Egotrip

(Adalék az Esterházy-filológiához)

Az „üvegplafon” mára közhasználatú, bevett fogalommá vált – a nők vezető pozícióba jutását gátló, áttörhetetlen akadályokat szoktuk vele leírni, amelyeket mégis sokan rendjén valónak és természetesnek fogadnak el.

A kerékpársportban sokszor minden csak az időzítésen múlik. Tudta ezt Holló Sándor is, aki Hegyeshalom belterületén, a Vörös Lendület TSZ vendéglátó-helyiségének kapualjában várta, hogy az 1953-as Budapest–Bécs–Budapest-verseny élbolya elhaladjon előtte.

Ha jól emlékszem, gimnazista koromban érzékenyítettem magamat először. Akkor ismertem meg az inuit problémát. Azt olvastam ugyanis, hogy az eszkimó név sértő, mert egy ’nyershúsevő’ jelentésű szóból ered, sőt pontatlan is, mert különféle népeket foglal egy kategóriába. A modern ember tudja, hogy nincsenek is eszkimók, csak inuitok.

Sokéves pangás után feléledni látszik a lakossági hitelpiac, bár még csak a lakáshitelek iránt nőtt a kereslet. Van persze honnan feljönni, hiszen a 2008-as válság és különösen a svájci frank megerősödése nyomán tömegesen bedőlő devizahitelek kudarca igencsak elvette a magyarok kedvét attól, hogy hitellel hosszabbítsák meg szimbolikus takarójukat.

A Tv2 megy, ez a rosszabbik eset (a legrosszabbik az M1), Bud Spencer és Terence Hill (ez a jobbik eset), a csávó a film végén fogtechnikushoz megy, mondja a kék pólós, Piedone épp ökölcsap.

„Dr. Seszták Miklós mindig is sokat tett Kisvárdáért. Nem csak városunkra, választókerületünkre, hanem az egész megyére, sőt az ország fejlődésére is kiemelten figyelt. Teljesen mindegy, hogy magánemberként, ügyvédként, képviselőként vagy miniszterként, de nagyon sokan számíthattak rá és nagyon sokan, sok mindent köszönhetnek neki.” Leleszi Tibor kisvárdai polgármester

Kábé tizenöt éve elterveztem egy regényt Omar Khajjámról, a hőse egy perzsa kútásó lett volna, de a főhőse a tudás. Az a görög-perzsa-arab tudás, ami Omar Khajjám életében még megvolt, de hirtelen félresöpörte a doktriner muszlim teológia: a szabadgondolkodás hűs vize eltűnt a föld alatt a sivatagban szinte nyomtalanul, kútjait betemette a feledés.

A tévében Dánia–Ausztrália, most kezdődött, K. Dezső döntetlenre vette a Tippmixen. Nézi a meccset, közben olvassa a tippmixújságot: A Belgium–Costa Rica-meccs majdnem 270 ezer alkalommal sarkallta fogadásra játékosainkat. A pulton felirat: KOSZORÚRA GYŰJTÜNK! Jobbra két, gyászszalaggal átkötött kép, egy nő és egy férfi, K. Dezső nem ismerte őket.

Paolo Macchiarini légcsőbeültetési kísérleteit az elmúlt évek legnagyobb orvosi botrányai között tartjuk számon.

Nemzedékem közgazdászai hosszú ideig a magántulajdon bűvöletében éltek: a „létező” szocializmus visszásságai arra tanítottak minket, hogy az államnál aligha lehet rosszabb tulajdonost találni. A vezetők politikai lojalitás alapú kinevezése és az aktuális kormányzati elvárásoknak való megfelelési kényszer óhatatlanul rontja az állami cégek hatékonyságát, ami – éppen a közösségi tulajdon miatt – halmozódó társadalmi veszteségekkel jár.

Senkise próféta meghívást kapott tágabb pátriájába, Miskolcra (a szűkebb Tolcsva), a megyei könyvárba, egy felolvasásos beszélgetésre. Nocsak! Mégis próféta leszek saját pátriámban?, gondolta Senkise a Keletiben, a 4. vágány előtt kortyolva az Unicumot.

Megint Rejtőt hallgatok a kocsiban: a Három testőr Afrikában után most épp a Piszkos Fred közbelép megy. A nagy röhögésből magamhoz térve azon merengek, miért tetszik nekünk ez a szöveg még ma is. Lehet, hogy a poénokon és a nosztalgián túl van valami aktuális Fülig Jimmy, Csülök és a többiek történeteiben? Tulajdonképpen miről szólnak Rejtő Jenő rongyosra olvasott könyvei?