Egy javaslat, amibe nálunk rögtön belebukna a miniszter

Tudomány

Hamarosan tilos lehet a fosszilis alapú fűtés, tüzelés – mármint Nagy-Britanniában. Nálunk erre hiába is várnánk.

Tilos lehet a gázfűtés 2025-től az új építésű házakban az Egyesült Királyságban, csak a gázos főzőlapok maradhatnak – így számolt be a napokban a BBC Philip Hammond brit pénzügyminiszter terveiről, aki tavaszi parlamenti beszámolójában vázolta fel a fosszilis tüzelőanyagok használatának megtiltását az új otthonok esetében, és még meg sem lincselték érte.

Ennek keretében teljesen tiltaná a gázzal történő fűtést és vízmelegítést – legfeljebb a főzést szolgáló tűzhelyek maradhatnának.

Futurisztikus gondolatok

A miniszter fantáziáját úgy tűnik futurisztikus gondolatokkal tömték tele, ugyanis új házak fűtését más módokon, többek között hőszivattyúval és szigorú hőszigetelési szabványok bevezetésével oldanák meg.

Philip Hammond

Philip Hammond

Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth

 

Meghökkentő, tennénk hozzá, mit ki nem találnak a művelt Nyugaton, nyilván jó dolgukban, pedig a szakpolitikus jelen esetben már nem csak a környezeti, de a társadalmi kihívásokra is reagált, nevezetesen a klímaváltozás ellen demonstráló fiatalok mozgalmára.

A gázfűtés tilalma csupán egy eleme egy olyan tervnek, amellyel a pénzügyminiszter hivatalosan e fiatalok aggodalmaira akar választ adni, bár azért reméljük, hogy egy felelős európai (bocsánat: brit) politikusnak nem csupán az iskolai klímasztrájkok nyomán jut eszébe a jövővel törődni.

A brit környezetvédők egy részről persze örömmel fogadták a tervet, de rögtön fanyalogni is kezdtek: Hammond a legnagyobb kihívásokkal, a közlekedésből származó kibocsátással és a már meglévő, környezetszennyező épületekkel nem foglalkozott, pedig az utóbbiak teszik ki a lakásállomány döntő részét még évtizedekig. Hozzátennénk: ez az ő részéről természetes, ki akarna már most szavazatokat veszíteni azzal, hogy a már meglévő és használatban lévő otthonok lakóival kekeckedik, valamit hagyni kell a következő választási ciklusra is.

Akadnak még más, kétségtelenül további konzultációt igénylő elképzelések is a miniszteri tarsolyban, Hammond ugyanis a légi közlekedésből származó (nem alábecsülendő mennyiségű!) szennyező anyagok ügyében is lépne.

Repkedés után faültetés

A légitársaságokat arra köteleznék, hogy ajánljanak fel az utasoknak az útjaik miatti szennyezés ellensúlyozását szolgáló programokat – mondjuk faültetést, amivel kétségtelenül adnának egy pofont a szénnek.

false

 

Azért azt mondanunk sem kell, hogy a jelentős környezetvédelmi szervezetek szerint mindez csak kampányszintű porhintés és leginkább kommunikációs célokat szolgál. Greenpeace mindjárt rá is tromfolt Hammondra: inkább alaposan meg kéne adóztatni a sűrűn repülő utasokat, hátha akkor kevesebb kedvük lesz elhagyni a brit anyaföldet.

A környezetvédelmi szervezet ugyanakkor pontosan rávilágított minden efféle reformterv gyengéire: még további, akár húsba vágó intézkedések és az állam (meg tesszük hozzá: a háztartások) büdzséjét is alaposan igénybe vevő kiadások kellenek ahhoz, hogy az energetikai szempontból elavult házak ügyét megoldják vagy éppen a robbanómotoros járműparkot elektromosra cseréljék. A Greenpeace szerint jó kezdés lenne, ha a tervezett 2040-es határidő helyett már 2030-tól megtiltanák az új benzines vagy dízelautók eladását – sokakat (akik nem bíznak ennyire a járműközlekedés zöld forradalmának sikerében) meg már ennek hallatán is a szívszélhűdés kerülgeti.

Hammond ezzel szemben általános tetszést aratott azzal, hogy egy cambridge-i közgazdászprofesszort, Partha Dasguptát (aki már korábban is a globális felmelegedés közgazdasági hatásait vizsgálta) nevezte ki egy olyan globális kitekintésű szakértői bizottság élére, aminek a természeti értékeket kell felbecsülnie közgazdasági megközelítésben.

Mennyibe kerül nekünk a felgyorsult globális felmelegedés?

Sokba kerülhet, ha tartani akarjuk magunkat a klíma­céljainkhoz. De még többe, ha elengedjük a gyeplőt. Erre int a friss közgazdasági Nobel-díjas is.

Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy bármily gazdasági, társadalmi tevékenység hasznait, költségeit és az általuk okozott károkat is megbecsülhessük. Utóbbiakról ugyanis az emberiség sokáig nem akart tudni, és még a gondolkodásra hajlamosak is naivan úgy vélekedtek, hogy a természetben minden ingyen van, legrosszabb esetben majd csak az utódoknak kell fizetnie, de sajnos a kellemetlen tények már megint az orrunkra koppintottak.

Most azt remélik, hogy ez az új bizottság átalakítja a kormányzat természettel kapcsolatos szemléletmódját – valahogy úgy, ahogy a 2006-os, a klímaváltozás gazdasági hatásait taglaló, amúgy a maga idejében minden oldalról sokat bírált Stern-jelentés formálta át a közgondolkodást.

Kinyitjuk a gázcsapot

Ebből a szempontból a gázfelhasználás maga az állatorvosi ló, amit nem árt ebből a szempontból is körüljárni, a hazai szempontokat sem mellőzve.

A brit háztartások 90 százalékában földgázzal fűtenek, és azzal melegítik a vizet is – ez az arány vélhetően csupán csekély mennyiségben fog változni, ha a használatot csak az új építésű lakásokban korlátozzák. Pláne úgy, hogy a javasolt energetikai megoldások csak részben kivitelezhetők – a házak, lakások szigetelése még menne is (irgalmatlan költségek árán), de például a javasolt hőszivattyús fűtési megoldások aligha működhetnek minden további (mindenekelőtt újabb tetemes beruházások) nélkül egy egész más célra és elven épült lakásállomány és lakott környezet esetében.

Arról nem is szóltunk, hogy a környezet hőjét hasznosító hőszivattyú sem perpetuum mobile, ez is árammal megy! Még ha kevesebbet is fogyaszt, mint egy hagyományos villanyfűtés, azt is meg kell termelni valahogyan és nem biztos, hogy jut erre a célra megújuló forrásból. Ezzel szemben ott van a gáz (kémiailag többnyire metán, kisebb részt meg még más illékony, alacsony szénatomszámú szénhidrogének), amit elégetve kétségtelenül kevéssé üdvös hatású, a jelenlegi melegedő tendenciáért felelőssé tett szén-dioxidot juttatott a légkörbe.

false

 

No, de ki tud ennek az energiaforrásnak ellenállni, ha egyrészt oly bőséggel áll rendelkezésre (és a briteknél ez a helyzet), az alternatívák drágának, kivitelezhetetlennek tűnnek, vagy éppen még csak kidolgozás alatt állnak. Némelyik korábban propagált fűtési alternatíváról (pl. a biomassza-égetésről, ami természetesen nem is szerepelhetett a brit pénzügyminiszter energetikai menüjében) pedig bebizonyosodott, hogy mind kibocsátási, mind környezeti, mind egészségügyi szempontból rosszabb, mint az ehhez képest szinte steril földgáz.

Utóbbinál viszont a kitermelés közben jelentkező súlyos, habár a messzi távolba delegált környezeti-ökológiai károkat, meg az óhatatlanul kiszökő, erős üvegházhatású metán jelentette csapást szokták kivenni a kalkulációkból. Ne felejtsük, a brit háztartások számára már egy evolúciós lépés volt, hogy már nem kell szénnel (vagy szénből készült mérgező gázzal) fűteni, melegíteni, mint szerencsétlen sorsú, füstködbe vesző eleiknek, akik közelről tapasztalhatták meg a londoninak nevezett (persze nem csak a fővárosban pusztító) mérgező szmog hatásait.

Mi az, hogy szmog, és hogyan öl? - Csak füst az élet

A hét végén elrendelt fővárosi szmogriadó felhívhatja a figyelmet arra, mi minden kerül nap mint nap a levegőbe, ami amúgy nem oda való. Barotányi Zoltán A hét végén elrendelt fővárosi szmogriadó felhívhatja a figyelmet arra, mi minden kerül nap mint nap a levegőbe, ami amúgy nem oda való.

Hammond kritikusai joggal világítanak rá arra is, hogy a földi és légi közlekedésben elégetett szénhidrogén-üzemanyagok nem csak az üvegházhatású gáz kibocsátás tekintetében kelnek versenyre a gázégetéssel, de a környezeti terhelésük, egészségkárosító hatásuk még nagyobb (gondoljunk csak a dízelmotorok jelentette por és kémiai szennyezésre, amit körömszakadtáig, mérési adatokat hamisítva tagadtak a gyártók).

Nekünk se nyolc

Ha egy lépést teszünk hátrafelé, akkor a nagyobb kép részeként, a kínálkozó összehasonlítás céljából láthatjuk a magyar fűtési helyzetet, ahol az összkép, ha lehet még sanyarúbb. A gázfűtés (és melegítés) sokfelé még a kisebbik rossznak tűnik, a magyar ember ugyanis „mindennel is” fűt (lásd minapi cikkünket)!

Miért ne rakjunk rossz fát a tűzre?

A biomassza-égetés Magyarországon elterjedt gyakorlata pazarló, szennyező és a megújulás szempontjából egyáltalán nem zöld. A tél szépségeihez - nálunk is, de nem csak Magyarországon - most már hozzátartozik a rendszeresen elrendelt szmogriadó.

A fűtésnemek közötti választást az öröklött megkötöttségek mellett a nyers anyagiak szabják meg, a gáznak pedig annyi az ára amennyi: bár viszonylag olcsó (amiben a rezsicsökkentés mellett szerepet játszik, hogy mostanában amúgy sem magas a szénhidrogének világpiaci ára), de sokak számára ez is óriási teher.

A fő különbség köztünk és az Egyesült Királyság között az, hogy a britek az északi-tengeri lelőhelyek felfedezése óta szinte a közelmúltig gáz- és olajnagyhatalomnak számítottak (a csökkenő gázkitermelés miatt most már ők is sokat importálnak), míg mi nem annyira vagyunk eleresztve.

Bár vannak készleteink és folyik nálunk is kitermelés, de a magyar gázszükséglet zömét azért importáljuk, a haladó hagyományoknak megfelelően jórészt Oroszországból, amiben azért lehet némi stratégiai kockázat (igaz, még a brit gázimport egy jókora hányada is az oroszoktól jön).

A magyar fűtéstechnikai forradalom még jócskán előttünk van és ebben aligha a gáz kivezetése lesz az első lépés (a klímavédelem terheinek viseléséhez amúgy sem fűlik a mostani kormányzat foga). Bár energetikai korszerűsítési programok persze vannak, csak éppen legkevésbé azokat érik el, akik leginkább afféle posztapokaliptikus körülmények között fűtenek, ami a kezük ügyébe kerül. Egészen cinikus megközelítés szerint a legrosszabb klímaforgatókönyvek majd idővel okafogyottá teszik a fűtéskorszerűsítés körüli parttalan vitákat, de azért inkább ne reméljük, hogy a fűtésszámla csökkentéséről majd a még jobban forrósodó légkör fog gondoskodni.

Ez az írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának újabb része.

A klímaváltozás hétköznapjai sorozatunk előző részei:

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.