eleme van: egyrészt az irodalmi rendezvényeken a helyszűke nem mondható általános problémának, de a közönséggel szembeni figyelmesség sem tartozik az állandó kellékek közé.

Vannak mondatok, amikről az ember sose gondolná, hogy játékban fogja hallani: a "hadd fektessem meg az apád!" pontosan ebbe a kategóriába tartozik, de ha valaki ismeri Suda51 munkásságát, nem lepődik meg azon, hogy aLollipop Chainsaw-ban méterenként fog ehhez hasonló szövegekkel találkozni.

Nehéz napok jártak mostanában a magyar rádióhallgatókra, legalábbis ami a közszolgálati adókat illeti. Persze a Bartók vagy a Petőfi ezúttal is jelenthetett némi menedéket (hogy a kereskedelmi adókról ne is szóljunk), de annak, aki szöveges, és nem zenei adásokra vágyott az elmúlt héten, váratlan (vagy ki tudja, talán már nem is annyira váratlan) nehézségekkel kellett szembenéznie.

A literatúra világában lelhetünk néhány kitüntetetten nehéz műfajt: ilyen például a hőseposz, az alexandrinusokban írott szonett vagy éppenséggel a zenés irodalmi beszélgetés.

Macerás dolog egy nemzeti ünnep. Nem elég, hogy kötelező borzasztóan meghatottnak és ünnepélyesnek lenni, könnybe lábadt szemmel visszarévedni a múltba, de egy csomó elkoptatott frázis hallatán ismét okosan kellene bólogatni, miközben a politikai hülyeség napi átlaga éppen ilyenkor a legmagasabb - a pártszónokoknak olyan lehet ez a nap, mint a kereskedőknek az aranyvasárnap, egész évben erre várnak.