Kedves jó Szókratészem, légy oly drága, és válaszolj az e-mailjeimre. Azt állítottad, hogy már tudsz az elektromos levelezéssel bánni. De milyen hülyeséget beszélek! Hát már e-maileztünk is néhányszor. Akkor most meg miért nem válaszolsz? Beteg vagy? Remélem nem. Vagy már olyan jól érzed magad az új világban, hogy európai barátaidról már meg is feledkezel?
Miért nem kedveli a legtöbb ember a klasszikus zenét? Mi a legunalmasabb klasszikus zene? Miért van kihalófélben a klasszikus zene? Miért olyan szomorú a klasszikus zene? „Mások ezeket a kérdéseket is felteszik” – állítja barátunk, a Google akkor, ha a címben feltett mondatra keresünk rá.
A Gólokozó főnixének következő leszállópályája Hollóházán, erdőben és szakadó esőben.
Javában zajlanak az uniós tárgyalások. Legalábbis ezt halljuk. Elsősorban Navracsics Tibor optimista interjúiból, de korábban egy dodonai közleményben az Európai Bizottság is hírt adott az eseményekről.
Egy teljesen jelentéktelen papírcetlit bemutató tárló előtt ténfergek. Azon múzeumi tárgyak sorába tartozik, amelyeket elsősorban az a személy határoz meg, akihez köthető, ezen pedig az áll, hogy Charles Darwin részére állították ki és nyilvános boncolások látogatására jogosít fel.
Alig hogy megjött, drága Szókratészem, újabb leveled Amerikából, érkezett egy másik, ismeretlen ismerősömtől, amelyben felesége haláláról tudósít.
Szály-le, ereszkedgyél a’ tágas térségre, / Menny által a’ Tiszán a’ szöllős Zemplénbe.
(Gyöngyösi István: Porábúl meg-éledett Phoenix)
Maestro! A karmestermítosz: nagy karmesterek a hatalom bűvöletében. Amikor a zene véget ér: menedzserek, maestrók és a klasszikus zene vállalati meggyilkolása. Maestrók, remekművek és őrület: A klasszikus lemezipar titkos élete és szégyenteljes halála. Józan ésszel akarhatja-e bárki, hogy fenti című könyvek szerzője vegye a tolla hegyére? Az angliai zenekarok nem úszták meg.
Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.
Déjà vu-nk lehetett: hirtelen megint úszó-világbajnokságot rendeztek Budapesten. Most nem volt óriási csinnadratta, mint 2017-ben, nem épült új uszoda, fából készült állatszobrok sem kerültek ki a köztérre – Szőke Gábor Miklós már rég aranyvonatban utazik –, és a rakparton sem akadályozza majd évekig a forgalmat a toronyugrás hűlt helye.
Heinrich Heine, Friedrich Hegel, Niccolò Paganini és IV. Frigyes Vilmos porosz király koncertre mennek. Ez nem egy vicc. Mind a négyen ott voltak a szerencsések között (több százan nem jutottak be), akik 1829. március 11-én meghallgathatták a csodagyerekből eddigre csodaifjúvá vált Felix Mendelssohn-Bartholdy szervezte, zongorázta és vezényelte Máté-passió előadást.
