Kultúra

A fiatalon elhunyt francia antropológus és etnológus könyvében hat önállóan is megálló tanulmányt olvashatunk, nem mellékesen egy parádés stiliszta tollából.

A metareflexív betét a kényelmes kritikusok utolsó mentsvára. Bartók Imre új regénye tele van ilyen betétekkel: a főhős könyves szakember, aki munkaköri kötelességeként keresztül-kasul bejárja Európát (Malmőtől Mallorcáig, Londontól Isztambulig), könyvvásárról röppen kulturális fesztiválra, kiadói mítingről exkluzív szakmai fogadásra – így hát utazás közben bőven van ideje az irodalom természetéről vagy a könyvpiac működéséről elmélkedni. Elég néhány rövid idézet, vélhetnénk, és a kritika már meg is írta magát.

Esterházy Péter sokat tud és gyakran beszél az író elemi illetlenségéről: arról a munkaköri kötelességről, hogy az íróasztal mellett nem szabad tekintettel lenni sem istenre, sem emberre (hogy a barátokról és családtagokról már ne is beszéljünk) – bár a gyakorlatban ez felettébb bonyolult alakzatokba rendeződik végül nála is.

Idei első magyar irodalmi listánk sorrendje meglehetősen kiegyensúlyozott. A harmadik helyezett pontszáma a tizenegyedikének csupán kétszerese (volt ez az arány már ötszörös is), és olyanok maradtak le róla alig néhány ponttal, mint Centauri, Grecsó Krisztián, Röhrig Géza vagy Végel László új kötetei.

A magyar irodalom nagy betegségregénye Mácsai Pál hangján. Kritika.

Még François Mauriac közbenjárására is csak nagy nehezen talált kiadót Az éjszakának, amely ma a holokausztról szóló irodalom egyik alapművének számít. A Nobel-békedíjas Elie Wiesellel 2008-as regénye, A Sonderberg-ügy hazai megjelenése apropóján telefonon beszélgettünk.

A TÁP Színházról azt lehetett olvasni idén a (belpolitikai) sajtóban, hogy többen panaszt tettek az Országgyűlés kulturális bizottsága elnökénél, Dúró Dóránál, amikor a csapat a Vígszínház 120. születésnapján a nemzeti himnuszt jó szokásához híven áthangszerelve – ezúttal breakesen – adta elő.