Az alábbi cikk a Green European Journal online felületén 2023. november 20-án angol nyelven megjelent interjú rövidített változata. Fordította: Simon Konrád.
Green European Journal: Hogyan jellemezné a jelenlegi izraeli politikai légkört?
Kszenyija Szvetlova: Az október 7-i terrortámadást követően azt tapasztaltuk, hogy a társadalom egységesebb lett. Óriási volt a szolidaritás, mivel a trauma nagyon friss és letaglózó volt még. Néhány hétig a „politika” mint olyan szünetelt, és a civil társadalom nagyon aktívan segített mindazoknak, akiket ez a szörnyű mészárlás érintett. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy visszatért a régi politikai légkör, újra a társadalom szélsőséges polarizációját észleljük. Ez elsősorban Benjamin Netanjahu miniszterelnök és szélső-jobboldali pártja, a Likud miatt van így, hiszen a megosztottság mérgező légköre, amelyet ő és miniszterei teremtettek az elmúlt évtizedben, visszatérőben van. Netanjahu a történtekért a hírszerzőket és a hadsereget hibáztatja, felmentve magát minden felelősség alól. Ő és sokan mások, akik hátráltatták a hírszerző munkát és nem készítették fel a társadalmat a közelgő veszélyre, most mindenféle indulatos nyilatkozatokat tettek. Izraelben az ilyen jellegű kijelentéseket a „méreggépezet” részének tekintjük; úgy tűnik, ez ismét visszatért.
Green European Journal: Melyek voltak a kormány október 7-i mészárláshoz vezető kudarcai?
KSz: Amikor Netanjahut 2009-ben újraválasztották, azt ígérte, hogy felszámolja a Hamász rendszerét Gázában, mivel már akkorra világossá vált, hogy Izrael nem élhet együtt egy terrorszervezettel a határán. De aztán nem tett semmit. A hatalmon töltött rengeteg év alatt gondoskodott arról, hogy a Hamász-rezsim fennmaradjon. Ide tartozott, hogy engedélyezte, Katarból készpénz érkezzen a Hamásznak, és csak nagyon korlátozott katonai műveleteket indított, amelyek közül a leghosszabb a 2014-es volt. Akkoriban sokan megkérdezték, hogy Izrael miért nem tett semmi érdemlegeset, annak ellenére, hogy mennyi mindent tudtunk a Hamászról: a rakétákról, a fegyverekről, a 400 kilométernyi földalatti alagútról és így tovább.
Ugyanakkor Netanjahu, miközben tétlen maradt a Hamásszal szemben, nagyon keményen dolgozott azon, hogy meggyengítse a mérsékeltebb palesztin struktúrát: a Palesztin Hatóságot és a ciszjordániai Fatah pártot. Természetesen a Palesztin Hatóságot lehet kritizálni a palesztin iskolákban folyó gyűlöletkeltés miatt, de végső soron mindenki tudja, hogy ők Izrael partnere a terror elleni küzdelemben. A palesztin biztonsági erők pedig együttműködnek a Shin Bettel (az Izraeli Biztonsági Ügynökséggel) és az Izraeli Védelmi Erőkkel Ciszjordániában. Ennek ellenére a kormány úgy döntött, hogy befagyasztja a Ciszjordániának szánt pénzeszközöket, és minimális gesztusokat sem tett.
Green European Journal: Az elmúlt években Netanjahunak sikerült javítania Izrael kapcsolatait néhány arab állammal, például Bahreinnel vagy az Egyesült Arab Emírségekkel. Miért nem segített ez a palesztin ügyben?
KSz: Az izraeli baloldalon sokan úgy gondoltuk, de a centristák is egyetértettek abban, hogy bölcs dolog békés kapcsolatokat kialakítani a körülöttünk lévő arab országokkal, ahogyan azt az 1993-as oslói egyezmény után Egyiptommal, Jordániával és sok más országgal tettük. De azt is mondtuk, hiba azt gondolni, hogy ha megállapodásokat kötünk az emírségbeliekkel, a bahreiniekkel, a marokkóiakkal és a szaúdiakkal, akkor a palesztin kérdés el fog tűnni. Ez tévedés, ugyanis nekünk nem volt semmiféle nyílt konfliktusunk ezekkel az országokkal, és a megállapodások elsősorban a kereskedelmi kapcsolataink javítását szolgálják.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem használhattuk volna fel ezt az új partnerséget az arab világgal arra, hogy előmozdítsunk bizonyos fokú közeledést a palesztinokkal. De ennek a kezdeményezésnek Izraelből kellett volna kiindulnia – tekintettel arra, hogy olyan kérdésről beszélünk, amely Izraelt jobban érinti, mint a többi országot. Marokkó például segíthetett volna, tekintettel a palesztinokkal fenntartott kiváló kapcsolataira. Yair Lapid és Naftali Bennett rövid életű kormánya alatt, 2021-2022-ben volt némi együttműködés Marokkóval e kérdésben. Sőt, a kormány engedélyeket adott ki gázai kereskedőknek, hogy kereskedhessenek Izraelben. De összességében senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt a lehetőséget kihasználva hosszabb távú megoldást keressen.
Névjegy
Kszenyija Szvetlova az Atlantic Council Közel-Kelet programjainak szakértője, a washingtoni székhelyű ROPES-Regionális Béke, Gazdaság és Biztonság Szervezet ügyvezető igazgatója, az izraeli törvényhozás, a Knesszet korábbi tagja. Szakterülete az izraeli-palesztin konfliktus, az izraeli-arab kapcsolatok és a közel-keleti orosz befolyás. Korábban újságíróként dolgozott, cikkei többek között olyan sajtóorgánumokban jelentek meg, mint a Jerusalem Post, a Times of Israel, a Haaretz, a BBC Russian és a Newsweek.
Green European Journal: Hogyan látja az Egyesült Államok és Európa szerepét az izraeli-palesztin konfliktus lehetséges megoldásában?
KSz: Elnöksége alatt Donald Trump az izraeli jobboldal pártjára állt, és megpróbált egy olyan megoldást népszerűsíteni, amely egyáltalán nem reális, de legalább valamilyen alkut letett az asztalra. Amikor Joe Biden lett az elnök, nagy reményeket fűztünk hozzá, de semmi sem történt. Izrael és Palesztina kérdése egyszerűen nem volt napirenden – részben azért, mert ott volt az ukrajnai háború, a Kínával szembeni feszültségek és sok más dolog, amivel az amerikai elnöknek foglalkoznia kellett.
Ami Európát illeti, nagyon jól emlékszem egy tíz évvel ezelőtti látogatásra, amelyen még újságíróként vettem részt. Brüsszelbe mentünk, ahol számos tisztviselővel találkoztunk. Zárt ajtók mögött néhányan közülük azt mondták, hogy már nem tudják, van-e értelme támogatni a Palesztin Hatóságot, mert úgy tűnik, ez a támogatás nem fog egy palesztin állam létrehozásához vezetni. Az izraeli politikát a szélsőjobboldal határozta meg, az izraeliek és a palesztinok között nem folytak tárgyalások. Európa úgy döntött, inkább más kérdésekre koncentrál. Ott volt az arab tavasz, az Iszlám Állam felemelkedése, háborúk és a menekültválság, hogy csak néhányat említsünk. Európa talán csak úgy gondolta, jobb, ha hagyja, hogy a palesztinok és az izraeliek maguk oldják meg a kérdést – de valójában, ha van közvetítő, vagy akár egy kis nyomás kívülről, az segíthet a folyamaton.
Green European Journal: Mostanában több helyütt olvasni, hogy az izraeli baloldal úgy érzi, nyugati szövetségesei félreértették vagy elárulták. Pontosan mi ennek az oka?
KSz: Az izraeli baloldal nagyon kritikusan viszonyult az izraeli kormányokhoz és a palesztinokkal kapcsolatos politikájukhoz. Nagyon sokan voltak, akik a békés egymás mellett élés mellett szólaltak fel. Azok, akiket október 7-én lemészárolt a Hamász, az egész ország legbaloldalibb közösségeiből kerültek ki. Sokan közülük önkénteskedtek palesztinokkal, betegeket vittek Gázából izraeli kórházakba, és támogatták, hogy a gázaiaknak újra legyen joguk Izraelben dolgozni. És akkor történt ez a szörnyű támadás. Megdöbbenünk, amikor olyan embereket hallunk, köztük baloldaliakat is, akik igazolják ezt a hihetetlen, szélsőségesen kegyetlen erőszakot, amely az Iszlám Állam terrorjával ér fel.
Amikor azt halljuk, hogy a baloldaliak azzal érvelnek, az elnyomott embereknek joguk van bármit megtenni, és hogy ezt „önvédelemnek” kell tekinteni, jobbról és balról is támadva érezzük magunkat. Nincs olyan nemzetközi dokumentum, amely kimondaná, hogy az otthonukban pihenő emberek megölése vagy kisgyerekek meggyilkolása önvédelemnek minősül. És nem tekinthető függetlenségi harcnak sem.
Nem tudom, hogyan reagáljak azokra, akik elrabolt csecsemők, nők vagy idős emberek arcképét ábrázoló plakátokat tépnek le. Számomra egy ilyen gesztus színtiszta gonoszságnak tűnik, és nálunk – szerintem teljesen jogosan – antiszemita cselekedetnek tekintik. Ez az oka annak, hogy a baloldal vagy a balközép támogatói manapság olyan magányosnak érzik magukat Izraelben.
Green European Journal: Hogyan határozná meg az izraeli baloldalt, tekintve, hogy még a Knesszet nagyobb ellenzéki pártjai is a jobbközéphez állnak közelebb?
KSz: Netanjahu azt mondaná, hogy mindenki baloldali, aki nem ért vele egyet. Én soha nem használnék ilyen érvelést. Politikailag két baloldali párt létezik: a Munkáspárt, amely jelen van a Knesszetben, és a Meretz, ami nem került be a törvényhozásba. Izraelben a lakosság egy jelentős része baloldali nézeteket vall, de más pártokra szavaz – például néhányan azok közül, akik korábban a Munkáspártra szavaztak, most Beni Gancot (Nemzeti Egységpárt) támogatják. Ganc megpróbálja magát jobbközépre pozícionálni, de szavazói közül sokan inkább baloldali nézeteket vallanak.
Persze nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy mi az izraeli baloldal. Ha megkérdeznénk az izraelieket, hogy baloldalinak tartják-e magukat, csak egy kisebbség mondaná, hogy igen. Ha azonban azt kérdeznénk, hogyan vélekednek a palesztin konfliktus békés megoldásáról, vagy a kétállami megoldásról, akkor azt találnánk, hogy többen képviselnek valamifajta baloldali álláspontot.
Izraelben az emberek politikai felfogása nagyban különbözik az EU-ban tapasztalhatótól, mivel a fő kritérium az izraeli-palesztin konfliktushoz való hozzáállásuk. Lehet valaki kockázatitőke-menedzser, vallhat neoliberális gazdasági nézeteket, és mégis úgy gondolhatja, hogy a kétállami megoldás a legjobb megoldás Izrael számára.
Green European Journal: Ön szerint milyen intézkedésekre van most szükség?
KSz: Először is, a Hamász-rezsimet már 2014-ben fel kellett volna számolni, akkor, amikor világossá vált, hogy minden infrastruktúráját katonai erejének növelésére használta fel. Ha akkor cselekedtünk volna, talán kevesebb áldozata lett volna a terrornak. Jelenleg sajnos nem látok más lehetőséget, mint a katonai erő alkalmazását. Enélkül nemcsak a Hamászt, hanem északon a Hezbollahot is csak felbátorítanánk – utóbbi évek óta hasonló terrorista akciókra készül.
De nem mindegy, hogyan zajlik ez a katonai akció. A kormány a bosszú pártján van, ám a bosszú nem tekinthető egy állam – különösen egy demokratikus állam – céljának. Azokat, akik gyilkoltak, felelősségre kell vonni, de a többieknek jár a segítség, főleg, hogy egy humanitárius válság közepén vagyunk. Feltétel nélküli humanitárius segélyt kellene engednünk Gázába, még a hadsereg repülőgépeit is be kellene vetnünk gyógyszerek és egyebek szállítására. Ugyanakkor nem Izrael felelőssége, hogy a Hamász tudatosan helyezi el a rakétaindító bázisait kórházakban és óvodák közelében. Pontosan ez az oka annak, hogy Izrael a civileket evakuálásra szólította fel.
Végezetül itt van a túszok kérdése, amelynek prioritást kellene élveznie. Ha a túszok többsége nem tér vissza biztonságban, az izraeliek kormányukba – és általában az államba – vetett bizalma komolyan meg fog inogni. Minél több idő telik el, annál kevesebb az esély arra, hogy szabadon engedik őket. Látom azokat a híreket, hogy Izrael elutasított bizonyos megállapodásokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy a túszok egy része visszatérjen. Nagyon nem értek egyet az ilyenekkel. Izraelnek minden lehetőséget meg kell ragadnia arra, hogy megvédje a polgárait. Minden alkut el kell fogadnia; még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a Hamásznak ezzel némi haladékot ad, mielőtt felszámolná azt.
Green European Journal: Kik lehetnek a lehetséges közvetítők a túszok elengedését illetően?
KSz: Szerintem Izraelnek el kellene fogadnia bármelyik kínálkozó közvetítő segítségét, de nem tudok arról, hogy eddig sokan felajánlották volna a segítségüket. Csak Katarról és Egyiptomról tudok – és a Moszad ennek megfelelően már járt Dohában és Kairóban is. De nem tudom például, hogy az Európai Uniónak van-e bármilyen eszköze egy túszügylet biztosítására. Tudomásom szerint az EU-nak nincs kapcsolata a Hamásszal, és csak azok az országok tudnak fellépni, amelyeknek van némi befolyásuk rá. Például Egyiptomnál van a rafahi határátkelő kulcsa, míg Katar adta a múltban a Hamász pénzügyi támogatásának nagy részét. Talán még Törökország is szerepet játszhatna, de jelenleg egyértelműen Izrael-ellenes álláspontot képvisel.
Az Izraelt ért Hamász-támadással és az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos összes hírünk itt olvasható.
(Címlapképünkön: A Hamász által elrabolt izraeli és külföldi túszok portréi az izraeli hadsereg tel-avivi központjának falán. Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)
