KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Befejezhetetlen

Kabai Lóránt: El sem kezdett versek

Könyv

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.

Ám halálának körülményei és posztumusz megjelent utolsó verseskönyve ezt az igyekezetet bizonyos értelemben zárójelbe teszi. Nem választható el immár (vagy legalábbis nem egészen) egymástól az élet (vége) és az életmű. A mindig jelen lévő, bár erős iróniával társult tragikus hangoltság megerősítést kapott, az önmagával viaskodó lírai én és az életrajzi személyiség története végképp egymásra rétegződött. Jó volna, ha lehetne másképp olvasni ezt az életművet, de egyelőre ennek esélye sem látszik.

Vannak szerzők, akik nem biztos, hogy a műveikkel érik el a legerősebb hatást. Kabai Lóránt szerkesztőként, mentorként, szervezőként, barátként és vitapartnerként generációja megkerülhetetlen alakja volt. Ilyen értelemben életművének jelentékeny része éppen ezért nem is látható – a beszélgetések, a levelezések, a Szöveggyárban fiatal költőkkel töltött ideje csak töredékesen dokumentálható, ha egyáltalán. „Bár én sokat nem számítok” – állította 2003-as, debütáló kötetének (előtte egy füzetkéje jelent meg Miskolcon 17 évesen), a nem kijáratnak a végén, és aztán ebben az önmagával leszámolni igyekvő tónusban írt élete végéig. De ma az írott életművéhez sem könnyű hozzáférni. A 2000-es években indult költőgeneráció számos szerzőjéhez hasonlóan Kabai Lórántnak is sorra kis kiadóknál, alacsony példányszámban, és olykor meglehetősen rossz minőségben jelentek meg a könyvei: nyolc verseskötete, és egyetlen regénye, a Spiegelmann Laura álnéven írt Édeskevés című pszeudoerotikus, a maga idejében afféle botránykönyvvé váló munka. Antikváriumokban sem igen lehet ezeket kapni, némelyikből könyvtári példányok sincsenek már. Ez „együtt járt”, és részben még ma is együtt járhat a költői pályakezdéssel: a szerző tudatában van, hogy alighanem rövid kifutású műveket hoz létre. Talán egyszer megjelenhet majd egy afféle reprezentatív gyűjtemény Kabai műveiből is, amilyen ugyancsak tragikus sorsú költő barátjának, Málik Rolandnak jutott a halála után egy évvel – nagyrészt éppen Kabainak köszönhetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.