Kritika

A Nirvanáról elsőre mindenkinek a Nevermind album jut az eszébe, és sokkal kevesebb szó esik a másik két lemezükről: a debütáló Bleach-ről, illetve a rövid diszkográfiát sajnálatosan lezáró In Uteróról.

A több mint hetven művész 161 munkáját – művészinterjúkkal, dokumentumokkal és zenei anyagokkal megspékelve – bemutató gigakiállítás valójában Petrányi Zsolt többedik (és bizonyos értelemben igen személyes) válogatása, átnézeti látlelete a kilencvenes évek művészeti törekvéseiről.

Az amerikai kivándorlásra vonatkozó címbéli reflexió többször is előfordul a regényben. Kiss Béla, a cinkotai sorozatgyilkos szájából cinikusan hangzik, míg a harmadik fejezetben szereplő Mária szélhámos és hűtlen jegyese, Mihály a megbánás nem túl hiteles hangján invitálja erre a lányt.

A dokumentumfilm mint terminus technicus egy ideje szerfelett megengedő teremtés, simán belefér neki egy ilyen televíziós one man show, mint ez is. Nyilván a néző is így lehet ezzel.

Eva Zeisel hosszú, sikerekkel és kalandokkal teli tervezői életútja nem Magyarországon csúcsosodott ki, ám vannak olyan állomásai, amelyek a hazai kerámiakultúra központjaihoz kötődnek. A magyar közönség – sajnálatos módon – csupán akkor ismerte meg Eva Zeisel nevét, amikor a művész 105 évesen elhunyt New Yorkban, holott 1987-ben és 2004-ben is önálló kiállítással szerepelt fővárosunkban.

Nem először „jár” nálunk Jérôme Bel, 2013-ban szintén a Trafóban láthattuk Disabled Theater című munkáját, amelyet a svájci Theater Hora értelmileg sérült tagjaival készített, illetve 2017-ben a Gala című előadását, amelyben magyar táncosok és civilek szerepeltek. Ez utóbbi célja az volt, hogy létrejöjjön egy inkluzív táncelőadás, amelyben bárki szerepelhet (ez később még fontos lesz).

Hivatalosan 1970 áprilisában oszlott fel a Beatles, de valószínű, hogy a négy tag 1969 őszét követően már soha többet nem tartózkodott egy légtérben.

Három friss hangzású album a zömmel elektronikus tánczenék világából

Kevés gyümölcsözőbb szakítás volt a könnyűzene történetében, mint amikor 1975-ben Peter Gabriel kiszállt a Genesisből.

A klasszikus zeneipar már kitermelte magából azokat az albumokat, amelyeket azóta is etalonként emelnek a magasba, és viszonyítási pontként használnak a későbbi generációk előtt.

A 2020-as évekről és világunk jelenlegi állapotáról kevés dolog árulkodik jobban, mint a GameStop short squeeze, mely jelenséget nevezhetnénk Reddit vs. Wall Street csatának, vagy egy, a magyar sajtóban megjelent cikk után Jackass-kapitalizmusnak is.

Valaki szűri azokat a sci-fi és apokalipszis filmekből érkező ötleteket, amelyek a szórakoztatás érdekében kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal inspirálják a hatalomra vágyókat, vagy nem tanultunk semmit a Terminátor katonai drónjaiból?

Kattogás, bizarr űrhangok, üresen kongó, sötét folyosók fogadnak: mintha egy sci-fibe tévedtünk volna.

Provokatív címmel, és nem kevésbé provokatív plakáttal reklámozzák a Jurányi Staféta pályázatának köszönhetően született előadást: rózsaszín Barbie-ruhás nőt látunk, a szája körül tejbajusszal.