Egy javaslat, amibe nálunk rögtön belebukna a miniszter

Tudomány

Hamarosan tilos lehet a fosszilis alapú fűtés, tüzelés – mármint Nagy-Britanniában. Nálunk erre hiába is várnánk.

Tilos lehet a gázfűtés 2025-től az új építésű házakban az Egyesült Királyságban, csak a gázos főzőlapok maradhatnak – így számolt be a napokban a BBC Philip Hammond brit pénzügyminiszter terveiről, aki tavaszi parlamenti beszámolójában vázolta fel a fosszilis tüzelőanyagok használatának megtiltását az új otthonok esetében, és még meg sem lincselték érte.

Ennek keretében teljesen tiltaná a gázzal történő fűtést és vízmelegítést – legfeljebb a főzést szolgáló tűzhelyek maradhatnának.

Futurisztikus gondolatok

A miniszter fantáziáját úgy tűnik futurisztikus gondolatokkal tömték tele, ugyanis új házak fűtését más módokon, többek között hőszivattyúval és szigorú hőszigetelési szabványok bevezetésével oldanák meg.

Philip Hammond

Philip Hammond

Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth

 

Meghökkentő, tennénk hozzá, mit ki nem találnak a művelt Nyugaton, nyilván jó dolgukban, pedig a szakpolitikus jelen esetben már nem csak a környezeti, de a társadalmi kihívásokra is reagált, nevezetesen a klímaváltozás ellen demonstráló fiatalok mozgalmára.

A gázfűtés tilalma csupán egy eleme egy olyan tervnek, amellyel a pénzügyminiszter hivatalosan e fiatalok aggodalmaira akar választ adni, bár azért reméljük, hogy egy felelős európai (bocsánat: brit) politikusnak nem csupán az iskolai klímasztrájkok nyomán jut eszébe a jövővel törődni.

A brit környezetvédők egy részről persze örömmel fogadták a tervet, de rögtön fanyalogni is kezdtek: Hammond a legnagyobb kihívásokkal, a közlekedésből származó kibocsátással és a már meglévő, környezetszennyező épületekkel nem foglalkozott, pedig az utóbbiak teszik ki a lakásállomány döntő részét még évtizedekig. Hozzátennénk: ez az ő részéről természetes, ki akarna már most szavazatokat veszíteni azzal, hogy a már meglévő és használatban lévő otthonok lakóival kekeckedik, valamit hagyni kell a következő választási ciklusra is.

Akadnak még más, kétségtelenül további konzultációt igénylő elképzelések is a miniszteri tarsolyban, Hammond ugyanis a légi közlekedésből származó (nem alábecsülendő mennyiségű!) szennyező anyagok ügyében is lépne.

Repkedés után faültetés

A légitársaságokat arra köteleznék, hogy ajánljanak fel az utasoknak az útjaik miatti szennyezés ellensúlyozását szolgáló programokat – mondjuk faültetést, amivel kétségtelenül adnának egy pofont a szénnek.

false

 

Azért azt mondanunk sem kell, hogy a jelentős környezetvédelmi szervezetek szerint mindez csak kampányszintű porhintés és leginkább kommunikációs célokat szolgál. Greenpeace mindjárt rá is tromfolt Hammondra: inkább alaposan meg kéne adóztatni a sűrűn repülő utasokat, hátha akkor kevesebb kedvük lesz elhagyni a brit anyaföldet.

A környezetvédelmi szervezet ugyanakkor pontosan rávilágított minden efféle reformterv gyengéire: még további, akár húsba vágó intézkedések és az állam (meg tesszük hozzá: a háztartások) büdzséjét is alaposan igénybe vevő kiadások kellenek ahhoz, hogy az energetikai szempontból elavult házak ügyét megoldják vagy éppen a robbanómotoros járműparkot elektromosra cseréljék. A Greenpeace szerint jó kezdés lenne, ha a tervezett 2040-es határidő helyett már 2030-tól megtiltanák az új benzines vagy dízelautók eladását – sokakat (akik nem bíznak ennyire a járműközlekedés zöld forradalmának sikerében) meg már ennek hallatán is a szívszélhűdés kerülgeti.

Hammond ezzel szemben általános tetszést aratott azzal, hogy egy cambridge-i közgazdászprofesszort, Partha Dasguptát (aki már korábban is a globális felmelegedés közgazdasági hatásait vizsgálta) nevezte ki egy olyan globális kitekintésű szakértői bizottság élére, aminek a természeti értékeket kell felbecsülnie közgazdasági megközelítésben.

Mennyibe kerül nekünk a felgyorsult globális felmelegedés?

Sokba kerülhet, ha tartani akarjuk magunkat a klíma­céljainkhoz. De még többe, ha elengedjük a gyeplőt. Erre int a friss közgazdasági Nobel-díjas is.

Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy bármily gazdasági, társadalmi tevékenység hasznait, költségeit és az általuk okozott károkat is megbecsülhessük. Utóbbiakról ugyanis az emberiség sokáig nem akart tudni, és még a gondolkodásra hajlamosak is naivan úgy vélekedtek, hogy a természetben minden ingyen van, legrosszabb esetben majd csak az utódoknak kell fizetnie, de sajnos a kellemetlen tények már megint az orrunkra koppintottak.

Most azt remélik, hogy ez az új bizottság átalakítja a kormányzat természettel kapcsolatos szemléletmódját – valahogy úgy, ahogy a 2006-os, a klímaváltozás gazdasági hatásait taglaló, amúgy a maga idejében minden oldalról sokat bírált Stern-jelentés formálta át a közgondolkodást.

Kinyitjuk a gázcsapot

Ebből a szempontból a gázfelhasználás maga az állatorvosi ló, amit nem árt ebből a szempontból is körüljárni, a hazai szempontokat sem mellőzve.

A brit háztartások 90 százalékában földgázzal fűtenek, és azzal melegítik a vizet is – ez az arány vélhetően csupán csekély mennyiségben fog változni, ha a használatot csak az új építésű lakásokban korlátozzák. Pláne úgy, hogy a javasolt energetikai megoldások csak részben kivitelezhetők – a házak, lakások szigetelése még menne is (irgalmatlan költségek árán), de például a javasolt hőszivattyús fűtési megoldások aligha működhetnek minden további (mindenekelőtt újabb tetemes beruházások) nélkül egy egész más célra és elven épült lakásállomány és lakott környezet esetében.

Arról nem is szóltunk, hogy a környezet hőjét hasznosító hőszivattyú sem perpetuum mobile, ez is árammal megy! Még ha kevesebbet is fogyaszt, mint egy hagyományos villanyfűtés, azt is meg kell termelni valahogyan és nem biztos, hogy jut erre a célra megújuló forrásból. Ezzel szemben ott van a gáz (kémiailag többnyire metán, kisebb részt meg még más illékony, alacsony szénatomszámú szénhidrogének), amit elégetve kétségtelenül kevéssé üdvös hatású, a jelenlegi melegedő tendenciáért felelőssé tett szén-dioxidot juttatott a légkörbe.

false

 

No, de ki tud ennek az energiaforrásnak ellenállni, ha egyrészt oly bőséggel áll rendelkezésre (és a briteknél ez a helyzet), az alternatívák drágának, kivitelezhetetlennek tűnnek, vagy éppen még csak kidolgozás alatt állnak. Némelyik korábban propagált fűtési alternatíváról (pl. a biomassza-égetésről, ami természetesen nem is szerepelhetett a brit pénzügyminiszter energetikai menüjében) pedig bebizonyosodott, hogy mind kibocsátási, mind környezeti, mind egészségügyi szempontból rosszabb, mint az ehhez képest szinte steril földgáz.

Utóbbinál viszont a kitermelés közben jelentkező súlyos, habár a messzi távolba delegált környezeti-ökológiai károkat, meg az óhatatlanul kiszökő, erős üvegházhatású metán jelentette csapást szokták kivenni a kalkulációkból. Ne felejtsük, a brit háztartások számára már egy evolúciós lépés volt, hogy már nem kell szénnel (vagy szénből készült mérgező gázzal) fűteni, melegíteni, mint szerencsétlen sorsú, füstködbe vesző eleiknek, akik közelről tapasztalhatták meg a londoninak nevezett (persze nem csak a fővárosban pusztító) mérgező szmog hatásait.

Mi az, hogy szmog, és hogyan öl? - Csak füst az élet

A hét végén elrendelt fővárosi szmogriadó felhívhatja a figyelmet arra, mi minden kerül nap mint nap a levegőbe, ami amúgy nem oda való. Barotányi Zoltán A hét végén elrendelt fővárosi szmogriadó felhívhatja a figyelmet arra, mi minden kerül nap mint nap a levegőbe, ami amúgy nem oda való.

Hammond kritikusai joggal világítanak rá arra is, hogy a földi és légi közlekedésben elégetett szénhidrogén-üzemanyagok nem csak az üvegházhatású gáz kibocsátás tekintetében kelnek versenyre a gázégetéssel, de a környezeti terhelésük, egészségkárosító hatásuk még nagyobb (gondoljunk csak a dízelmotorok jelentette por és kémiai szennyezésre, amit körömszakadtáig, mérési adatokat hamisítva tagadtak a gyártók).

Nekünk se nyolc

Ha egy lépést teszünk hátrafelé, akkor a nagyobb kép részeként, a kínálkozó összehasonlítás céljából láthatjuk a magyar fűtési helyzetet, ahol az összkép, ha lehet még sanyarúbb. A gázfűtés (és melegítés) sokfelé még a kisebbik rossznak tűnik, a magyar ember ugyanis „mindennel is” fűt (lásd minapi cikkünket)!

Miért ne rakjunk rossz fát a tűzre?

A biomassza-égetés Magyarországon elterjedt gyakorlata pazarló, szennyező és a megújulás szempontjából egyáltalán nem zöld. A tél szépségeihez - nálunk is, de nem csak Magyarországon - most már hozzátartozik a rendszeresen elrendelt szmogriadó.

A fűtésnemek közötti választást az öröklött megkötöttségek mellett a nyers anyagiak szabják meg, a gáznak pedig annyi az ára amennyi: bár viszonylag olcsó (amiben a rezsicsökkentés mellett szerepet játszik, hogy mostanában amúgy sem magas a szénhidrogének világpiaci ára), de sokak számára ez is óriási teher.

A fő különbség köztünk és az Egyesült Királyság között az, hogy a britek az északi-tengeri lelőhelyek felfedezése óta szinte a közelmúltig gáz- és olajnagyhatalomnak számítottak (a csökkenő gázkitermelés miatt most már ők is sokat importálnak), míg mi nem annyira vagyunk eleresztve.

Bár vannak készleteink és folyik nálunk is kitermelés, de a magyar gázszükséglet zömét azért importáljuk, a haladó hagyományoknak megfelelően jórészt Oroszországból, amiben azért lehet némi stratégiai kockázat (igaz, még a brit gázimport egy jókora hányada is az oroszoktól jön).

A magyar fűtéstechnikai forradalom még jócskán előttünk van és ebben aligha a gáz kivezetése lesz az első lépés (a klímavédelem terheinek viseléséhez amúgy sem fűlik a mostani kormányzat foga). Bár energetikai korszerűsítési programok persze vannak, csak éppen legkevésbé azokat érik el, akik leginkább afféle posztapokaliptikus körülmények között fűtenek, ami a kezük ügyébe kerül. Egészen cinikus megközelítés szerint a legrosszabb klímaforgatókönyvek majd idővel okafogyottá teszik a fűtéskorszerűsítés körüli parttalan vitákat, de azért inkább ne reméljük, hogy a fűtésszámla csökkentéséről majd a még jobban forrósodó légkör fog gondoskodni.

Ez az írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának újabb része.

A klímaváltozás hétköznapjai sorozatunk előző részei:

Figyelmébe ajánljuk

„Egy egyházpolitikai harc kellős közepébe kerültem” – állítja a pünkösdi egyház ügyében meggyanúsított volt intézményvezető

A nemrég lezárult nyomozás 18 milliárd forintos kárértéket állapított meg a Magyar Pünkösdi Egyház intézményrendszerét érintő költségvetési csalás ügyében. Az egyik érintett, jelenleg bűnügyi felügyelet álló volt intézményvezető szerint viszont az ügy csak az egyházon belüli harcok eredménye, és a nyomozás is tendenciózus volt.