KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Befejezhetetlen

Kabai Lóránt: El sem kezdett versek

Könyv

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.

Ám halálának körülményei és posztumusz megjelent utolsó verseskönyve ezt az igyekezetet bizonyos értelemben zárójelbe teszi. Nem választható el immár (vagy legalábbis nem egészen) egymástól az élet (vége) és az életmű. A mindig jelen lévő, bár erős iróniával társult tragikus hangoltság megerősítést kapott, az önmagával viaskodó lírai én és az életrajzi személyiség története végképp egymásra rétegződött. Jó volna, ha lehetne másképp olvasni ezt az életművet, de egyelőre ennek esélye sem látszik.

Vannak szerzők, akik nem biztos, hogy a műveikkel érik el a legerősebb hatást. Kabai Lóránt szerkesztőként, mentorként, szervezőként, barátként és vitapartnerként generációja megkerülhetetlen alakja volt. Ilyen értelemben életművének jelentékeny része éppen ezért nem is látható – a beszélgetések, a levelezések, a Szöveggyárban fiatal költőkkel töltött ideje csak töredékesen dokumentálható, ha egyáltalán. „Bár én sokat nem számítok” – állította 2003-as, debütáló kötetének (előtte egy füzetkéje jelent meg Miskolcon 17 évesen), a nem kijáratnak a végén, és aztán ebben az önmagával leszámolni igyekvő tónusban írt élete végéig. De ma az írott életművéhez sem könnyű hozzáférni. A 2000-es években indult költőgeneráció számos szerzőjéhez hasonlóan Kabai Lórántnak is sorra kis kiadóknál, alacsony példányszámban, és olykor meglehetősen rossz minőségben jelentek meg a könyvei: nyolc verseskötete, és egyetlen regénye, a Spiegelmann Laura álnéven írt Édeskevés című pszeudoerotikus, a maga idejében afféle botránykönyvvé váló munka. Antikváriumokban sem igen lehet ezeket kapni, némelyikből könyvtári példányok sincsenek már. Ez „együtt járt”, és részben még ma is együtt járhat a költői pályakezdéssel: a szerző tudatában van, hogy alighanem rövid kifutású műveket hoz létre. Talán egyszer megjelenhet majd egy afféle reprezentatív gyűjtemény Kabai műveiből is, amilyen ugyancsak tragikus sorsú költő barátjának, Málik Rolandnak jutott a halála után egy évvel – nagyrészt éppen Kabainak köszönhetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.