KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Befejezhetetlen

Kabai Lóránt: El sem kezdett versek

Könyv

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.

Ám halálának körülményei és posztumusz megjelent utolsó verseskönyve ezt az igyekezetet bizonyos értelemben zárójelbe teszi. Nem választható el immár (vagy legalábbis nem egészen) egymástól az élet (vége) és az életmű. A mindig jelen lévő, bár erős iróniával társult tragikus hangoltság megerősítést kapott, az önmagával viaskodó lírai én és az életrajzi személyiség története végképp egymásra rétegződött. Jó volna, ha lehetne másképp olvasni ezt az életművet, de egyelőre ennek esélye sem látszik.

Vannak szerzők, akik nem biztos, hogy a műveikkel érik el a legerősebb hatást. Kabai Lóránt szerkesztőként, mentorként, szervezőként, barátként és vitapartnerként generációja megkerülhetetlen alakja volt. Ilyen értelemben életművének jelentékeny része éppen ezért nem is látható – a beszélgetések, a levelezések, a Szöveggyárban fiatal költőkkel töltött ideje csak töredékesen dokumentálható, ha egyáltalán. „Bár én sokat nem számítok” – állította 2003-as, debütáló kötetének (előtte egy füzetkéje jelent meg Miskolcon 17 évesen), a nem kijáratnak a végén, és aztán ebben az önmagával leszámolni igyekvő tónusban írt élete végéig. De ma az írott életművéhez sem könnyű hozzáférni. A 2000-es években indult költőgeneráció számos szerzőjéhez hasonlóan Kabai Lórántnak is sorra kis kiadóknál, alacsony példányszámban, és olykor meglehetősen rossz minőségben jelentek meg a könyvei: nyolc verseskötete, és egyetlen regénye, a Spiegelmann Laura álnéven írt Édeskevés című pszeudoerotikus, a maga idejében afféle botránykönyvvé váló munka. Antikváriumokban sem igen lehet ezeket kapni, némelyikből könyvtári példányok sincsenek már. Ez „együtt járt”, és részben még ma is együtt járhat a költői pályakezdéssel: a szerző tudatában van, hogy alighanem rövid kifutású műveket hoz létre. Talán egyszer megjelenhet majd egy afféle reprezentatív gyűjtemény Kabai műveiből is, amilyen ugyancsak tragikus sorsú költő barátjának, Málik Rolandnak jutott a halála után egy évvel – nagyrészt éppen Kabainak köszönhetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.