A Universal stúdió kiütéssel nyerte a 2023-as évet

Mikrofilm

Többek között Mariónak és az Oppenheimernek köszönhetően sikerült lenyomniuk a Disney-t és társait.

2015 óra először fordult elő, hogy nem a Disney filmjei hozták a legtöbb pénzt a mozikasszáknál. A Disney ma már a világ valaha volt leghatalmasabb stúdiójának számít, miután felvásárolta a Foxot, a Marvelt, a Star Warsot és a Pixart is. 2023-ban azonban bukást bukásra halmoztak. A kis hableány-adaptációjuk már a bemutató előtt botrányt keltett a főszereplő bőrszíne miatt, végül ha nem is teljesített rosszul, messze elmaradt az olyan korábbi sikerek mögött, mint Az oroszlánkirály vagy A szépség és a szörnyeteg. E két film világszinten 1 milliárd dollár fölött zárt, míg az új A kis hableánynak be kellett érie 569 millióval – vagyis nagyjából annyival, amit elődei csak Amerikában összekalapoztak. Ettől is nagyobbat bukott azonban az új Indiana Jones-film, amely 383 milliós összbevétellel zárt, ez pedig alig több annál, amennyibe került, nem számítva a marketingköltségeket. Hasonló zakó volt a Kísértetkastély: 150 milliót kóstált, de világszinten csak 117 milliót hozott – azaz nagyobbat bukott, mint az Eddie Murphy-féle 2003-as változat, ami ugyancsak elhasalt.

Az eddig biztosnak számító szuperhősfronton is megrottyanni látszott a cég: A Hangya és a Darázs: Kvatumánia ugyan még csak bukdácsolt, a Marvelek azonban már bitang nagy mellényúlás volt. Üröm az örömben, hogy A galaxis őrzői 3. része legalább jól teljesített – ennek rendezője, James Gunn azonban már a rivális DC stúdió szekerét tolja. (Arról, miért látszik repedezik a Marvel-mozibirodalom, ebben a cikkünkben írtunk bővebben.) Mindezek ellenére 17 új bemutatójával és 4,8 milliárd dolláros összbevételével a Disney így is a második helyen végzett a stúdiók versenyében; ráadásul a stúdió címeiből szerepel a legtöbb a filmek bevételi top 10-es listáján: a globális rangsorban négy, míg az amerikai listán három film.

A legtöbb pénzt kaszáló stúdió a Disney-t megelőzve 2023-ban a Universal lett. Tavaly 24 filmet mutattak be, köztük olyan gigasikereket, mint a M3GAN című beszélő babás horror, a Super Mario Bros.: A film, vagy épp Christopher Nolan Oppenheimere. Utóbbi kettő ott van a múlt év top három legnagyobb kasszasikere között is: Marió világszinten 1,3 millió, míg Nolan drámája 950 millió dollárral zárt. Egyik nagyobb meglepetés, mint a másik: a videójáték-feldolgozások korábban rendre hatalmasat buktak (gondoljunk csak Uwe Boll próbálkozásaira, vagy épp olyan sikerjátékok remake-jére, mint a Doom, a Mortal Kombat vagy a Final Fantasy), idén azonban Mario mellett az Öt éjjel Freddy pizzázójában is kiemelkedően jól teljesített, míg a társasjátékon alapuló Dungeons & Dragons-adaptáció ugyan nem robbantott kasszát, de a kezdeti felháborodást követően a rajongók és a kritikusok kegyét is elnyerte. Ami az Oppenheimert illeti: Nolan a Tenettel karrierje eddigi legnagyobb bukását produkálta legutóbb, nem sokan hittek tehát benne, hogy egy háromórás, fekete-fehér drámával ér majd fel a csúcsra. Pedig ez történt. Ugyan A sötét lovag és folytatása megelőzi, de az Oppenheimer többet hozott, mint az Eredet vagy a Csillagok között – ráadásul Nolan és filmje az Oscar egyik legnagyobb esélyese. A sors iróniája, hogy a rendező azután hagyta ott a Warner Bros.-t, hogy a stúdió a pandémia alatt úgy döntött, a mozis premierre egyidőben teszik elérhetővé a filmeket az HBO Maxon.

Az Oppenheimer sikere nagyban a Barbenheimer nevű kulturális zeitgeistnak köszönhető, melyről itt írtunk bővebben.

1,4 milliárd dolláros világszintű bevételével a Barbie 2023 legsikeresebb filmjévé vált, mely az Oppenheimerrel együtt ugyancsak vérmes reményekkel várhatja az Oscart.

A Barbie mögött álló Warner Bros. stúdió a Universal és a Disney mögött a dobogó harmadik fokán végzett tavaly; mindehhez a "plasztikbomba" mellett olyan sikerekre volt szüksége, mint Az apáca második része, vagy a karácsonyi moziversenyt fölényesen megnyerő Wonka. A Warner filmjei összességben 3,84 milliárd dollárt hoztak.

A Warner mögött végzett a Sony és a Paramount, mindkettő mintegy 2-2 milliárd dollárt kaszált tavaly. Előbbi legnagyobb sikerei közé tartozott a Pókember: A pókverzumon át, a Denzel Washington nevével fémjelzett A védelmező 3, valamint Ridley Scott Napóleonja. A Paramount bevételeiért főleg a Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész (mely 600 millió dollár alatt zárt, így inkább bukásnak számít, mint sikernek), a már emlegetett Dungeons & Dragons: Betyárbecsület, valamint A Mancs őrjárat: A szuperfilm felelt.

A tavalyi teljes box offive-bevétel meghaladja a 9 milliárd dollárt, amely a pandémia óta a legjobb eredmény; de még így is 2 milliárddal kevesebb, mint a koronavírus-járvány előtti év bevételei.

A 2023-as év globális bevételi toplistája így fest:

1. Barbie (1,44 milliárd dollár)

2. Super Mario Bros.: A film (1,36 milliárd dollár)

3. Oppenheimer (952 millió dollár)

4. A galaxis őrzői: 3. rész (845 millió dollár)

5. Halálos iramban 10. (704 millió dollár)

6. Pókember: A pókverzumon át (690 millió dollár)

7. A kis hableány (569 millió dollár)

8. Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész (567 millió dollár)

9. Elemi (496 millió dollár)

10. A Hangya és a Darázs: Kvantumánia (476 millió dollár)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.