Könyv

A személyesen túl

Erdész Ádám: A Kner család és más történetek

Könyv

Erdész Ádám történész-levéltáros gyűjteményes tanulmánykötete a 19–20. század fordulójára kalauzolja az olvasót. Az alapvetően a család- és társadalomtörténet köré szerveződő könyv talán legjelentősebb és legizgalmasabb része a híres nyomdászcsalád, a Kner família történetének körüljárása. Erdész abból indul ki, hogy ha egy családtörténet alapja a memoár – itt Kner Izidoré –, az már sok alapot ad a legenda- és kultuszgyártásra. Alapos aprólékossággal Erdész a valóság keresésére indul a legendák mögött és helyett: a könyvkötőmesterségből eredeztetett név nyelvtörténeti elemzésétől az Amerikába emigrált unokák családi történeteiig, levelezésekig, levéltári anyagokig jut. A szerző aprólékosan végigvezet e histórián, melynek első folytatása a Vág vidékéről származó zsidó könyvkötő-família nemzedékeitől az első biztos forrásként ismert családtagig, Kner Sámuel vándorkönyvkötőig ível. Kner Sámuel apja az 1830-as évek körül, „75 forinttal a zsebében” Békésszentandráson, majd a család Gyomán telepedett le, jó üzletet remélve az evangélikus közösségek imakönyveinek nyomtatásából. A család saját történetében legendás kötődést alakít ki az 1848–49-es szabadságharccal, amely – bár nyilván kicsit elrugaszkodottabb, mint ahogy azt a történeti források igazolják – jól mutatja, hogy a família néhány évtized alatt mekkora utat tett meg társadalmi téren az asszimiláció és a polgári létforma felé. Kner Izidor nyomdája a vállalatépítés 1882-es első mozzanata után pedig – gazdájának jó gazdasági és házasodási érzékének köszönhetően – hamar országos hírűvé, majd többgenerációssá vált. Izidor három fia és két lánya a könyvkötőszakmát vitte tovább, az üzletet legidősebb fia, Imre vezette. Abba, hogy miként zajlott a munka és kapcsolattartás, Imre és Szabó Lőrinc levelezésén keresztül nyerhetünk bepillantást, míg e generáció első bukkanói Imre és fia levelezésén kezdtek kirajzolódni. Az értékátadás sikerességének vagy sikertelenségének kérdését azonban felülírta a történelem. A magyarországi antiszemitizmus, a zsidótörvények és az internálások a Kner családot is elérték. A család és a nyomda túlélési praktikái 1944-ig működtek, mígnem Imrét ’44 tavaszán internálták, majd ’45-ben Auschwitzba deportálták. Mihály szülei deportálása után, 1945-ben öngyilkos lett. Izidor legkisebb lánya, az 1949-ben Amerikába emigrált Erzsébet folytatta a könyvkötőmesterséget: 1998-ig, 101 éves koráig a bibliofil könyvek kiadójaként vitte tovább családi örökségét. (Gyomai Kner Nyomda Zrt. néven ma is működik nyomda az eredeti helyen, de ez a cég, bár büszkén hirdeti „több mint 135 éves” múltját, a nevén kívül nem köthető az alapító család újabb generációihoz.)

Erdész kötetének hangsúlyos eleme, hogy a naplótól, az egyéni történetmondástól halad a történeti források adatai felé. Így tesz a szerző a második részben is, amikor Márki Sándor történetíró, egyetemi tanár pályáját követi végig. Az egyéni pályakép(ek)be tehát éppúgy illeszkedik a mindennapok mikrotörténete, mint a nagyobb ívű világtörténeti események lenyomata: bepillanthatunk az 19. század végi kolozsvári egyetemi élet társadalmába, de nyomon követhetjük a párizsi világkiállítás hatásait is. A harmadik tematika a szociográfus-politikus Kovács Imre életének és pályájának mozaikszerű felvázolása és kontextusba helyezése, akinek munkássága a népi mozgalom 20. századi történetéhez és az emigrációban működő történettudományhoz kapcsolódik.

A kötetet vegyes tanulmányok zárják: elemzések a történelmi emlékezet és a kultuszképződés működéséről. A szerző a családi emlékezet, naplók, memoárok, egyéni visszaemlékezések kultusszá, legendává váló történeteit valóságreferenciájukkal összevetve, levéltári-történeti tények fényében vizsgálja. Mindezt olvasóbarát módon: bár tudományos munkákkal és levéltárosi alapossággal megírt szövegekkel találkozunk, az előadásmód érdekessé és izgalmassá teszi a kötetet a nem szakmabeliek számára is.

Osiris Kiadó, 2017, 372 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.