Aztán a frontember gyorsan csinált egy szólólemezt, és a többiek se tétlenkedtek. Különösen a Dessner ikrek voltak aktívak: készítettek filmzenét, Big Red Machine nevű projektjükkel is stúdióztak, és rengeteget dolgoztak Taylor Swift különböző lemezein. A National aztán a Cyrano soundtrackjén jelentkezett egy új dallal 2021-ben, tavaly kijött egy Bon Iverrel közös felvételük is, az új album viszont nagyon nehezen akart megszületni. Mindennek az volt a fő oka, hogy Berninger súlyos alkotói válságot élt meg, ami depresszióba és öngyűlöletbe torkollott. Feleségének, Carin Bessernek köszönhetően kilábalt a nehéz időszakból, és elkészítette az együttes kilencedik lemezét. A címet az ihlette, hogy otthon leemelte a polcról Mary Shelley horror klasszikusát, és az első két oldal után már nem is tudott elképzelni más címet. Az előző LP vendégénekesnői hagyománya folytatódik: Phoebe Bridgers két dalban bukkan fel, a feleselgetős The Alcottban pedig maga Swift duettezik a frontemberrel. Sufjan Stevens emeli még a produkció fényét, s az így ismételten nem okoz csalódást. A szakítás utáni vagyonfelosztásról szóló és szokatlan hangzású Eucalyptus, a szövegében ezt folytató New Order T-Shirt, a gitárszólós Tropic Morning News és a gyengéd Send for Me simán helyet kaphatna egy képzeletbeli best-ofon, de persze az egész lemez élvezetes – még ha az előző album vagy a 2010-es High Violet színvonalát most nem sikerült elérni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
