Egotrip

Adva volt a rendszer, a hetvenes évek, és adva voltam én. A beilleszkedés lehetetlennek látszott, a disszidálás légüres térnek tűnt, maradt a kiilleszkedés, az egérút keresése. Akkoriban még elég magas volt az ázsiója az irodalomnak, és azon belül, ma már szinte hihetetlen, a költészet a „szabadság” szinonimájának tűnt. Csalóka volt ez a „szabadság”, formátlan is, kezdetleges is, de a magamfajta kitartóan kifelé tartó embernek elég vonzó ahhoz, hogy vakon kövesse a délibábját.

Nemrég ültük százharmincadik évfordulóját annak, hogy az elmeháborodottnak ítélt, hóbortos király beleimbolygott a Starnberger Seebe, és megfulladt.

Első tolmácsutam rögtön a távoli Észak-Vietnamba vezetett.

Létezik egy úgymond misztikus képesség, a személyiség delejes kisugárzása, azaz a „karizma”, amely az átlagembertől megkülönbözteti az igazi politikust, művészt és prófétát. Van egyébként egy igen hasonló jelentésű japán színházi kifejezés, amely politikusra is vonatkozik néha: haragei, azaz „hasművészet”. A haragei az a magnetikus képesség, hogy a politikus a puszta jelenlétével képes uralni egy helyzetet, vagy egy színész, bár semmi különöset nem tesz a színpadon, mégis erősen érezzük, hogy ott van.

„Az a barom bíró kimérte az egy percet. Tudja, barátom, milyen hosszú egy perc? Én tudom már.” (Esterházy Péter)

Szakemberek szerint előfordulhat, hogy Rióban, az olimpiai golfpályán a versenyek idején kajmánok bukkannak fel; tavaly év végén már láttak is egyet, amint a frissen elkészült, egyenletesre nyírt zöld gyepről éppen visszamászott az óceánba.

Ezúton tudatjuk t. Olvasóinkkal és az irodalomszerető nagyközönséggel, hogy új otthonába, a Kalligram folyóiratba költözik, s a továbbiakban ott üzemel Bán Zoltán András Noé vendéglője c. sorozata, mely 2013. augusztus 25-én nyitott a Magyar Narancsban.

Az igennel vagy nemmel megválaszolhatóra formált kérdést a szavazók egyszerű többségével eldöntő titkos népszavazás a közvetlen tömegdemokrácia működésének legtisztább formája. Ha az a résztvevők közösségére vonatkozóan katasztrofálisan rossz eredményt képes produkálni, mint írja és mondja most szinte minden tollat fogó kéz és beszélő fej a britek kilépéséről, akkor lehet, hogy magával a szavazás intézményével van a baj?

Jorge Luis Borges John Wilkins analitikus nyelvéről írt esszéjében utalt a Jóravaló ismeretek égi gyűjteménye c. kínai enciklopédiára, amely szerint az állatok az alábbi osztályokba sorolhatók: (1) a császár állatai, (2) a bebalzsamozottak, (3) az idomítottak, (4) a malacok, (5) a szirének, (6) a mesebeliek, (7) a kóbor kutyák, (8) olyanok, amelyek ezen osztályozásban nem szerepelnek, (9) az őrülten remegők, (10) a megszámlálhatatlanok, (11) a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, (12) a másfajták, (13) az olyanok, amelyek az imént törtek össze egy vázát, és végül (14) az olyanok, amelyek távolról légynek látszanak.

(kései olvasói levél, post festa)