A romaügyi államtitkár lejárató kampánynak nevezi lapunk írását – de interjút hiába kértünk tőle

  • narancs.hu
  • 2025. április 10.

Belpol

Arról cikkeztünk, hogy a Fideszhez igen közel álló roma szervezeteknél kötött ki nagyjából 450 millió forint pályázati pénz.

A hazugság gyorsan fut, de az igazság mindig utoléri – írja lendületes posztjában Sztojka Attila, aki „baloldali sajtónak” nevezi a Magyar Narancsot, majd leszögezi: „kérdés helyett ítéletet írnak, válasz helyett vádat gyártanak!”

A romaügyi álamtitkár Sztojkát az háborította fel, hogy egy szerdai cikkünkben bemutattuk, közel félmilliárdos támogatás jutott a Svájci Alapon keresztül országos roma képviselők szervezeteihez. Az írás nem többet állított, mint azt, hogy feltűnően sok pénz jutott a Fidesznek kedves romaügyi szervezet, a Cigány Közösségek Szövetsége (CiKöSz) környezetébe. A CiKöSz a Fidesz legfontosabb roma stratégiai partnere, és még a kampányolásról is egyeztetnek egy kiszivárgott levél szerint.

A romaügyi államtitkár a posztjában állítja, hogy „a nyertesekről egy független Bizottság döntött, szakmai szempontok alapján”, a pályázati rendszer pedig „minden elemében tiszta, átlátható és szakmailag megalapozott volt”. Sztojka szerint „a lejárató cikkek mögött mindig ugyanazok állnak: olyan baloldali szervezetek, amelyek eddig és ezután sem a magyar emberek, a magyar családok, a magyar közösségek érdekeit képviselik”.

Azt azonban nem említi Sztojka Attila, hogy miként cikkünkben is szerepel, hiába kértünk tőle interjút vagy nyilatkozatot több alkalommal is. Először júliusban próbálkoztunk nála, az akkori kormánybiztos referense „szabadságra és egyéb feladatok ellátására” hivatkozva halasztást kért. Újra próbálkoztunk augusztusban, de erre már nem érkezett válasz. Majd mikor Sztojka Attilát a államtitkárrá nevezték ki és több lapnak – Index, Magyar Nemzet – is interjút adott, abban reménykedtünk, hogy a Magyar Naranccsal is hasonlóan jár el – nem így lett, újbóli megkeresésünkre sem érkezett reakció. 

A sok visszautasítás ellenére úgy éreztük a közelmúltban, hogy teszünk még egy próbát, ugyanis az elmúlt napok eseményei ezt indokolttá tették. A kormány a szélsőjobboldali szavazók felé tesz gesztusokat intézkedéseivel, a Mi Hazánk cigányellenes üzenetekkel kampányol, és Orbán Viktor is egy videóban – megítélésünk szerint – etnicizálta a hazai dizájnerdrog helyzetet. Ezek pedig olyan témakörök, amelyekben az ország elsőszámú roma politikusának illene megszólalnia. 

Azonban legutóbbi megkeresésünkre kedden (április 8.) az alábbi válasz érkezett:

  

És aggodalmaink a CiKöSz-szel kapcsolatban sem alaptalanok, de ezt korábbi cikkeinkben részletesen kifejtettük. Amennyiben valaki nekünk nem hisz, nézze meg azokat a képeket, melyek 2024 januárjában kerültek a szélesebb nyilvánosság elé a tiszaroffi disznóvágásról: a felvételeken az eseményen résztvevők – valószínűsíthetően – pályázati forrásból nyíltan „kampányoltak” a BM-nek és a Sztojka Attila befolyása alá tartozó, roma nemzetiségi célokat támogató Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságnak. Ha ez sem lenne elég, ismételten felhívnánk a figyelmet a 2022 januárjában kiszivárgott hangfelvételek tanulságaira. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.