"Nem vagytok a szurkolóink"

Publicisztika

Ennyit kellene mondani. De a kormány még bátorítja is a rasszista ultrákat, az MLSZ meg lapít.

Csütörtök este a négygólos vereséggel végződő Anglia elleni hazai labdarúgó vb-selejtezőn a magyar drukkerek egy csoportja kifütyülte a kezdő sípszó előtt a rasszizmus elleni tiltakozásként féltérdre ereszkedő angol játékosokat; később a gólörömök alatt vagy a szögletrúgásoknál többen műanyag poharakkal dobálták meg az angolokat, Raheem Sterling és a kispadon ülő Jude Bellingham felé rasszista rigmusokat kiabáltak, illetve majomhuhogást imitáltak.

A fütyülést leszámítva a többi incidensről nem lehet azt mondani, hogy az egész Puskás Arénát áthatották volna. Gareth Southgate, az angolok szövetségi kapitánya a meccs után azt nyilatkozta, ő maga nem is hallotta a rasszista bekiabálásokat, angol tévécsatornák viszont beszámoltak a visszataszító huhogásról és egy felvételt is mutattak róla. Az angol futballszövetség vizsgálatot kezdeményez a FIFA-nál, nagyjából borítékolható, hogy megint pénzbírságra és zárt kapus meccsekre büntetik a magyar szövetséget, csakúgy, mint az Eb-meccsek után, amikor főleg a buzizás volt terítéken az ultráknál (anti-LMBTQ molinó, „Deutschland, Deutschland homosexual”).

Az igazán szégyellnivaló az egészben nem is a magyar futballszurkolói kultúrára hangos kisebbségként rátelepedő szélsőjobboldali huligánok viselkedése (ők sajnos ilyenek, nem is fognak megváltozni),

hanem az erre adott felsőbb reakció, illetve a reakció hiánya.

A magyar kormány hivatalos kommentárja az esetről úgy foglalható össze, hogy "de hát az angolok is ilyenek." Szijjártó Péternek a miniszterelnök sajtófőnöke által is figyelmünkbe ajánlott Facebook-bejegyzése felháborodik Boris Johnson felháborodásán, mondván, az angol-olasz Eb-döntőn meg az angolok fütyülték ki az olasz himnuszt.

Az persze igaz, hogy nem csak nálunk vannak rasszista bunkók a futballszurkolók között. Az angolokat nemrég saját közönségük is fütyülte a térdelés miatt, az elveszített Eb-döntő után pedig három színesbőrű angol játékos kapott rasszista beszólásokat a közösségi médiában. A különbség az, hogy a politikai vezetés, a labrarúgószövetség és maga a válogatott Angliában aktívan küzd a futballpályákra beszüremkedő rasszizmus ellen. Újra és újra letérdelnek, és megpróbálják elmagyarázni a szurkolóiknak, miért térdelnek le. Úgy módosítják a jogszabályokat, hogy az online gyűlölködés is kitiltást vonjon maga után a stadionokból. Harry Kane, a válogatott csapatkapitánya egyenesen azt üzente az online gyalázkodóknak: „Nem vagytok Anglia szurkolói, nem kelletek nekünk.” Southgate még a csütörtöki meccs után is úgy nyilatkozott, hogy nem fogja elítélni a magyar szurkolókat, mert előbb a saját házuk táján kell rendet tenni.

Magyarországon ezzel szemben a miniszterelnök néhány hónapja egyetértését fejezte ki azokkal, akik kifütyülték a Budapesten letérdelő ír csapatot, és amikor a válogatott kapusát, Gulácsi Pétert elárasztották a gyűlölködő kommentek a szivárványcsaládok melletti kiállása miatt, Orbán nem a kommentelőktől határolódott el, hanem tulajdonképpen Gulácsitól ("megbontja a csapategységet"). Szijjártó Péter kettős mércét kiált az angol meccs után, és kettős mércét kiáltott akkor is, amikor a Münchenben letartóztatott magyar rendbontók mellé állt (bezzeg a szivárványos zászlóval a pályára befutó aktivistával nem voltak ilyen kemények a németek - érvelt a külügyminiszter).

A Fidesz kommunikációjában a balhés fociultrák a hasznos hülyék szerepét foglalják el, velük lehet bizonygatni és  a szélesebb közönség számára is átélhetővé tenni, hogy a liberális Nyugat igaztalanul bántja a magyar embereket, ahogy igaztalanul bántja őket akkor is, amikor a magyar kormányt bírálja. Talán ez a politikai kontextus az oka, hogy az MLSZ sem mer egyértelműen elhatárolódni a rasszista elemektől. A magyar-angol után ugyan kilátásba helyezték a fénygránát- és pohárdobálók megbüntetését, a rasszista rigmusokat azonban egy szóval sem említi a közleményük. Marco Rossi még a meccs előtt megkérte a szurkolókat, hogy ne buzzizanak, ne cigányozzanak, de ezt azzal indokolta, hogy "egy esetleges zárt kapus büntetéssel nehéz helyzetbe kerülne az együttes."

Pedig amíg nem mondja ki nálunk is a szövetség vezetése (vagy még inkább a játékosok kollektívája), hogy nem kér a rasszista szurkolókból, amíg nem teszik egyértelművé, hogy a rasszizmusnak és a homofóbiának nem a büntetéstől való félelem miatt nincs helye a lelátókon, hanem egyszerűen csak nincs helye a lelátókon, addig benne fogunk maradni abban az ördögi körben, amire az elmúlt hónapokban érezhetően rá is játszik a kormányzati kommunikáció. Az Orbán-kormány kiérdemelten negatív európai imidzse miatt a korábbinál nagyobb figyelem jut a magyar lelátókra, és nagyobb az incidensek kiváltotta botrány is.

A botrányokra reagálva aztán a kormány felháborodhat a "kétszínű" Nyugaton, ezzel implicite bátorítva az elfogadhatatlanul viselkedő szurkolókat, akik a következő meccsen megint fütyülnek, dobálnak és huhognak majd, ezzel erősítve a nemzetközi közvéleményben azt a képet, hogy a magyar válogatott szurkolótábora lényegében egy Orbán által feltüzelt rasszista, homofób csürhe.

A Fidesznek nyilván megéri ez a játék, valószínűleg élvezik az ultrák is, az pedig, hogy a válogatottnak szorító normális többség és maga a csapat csak szenved tőle, nem nagyon fogja meghatni őket. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Neked ajánljuk