Nincs magyarázat
„Hosszú, hosszú gyerekkor volt az életem, amelyet egyedül a belőle keletkezett mű igazolhat” – írja Kertész Imre A néző (Feljegyzések 1991–2001) című kötetében.
„Hosszú, hosszú gyerekkor volt az életem, amelyet egyedül a belőle keletkezett mű igazolhat” – írja Kertész Imre A néző (Feljegyzések 1991–2001) című kötetében.
„Az ég alacsony, szürke, tömör” – olvashatjuk a regény elején, és nem nehéz arra gondolnunk, hogy a vaskos könyv magja ez a kép volt.
A fiatal, lelkes és szorgalmas énekesnő máris sokrétű repertoárral rendelkezik, nemrég Bartók Kékszakállújának Juditját énekelte, hamarosan pedig a BMC-ben a Modern Art Orchestrával lép fel Liszt Via Crucisában. Technikákról, nyelvekről, hitről és gyerekszülésről is beszélgettünk.
Az első, A videódisznók esete és más történetek című, a Seneca Kiadónál 1995-ben megjelent novelláskötetének fülszövegében ez olvasható: „Reményei szerint ő az utolsó népi író. Kötetét mindenkinek figyelmébe ajánlom.”
A Stone Roses 1996-os feloszlása óta nem túl sok időt töltött el a reflektorfényben John Squire.
A kamaraoperát Porogi Dorka rendezésében olasz nyelven, magyar felirattal mutatták be Novák Eszter és Selmeczi György osztályának végzősei, a Színház- és Filmművészeti Egyetem „államosítás” előtti időszakának utolsó mohikánjai.
Az Everything Everything frontembere, Jonathan Higgs egyszer azt nyilatkozta, hogy ugyanakkora hatással volt zenéjére a Radiohead, mint a Destiny’s Child.
A háromszorosan Oscar-díjas zeneszerző sosem mondott le arról, hogy nemcsak a mozik, hanem a koncerttermek teljes polgárjogú alkotója legyen.