Egotrip

Carl Techet osztrák író emlékezik meg Das ewige Österreich (Az örök Ausztria) c. írásában egy galíciai hivatalnokról, aki fejét vakargatva ült a népszámlálási kérdőív előtt.

Örvendetes, hogy a mások véleményére többnyire fütyülő kormány gazdasági kérdésekben időnként hallgat a kritikára. Más kérdés, hogy a nehezen kiizzadt korrekciók mennyire adekvát válaszok az adott problémákra.

A Veterán bajnokságban részt vevők alsó korhatára 54 év, a felső a Farkasréti temető.

A toledói asztrológusok levelükben 1186 szeptemberére jósolták a világvégét. Mivel azonban a levelet már 1184-ben eljuttatták III. Kelemennek és bíborosainak, így volt idő az ilyen esetben elengedhetetlen imákra és böjtökre. És örvendezhettünk: ez a bűnös világ megint nyert egy kis időt.

Annak nagyon lehet örülni, amikor egy meg egy az több mint kettő. A szinergia a kémiában, a biológiában vagy a vállalati stratégiában is bűvszó: általában akkor kerül elő, amikor meg vagyunk győződve arról, hogy két dolog összekapcsolásából több jön ki, mintha külön élnék tovább az életüket. Van, mondjuk két szer, ami külön-külön nem hat, de ha összekeverik, elmulasztja a fejfájásomat. Vagy van két vállalat, melyek összegyúrásából egy sokkal sikeresebb jön létre.

Alig nézek már sportot.

„Milyenek a horvátok?” – tette fel Božo Skoko zágrábi újságíró legutóbbi könyvében, egészen pontosan annak címében, a kínzó kérdést.

Sportkedvelő kormányfőnk láthatóan csak akkor szereti a versengést, ha jók az eredmények, mint például a legutóbbi futball-Eb-n. Ám az olyan versenyszámokban, amelyekben rosszul teljesít az ország, rendre óvást emel.

A magas tudományt két évezreden át a legkevésbé sem érdekelte az a különös jelenség, hogy a nyelv üzeneteiben sok minden csak közvetve adott, néha az üzenet eleve töredékes, de az emberek zöme mégis megérti, hogy miről is van szó. Ennek az írásnak a témája az a közös tudás – sémák és helyzetek ismerete –, amely lehetővé teszi a megértést.

Lassú víz partot mos – dörzsölhetnénk elégedetten a kezünket, hiszen a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság tagjaiként 2006 végén tett javaslatunk után röpke tíz évvel már meg is született a kormánydöntés a banki alapszámláról. Igaz, nem egészen úgy, ahogy annak idején elképzeltük, és nem is egészen önként, hanem az alapvető banki szolgáltatásokat ingyenesen vagy olcsón biztosító fizetési számlák létesítését előíró, 2014-es uniós irányelv szorításában, de azért legalább elmondható: október közepétől bárkinek lehet bankszámlája, aki jogszerűen tartózkodik az országban. Legalábbis akkor, ha állja a szerénynek nem mondható cechet.

A nyárutón pár hétig boldog-boldogtalan azzal szórakozott, hogy elosztotta Magyarország lakosságszámát (kifinomult gazdasági lapok egyenesen a GDP-t) olimpiai érmeink számával. A művelet végén pedig leggyakoribb, legalább hetven éve ismételgetett politikai közhelyünk bukkant fel rendre: lám, kis ország vagyunk – és mégis! Lehagytuk az egész világot!

Hétfőn hajnali négyig még úgy festett, hogy az új zágrábi parlamentben négyen is képviselhetik majd az isztriaiakat; végül csak hárman maradtak a hivatalos eredmények szerint.