Ezek voltak a legjelentősebb új sorozatok 2021-ben

Az idei év 15 legemlékezetesebb debütáló sorozatát idézzük fel.

Mára már elcsépelt dolog sorozatreneszánszról beszélni, hiszen évek óta ebben élünk: nemcsak a hagyományos csatornák feküdtek rá a tévéshow-kra, de a streamingekről is futószalagon érkeznek az új műsorok. Arról nem is beszélve, hogy lassan a hűtőnk és kenyérpirítónk mögött álló cég is sorozatgyártásba kezd. Ennyi tartalmat gyakorlatilag lehetetlen végignézni, épp ezért ma már inkább az jelent kihívást, hogy kiválasszuk, mit is érdemes követnünk.

2021 szerencsére bővelkedett remek újdonságokban, amelyeknek minőségük, kulturális hatásuk vagy valami egyéb miatt sikerült kiemelkedniük a többi közül. Ezeket vesszük most számba.

A Fehér Lótusz

Míg tavaly a Tigriskirályra izgult a karanténba zárt világ, idén A Fehér Lótusz jelentette a valóság elleni elmenekülés legszórakoztatóbb módját. Mike White tragikomédiája a pandémia nélkül talán létre se jöhetett volna: az HBO azért adott pénzt a sorozatra, mert azt

a világ elől elvonulva, egy kisebb stábbal, néhány hét alatt le tudták forgatni.

A luxusszigeten tengődő szupergazdagok kálváriája lassan kúszik a bőrünk alá, de ha elkap, nem enged többé.

A föld alatti vasút

Colson Whitehead 2017-ben Pulitzert nyert A föld alatti vasút című regényéért (majd 2020-ban ismét megkapta a díjat). A kor követelményeinek megfelelően a világsikerből immár nem mozifilmet, hanem sorozatot készítettek Hollywoodban. Keresve sem találhattak volna jobb alkotót ehhez, mint Barry Jenkins, aki ugyancsak 2017-ben nyert Oscart a Holdfényért (ő ismételni végül nem tudott, 2019-ben csak újabb jelölésig jutott). Az Amazon közel tízórás minisorozatát a kritikusok máris kikiáltották a következő Nagy Amerikai Sorozatnak – Cora hányattatásaiban valójában minden benne van, amit az országról, lakosairól és történelmi örökségéről tudni kell (kritikánk).

Chucky

Az eredeti Gyerekjáték egykor talán tényleg félelmetes volt, de hat folytatása lassan úgy elkoptatta a gyilkos játékbaba hírnevét, hogy azon a 2019-es remake sem sokat segített. Nem sok jóval kecsegtetett tehát a sorozatos feltámadás, ám, a SyFy műsora rácáfolt az előítéletekre: a főhős hangjaként Brad Dourif is visszatért, a cselekmény pedig annak ellenére vicces és rémisztő, hogy nem az eredetit, hanem a Chucky kultusza című hetedik epizódot folytatja.

Easttowni rejtélyek

Kisvárosi rejtély, zseniális színésznő, megkapó hangulat – az HBO három éve épp ezzel a recepttel vitte sikerre az Éles tárgyakat. Kár hozzányúlni valamihez, ami működik alapon ezúttal is egy ilyen krimisorozattal rukkolt elő a csatorna, az Easttowni rejtélyeknek pedig mindezeknek köszönhetően ismét sikerült kiemelkedni a heti szinten érkező krimidömpingből (interjúnk az egyik főszereplővel, Guy Pearce-szel).

Ez bűn

Az HBO minisorozatát az idei év egyik legjelentősebb műsoraként emlegetik: ebben a Fiúk a klubból alkotói ezúttal is a meleg közösség helyzetébe adnak egyszerre szórakoztató és letaglózó betekintést. A fókuszban négy barát áll, akiknek nemcsak a társadalom sztereotípiáival kell szembenézniük, de az egyre több áldozatot szedő AIDS-szel is.

Hacks

Az HBO műsora egy Deborah Vance nevű, idősödő komikust mutat be, akit az alkotók szerint egyszerre inspirált Joan Rivers, Elaine May, vagy épp Lucille Ball. A sztori szerint egy fiatal, feltörekvő komikust vesz szárnyai alá. A kettejük közötti vicces szurkálódás, na meg a szatirikus popkultúra-kritika adja a show legfőbb erejét. A Hacks nem annyira hatalmas rajongótábora, mint inkább a kritikusok egyöntetű elismerése miatt emelkedett ki az idei mezőnyből: 3 Emmyvel jutalmazták, 100 százalékos az értékelése a Rottentomatoes-on, és ott van a legtöbb idei toplistán is.

Legyőzhetetlen

Szuperhősfronton ma már nehéz újat mutatni, de az Amazon sorozatának mégis sikerült egy kis frissességet hoznia az agyonkoptatott zsánerbe: Robert Kirkman Invincible című képregényét adaptáló animációs sorozat elképesztően durva és agresszív, ugyanakkor

vicces és kellően intelligens ahhoz, hogy a képernyő előtt tartsa a nézőjét.

Jövőre érkezik is a folytatás (kritikánk).

Lupin

A Netflix nem angol nyelvű bombasikerei A nagy pénzrablással kezdődtek, amely épp idén év végén zárult. De máris itt az utánpótlás, aminek sikerült nézettségben is utolérnie a Dalí-maszkos rablókat. Arséne Lupin, a mesterrabló történetének modern feldolgozásában Omar Sy igyekszik átverni a rendőrséget, ellenfeleit, na és persze a nézőket. (kritikánk)

Mise éjfélkor

A Hill ház és A Bly udvarház szelleme után Mike Flanagan végre saját forgatókönyvéből forgathatott. A végeredmény pedig az év talán legjobb horrorja, amely sokkal több, mint egyszerű, de hatásos rémisztgetés. A sztori egy szigetet mutat be, aminek közössége teljesen felbolydul, miután új pap érkezik hozzájuk. A cselekmény lassan építkezik, de a Mise éjfélkor katarzisára megéri várakozni (kritikánk).

Nyerd meg az életed (Squid Game)

A koreai túlélődráma vita nélkül 2021 legsikeresebb sorozata: a Netflixen minden nézettségi rekordot megdöntött, és gyakorlatilag lehetetlen volt úgy újságot olvasni, internetezni, vagy egyáltalán baráti beszélgetésekbe becsatlakozni, hogy ne fussunk bele az eladósodott koreaiak véres valóságshow-járól szóló beszámolókba. Természetesen ebből is érkezik a folytatás (kritikánk e helyütt, a sorozat sikerét boncolgató írásunk pedig itt olvasható).

Only murders in the building

Tavaly a Tőrbe ejtve bizonyította, hogy Agatha Christie szelleme még mindig képes megmozgatni az embereket, idén pedig a Hulu sorozata vitte tovább a krimi királynőjének örökségét. Persze a mai kornak megfelelően az izgalmas bűntény mellé némi posztmodern önreflexió és egy jó adag humor is dukál: a sztori szerint három, krimirajongó idegen egy valódi gyilkossági ügybe keveredik. A szereposztás ehhez mérten valószínűtlen: Steve Martin, Martin Short és Selena Gomez nyomoznak, a jelek szerint sikerrel: a Hulu máris megrendelte a folytatást.

Reservation Dogs

Woke-kultúra ide vagy oda, az őslakos amerikaiakkal Hollywood még mindig elég mostohán bánik. Ezen igyekszik változtatni az FX és a Hulu sorozata, mely négy natív amerikai tini életét mutatja be sztereotípiák nélkül, végre úgy, ahogy valóban élnek: néha vadul és lázadva, néha egyszerűen bénázva, jó zenéket és boldogulást keresve.

Sweet Tooth: Az agancsos fiú

Posztapokaliptikus világban járunk, ahol a hibrideknek nevezett mutáns emberek kénytelenek bújkálni a többiek előtt. Egyikük, a szarvasagancsokkal bíró Gus azonban segítőt, így talán reményt is talál. A Netflixen hagyományosan jól mennek a látványos, ám ismerős komfortnéznivalók, a Sweet Tooth pedig pont ilyen; nem csoda, ha az év egyik legnézettebb műsorává vált (kritikánk).

The Beatles: Get Back

A minden idők legsikeresebb rockcsapatáról szóló könyvekből és filmekből van bőven, de Peter Jackson a tőle megszokott elánnal és rajongással vetette bele magát a témába, így a Get Back valódi zenetörténeti csemege lett. És persze nem csak Beatles-rajongóknak jelent kiemelkedő néznivalót (kritikánk).

WandaVision

A Marvel idén végleg kezébe vette saját neve alatt futó sorozatait, így a mozik mellett immár a tévénket is letarolták a szuperhősök: Loki, Sólyomszem, a Sólyom és a Tél katonája is saját műsort kapott, nem beszélve What if…? című animációjukról. A sort azonban Wanda és Vízió nyitotta, akik szitkomtörténeti, önreflexív gyorstalpalójukkal még úgy is képesek voltak új színt vinni a Marvel túlkoptatott logójába, hogy a végére ez a sorozat is beleszürkült a mezőnybe.