Könyv

Ferencz Mónika második verseskötete a bátran eklektikus megszólalásmód miatt olyan, mint egy nagyon erős első kötet.

A posztmodern prózakirály legkisebb fia útnak indul, hamuban sült pogácsa a zsebben, és tényleg egész más irányokat talál az irodalomban, mint az apja.

Az Ian Livingstone – Steve Jackson brit író és játéktervező páros nevéhez fűződő lapozgatós könyvek itthon a kilencvenes évek elején váltak népszerűvé a Kaland, Játék, Kockázat, később Fantázia Harcos címen megjelent sorozattal – az ötvenkilenc kötetből magyarul harminc olvasható.

Korábban tanított, számos tankönyvet írt, saját módszert dolgozott ki az irodalomtanításhoz. Pedagógiáról, a magyar közoktatás helyzetéről, a tanárok tiltakozásáról beszélgettünk. De szó esett természetesen szépirodalmi pályájának alakulásáról, s új könyvéről, a Vérvonalról is.

Lehetetlen megmondani, hogy vajon Micimackó vagy Paddington-e a világ leghíresebb medvéje.

A kétezres évek elején gyakori látvány volt a pályaudvarokon, ahogy reggelente frissen megfestett szerelvények gurulnak be a peronokra, vadabbnál vadabb rajzokkal. A graffitik sokszor olyan frissek voltak, hogy szinte érezni lehetett az alig megszáradt festék szagát.

Az agyondíjazott szerző, aki fotósként is tevékeny, sikeres, úgy egy évtizede költőként kezdte a pályáját. A 2010-es Aktív kórterem és a ’11-ben kiadott Állapotok – negyvenöt töredék című verseskötetei után aztán a próza felé fordult.

„Nálam többet senki nem szenvedhetett” – írja 1941-es Kor című versében Aj Csing (1910–1996). Ez nem kérkedés, hanem szimpla ténymegállapítás, de a további életút ismeretében mégis elhamarkodott.

Nem újhold éjjelén halt meg Kabai Lóránt, csak a halálhíre érkezett meg aznap hajnalra. Pár nappal előbb, a legutolsó fotón, amit posztolt, a már szinte elfogyott, vékonyka Hold látszik egy bérház teteje fölött, reggeli égen, egy mellette elrepülő madárral.

A régi falióra kakukkját nyugdíjazzák, mert egyre gyakrabban felejti el az időt.