"Amióta az eszemet tudom, Orbán a miniszterelnök"

Merucza Tibor Alex, az ADOM Diákmozgalom kommunikációs elnöke

Belpol

A TASZ a napokban osztotta ki az idei SZABAD-díjakat, a fiatalok kategóriában a jelöltek között volt az ADOM Diákmozgalom is. A szervezet 16 esztendős kommunikációs vezetőjével és borsodi koordinátorával, Merucza Tibor Alexszel a fiatalok közéleti aktivizmusáról, személyes indíttatásról, jövőképről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szeptember elsejére virrasztást szervezett a pályaelhagyó tanárokért az ADOM Diákmozgalom és a Helyi Civilek Szövetsége a miskolci Földes Ferenc Gimná­zium előtti térre. Feltűnő volt az ön aktivitása: ha kellett, a fellépőket koordinálta, gitározással a hangulatról gondoskodott, közben teát főzött a résztvevőknek. Nem kimondottan egy tizenéves gimnazista benyomását keltette. ­Mióta érdekli a közélet?

Merucza Tibor Alex: 2015 óta, vagyis úgy nyolcéves koromtól. A magyar valósággal az első konkrét élményem a „rabszolgatörvény” elleni tüntetés volt 2018 végén. (A törvény egyebek között 250-ről 400-ra emelte az egy évben megkövetelhető túlóra maximális számát, ami heves tiltakozást váltott ki az ellenzék és a szakszervezetek részéről – D. E.) Figyeltem az eseményeket; tévét már akkor sem néztem, hanem online olvastam a híreket, követtem az élő adásokat.

MN: Hogyan lett mozgalmár?

MTA: Az ADOM Diákmozgalom elődszervezetéről ötödikes koromból van az első emlékem: diákönkormányzati alelnökként részt vettem egy gyűlésen, ahol szinte minden javaslatnál elmondta az elnök, hogy „egyébként ezt a Független Diákparlamenttel közösen dolgoztuk ki”, vagy „ez az ő javaslatcsomagjukból lett átemelve”. 2019-ben a Független Diákparlament úgy döntött, hogy mozgalmi keretek között dolgozik tovább, immár Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom (ADOM) néven. Bő másfél évvel ezelőtt jelentkeztem hozzájuk aktivistának.

MN: Innen egyenes út vezetett a kommunikációs alelnöki tisztségig?

MTA: Azóta ezt módosítottuk elnökre.

MN: Ezek szerint lett alelnök is?

MTA: Nem, asszisztensem van. A szervezet úgy épül fel, hogy miután jelentkezik hozzánk egy diák, először segítő státusba kerül. Így betekinthet a mozgalom életébe, láthatja, mit csinálunk, mennyi munkával jár. Ha pedig a segítő aktív, akkor az elnökség vagy egy stábvezető felterjesztése alapján, a tagság szavazásával felvesszük a tagok közé, így hivatalosan is aktivistává válik. Elnökségi választás fél­évente van, ide beadtam a pályázatomat, leírtam az eddigi eredményeimet, a kompetenciákat, ez alapján döntött a tagság. Az aktivizmuson belül mindig is a kommunikáció érdekelt leg­inkább, ezért kimondottan erre a feladatra jelentkeztem.

MN: Mitől lehet vonzó a fiataloknak egy ilyen mozgalom?

MTA: Az ADOM egyik fontos célkitűzése, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak a demokrácia gyakorlására, a tagság bevonása a döntéshozatalba is ezt szolgálja. Itthon a rendszerváltás után nem igazán alakult ki vitakultúra. Közösségi fórumokon és élő beszélgetésekben is jellemző, hogy ha valaki elmondja a véleményét, azt egy trágár reakcióval elintézik. A rendezvényekkel, vitafórumokkal azt szeretnénk elérni, hogy az ADOM-hoz kapcsolódó fiatalok, nemcsak a tagok, megtapasztalhassák, milyen az, amikor a véleményüket meghallgatják, nem pedig leszólják. Emellett tudatosítani szeretnénk a diákokban a jogaikat, és megismertetni velük a kialakult tanár-diák helyzetet, ami már rég nem kis helyi ügy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.