Az Utódlás, a Ted Lasso és A Fehér Lótusz a tévé új királyai

Mikrofilm

De az Eufóriának és a Nyerd meg az életednek sem kell szomorkodnia. Kiosztották a tévéműsorok top elismerésének számító Emmy-díjakat.

Az Emmyt szokás a tévés Oscarnak nevezni, hiszen ez a szakma legismertebb, legnagyobb presztízzsel járó díja, ám azért van köztük különbség. Az Emmyhez nem elég berobbanni a díjszezonban, mint az Oscarnál, sokkal tovább fenn kell tartani a figyelmet: akkor van egy filmnek esélye, ha a hagyományos tévében futva hetekig róla beszélnek az emberek és a kritikusok, vagy ha a streamingre érkezve nem felejti el mindenki egy hétvégi darálás után – elég csak a Nyerd meg az életed  példáját említeni. Bár a hírekbe főleg a magyar idő szerint hétfő hajnalban megrendezett fő gála díjazottjai kerülnek be – ezt hívják Primetime, azaz főműsoridős Emmynek –, az elismerés valójában egy több alkalomból álló dzsembori. A Creative Arts Emmyt szeptember 3-4-én rendezték, és többek között Peter Jackson The Beatles: Get Back című dokusorozatát (kritikánk), vagy az Adele: One night only című zenés különkiadást díjazták, de Barack Obama is hazavihetett egy szobrocskát A legszebb nemzeti parkok narrációjáért. 

Korábban beszámoltunk arról, hogy Rév Marcell operatőr is megkapta az Emmy-díjat az Eufória című HBO-sorozat egy epizódjának operatőri munkájáért. 

 

Ami a mostani, főműsoridős díjakat illeti, a legfőbb díjakat a Ted Lasso (kritikánk), az Utódlás (kritikánk az első részekről és a harmadik évadról), és A Fehér Lótusz vitte haza.

Előbbi zsinórban másodjára győzött, annak ellenére, hogy hosszú évek óta végre ismét izgalmassá vált a legjobb komédia kategória: jelölt volt még a Gyilkos a házban (a sorozatról ismertetőt és kritikát is írtunk, sőt, forgatókönyvíró-producerével is beszélgettünk), a Hétköznapi vámpírok vagy a Barry is, nem beszélve olyan, korábbi győztesről, mint A káprázatos Mrs. Maisel, vagy olyan kritikuskedvencekről, mint a Félig üres és az Abbott Elementary. A legjobb dráma kategóriában gyakorlatilag esélye sem volt másnak az Utódláson kívül: tavaly meglepetésre A korona negyedik évada elvitte előle a díjat, 2020-ban azonban ő győzött a második évadával. Jesse Armstrong sorozata olyan szinte uralja a közvéleményt, hogy amíg fut, addig valószínűleg garantált az elismerése. A minisorozatok kategóriája hagyományosan a legizgalmasabbak közé tartozik: a tévék és streamingek nagyon rákaptak erre a formátumra, és mivel – az esetek többségében – egyszeri, zárt sztorikról van szó, minden évben új jelöltek jönnek, így garantált a kiélezett verseny. Az idei győztes a karanténidőszak nagy kedvence, a különös hangulatú A Fehér Lótusz lett, ami többek között a Dopesicket, A kibukottat és a Pam&Tommyt (kritikánk) győzte le.

Az egész világot letaroló Nyerd meg az életed sem maradt díj nélkül: főszereplője, Lee Jung-jae első ázsiai színészként nyerte meg a legjobb drámai főszereplő kategóriát.

Érdemeit tovább emeli, hogy ismét bivalyerős volt a kategória: Jaseon Bateman (Ozark), Adam Scott (Különválás) és az egyre botrányosabban mellőzött Bob Odenkirk (Better Call Saul) is bőven megérdemelték volna, nem beszélve az Utódlás két sztárjáról, a veterán Brian Coxról és a színészi módszere (!) miatt botrányba keveredő Jeremy Strongról. A dráma-kategória írói elismerését ugyancsak az Utódlás kapta, a rendezésért viszont a Nyerd meg az életed ikonikus Piros lámpa, Zöld lámpa epizódját díjazták. A színésznők között Zendaya (Eufória kritikánk) győzött, aki a legfiatalabb kétszeres Emmy-díjassá vált – 2020-ban ugyancsak Rue szerepéért nyert. A drámai mellékszereplők között a férfiaknál Matthew Macfadyen nyerte az Utódlás-háziversenyt, a nőknél Julia Garner (Ozark) vitte el a díjat.

A komédiáknál Jean Smart az ötödik Emmyjét gyűjtötte be a Hacks – A pénz beszél főszerepéért, tavaly szintén ő győzött. Jason Sudeikis (Ted Lasso) ugyancsak kirobbanthatatlannak látszik a díjazottak közül, másodjára győzött, de mivel ő a tavaly is győztes sorozat egyik producere is, immár négy Emmynél jár. Pedig a kategóriának nagyon rég nem volt ilyen erős jelöltlistája: Donald Glover (Atlanta), Bill Hader (Barry), Nicholas Hoult (Nagy Katalin – A kezdetek) és a Gyilkos a házban két sztárja, Steve Martin és Martin Short is esélyes volt. A mellékszereplőknél ugyancsak Ted Lasso-fölény volt mindkét kategóriában, a férfiaknál Brett Goldstein el is vitte a díjat focista-szerepéért, a nőknél viszont kisebb meglepetésre Sheryl Lee Ralph győzött az Abbott Elementaryval. Hasonlóan oszlott meg az írás és a rendezős díja: előbbit az Abbott Elementary, utóbbit a Ted Lasso vitte.

A jelöltek és díjazottak listája itt böngészhető

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.