Az Utódlás, a Ted Lasso és A Fehér Lótusz a tévé új királyai

Mikrofilm

De az Eufóriának és a Nyerd meg az életednek sem kell szomorkodnia. Kiosztották a tévéműsorok top elismerésének számító Emmy-díjakat.

Az Emmyt szokás a tévés Oscarnak nevezni, hiszen ez a szakma legismertebb, legnagyobb presztízzsel járó díja, ám azért van köztük különbség. Az Emmyhez nem elég berobbanni a díjszezonban, mint az Oscarnál, sokkal tovább fenn kell tartani a figyelmet: akkor van egy filmnek esélye, ha a hagyományos tévében futva hetekig róla beszélnek az emberek és a kritikusok, vagy ha a streamingre érkezve nem felejti el mindenki egy hétvégi darálás után – elég csak a Nyerd meg az életed  példáját említeni. Bár a hírekbe főleg a magyar idő szerint hétfő hajnalban megrendezett fő gála díjazottjai kerülnek be – ezt hívják Primetime, azaz főműsoridős Emmynek –, az elismerés valójában egy több alkalomból álló dzsembori. A Creative Arts Emmyt szeptember 3-4-én rendezték, és többek között Peter Jackson The Beatles: Get Back című dokusorozatát (kritikánk), vagy az Adele: One night only című zenés különkiadást díjazták, de Barack Obama is hazavihetett egy szobrocskát A legszebb nemzeti parkok narrációjáért. 

Korábban beszámoltunk arról, hogy Rév Marcell operatőr is megkapta az Emmy-díjat az Eufória című HBO-sorozat egy epizódjának operatőri munkájáért. 

 

Ami a mostani, főműsoridős díjakat illeti, a legfőbb díjakat a Ted Lasso (kritikánk), az Utódlás (kritikánk az első részekről és a harmadik évadról), és A Fehér Lótusz vitte haza.

Előbbi zsinórban másodjára győzött, annak ellenére, hogy hosszú évek óta végre ismét izgalmassá vált a legjobb komédia kategória: jelölt volt még a Gyilkos a házban (a sorozatról ismertetőt és kritikát is írtunk, sőt, forgatókönyvíró-producerével is beszélgettünk), a Hétköznapi vámpírok vagy a Barry is, nem beszélve olyan, korábbi győztesről, mint A káprázatos Mrs. Maisel, vagy olyan kritikuskedvencekről, mint a Félig üres és az Abbott Elementary. A legjobb dráma kategóriában gyakorlatilag esélye sem volt másnak az Utódláson kívül: tavaly meglepetésre A korona negyedik évada elvitte előle a díjat, 2020-ban azonban ő győzött a második évadával. Jesse Armstrong sorozata olyan szinte uralja a közvéleményt, hogy amíg fut, addig valószínűleg garantált az elismerése. A minisorozatok kategóriája hagyományosan a legizgalmasabbak közé tartozik: a tévék és streamingek nagyon rákaptak erre a formátumra, és mivel – az esetek többségében – egyszeri, zárt sztorikról van szó, minden évben új jelöltek jönnek, így garantált a kiélezett verseny. Az idei győztes a karanténidőszak nagy kedvence, a különös hangulatú A Fehér Lótusz lett, ami többek között a Dopesicket, A kibukottat és a Pam&Tommyt (kritikánk) győzte le.

Az egész világot letaroló Nyerd meg az életed sem maradt díj nélkül: főszereplője, Lee Jung-jae első ázsiai színészként nyerte meg a legjobb drámai főszereplő kategóriát.

Érdemeit tovább emeli, hogy ismét bivalyerős volt a kategória: Jaseon Bateman (Ozark), Adam Scott (Különválás) és az egyre botrányosabban mellőzött Bob Odenkirk (Better Call Saul) is bőven megérdemelték volna, nem beszélve az Utódlás két sztárjáról, a veterán Brian Coxról és a színészi módszere (!) miatt botrányba keveredő Jeremy Strongról. A dráma-kategória írói elismerését ugyancsak az Utódlás kapta, a rendezésért viszont a Nyerd meg az életed ikonikus Piros lámpa, Zöld lámpa epizódját díjazták. A színésznők között Zendaya (Eufória kritikánk) győzött, aki a legfiatalabb kétszeres Emmy-díjassá vált – 2020-ban ugyancsak Rue szerepéért nyert. A drámai mellékszereplők között a férfiaknál Matthew Macfadyen nyerte az Utódlás-háziversenyt, a nőknél Julia Garner (Ozark) vitte el a díjat.

A komédiáknál Jean Smart az ötödik Emmyjét gyűjtötte be a Hacks – A pénz beszél főszerepéért, tavaly szintén ő győzött. Jason Sudeikis (Ted Lasso) ugyancsak kirobbanthatatlannak látszik a díjazottak közül, másodjára győzött, de mivel ő a tavaly is győztes sorozat egyik producere is, immár négy Emmynél jár. Pedig a kategóriának nagyon rég nem volt ilyen erős jelöltlistája: Donald Glover (Atlanta), Bill Hader (Barry), Nicholas Hoult (Nagy Katalin – A kezdetek) és a Gyilkos a házban két sztárja, Steve Martin és Martin Short is esélyes volt. A mellékszereplőknél ugyancsak Ted Lasso-fölény volt mindkét kategóriában, a férfiaknál Brett Goldstein el is vitte a díjat focista-szerepéért, a nőknél viszont kisebb meglepetésre Sheryl Lee Ralph győzött az Abbott Elementaryval. Hasonlóan oszlott meg az írás és a rendezős díja: előbbit az Abbott Elementary, utóbbit a Ted Lasso vitte.

A jelöltek és díjazottak listája itt böngészhető

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.