Interjú

„Minden idők legnagyobb felforgatója volt”

Ananyo Bhattacharya, Neumann János életrajzírója

Tudomány

Már a számítógépek feltalálása előtt látott lyukkártyát, és Hirosima előtt is tisztában volt az atombomba hatásával. Az utóbbi nem véletlen, részt vett a tervezésében is. Neumann Jánost, a zsenik zsenijét új életrajz mutatja be a nemzetközi közönségnek; magyarul Az ember a jövőből címmel adta ki nemrég az Open Books kiadó. A szerzővel, a Science újságírójával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért pont Neumann?

Ananyo Bhattacharya: Mert megváltoztatta a világot. Olyan életrajzot akartam írni, amely nem annyira Neumann János életrajza, hanem az ötleteinek az életrajza – azt akartam megmutatni, ezek hogyan változtatták meg a modern világot.

MN: A Manhattan-terv körül akadtak még okos emberek. Az ő hatásuk nem volt ekkora?

AB: Mindig Neumann volt a legokosabb ember a szobában, akkor is, ha Einstein is ott volt. Egészen kivételes agya volt. Elképzelni is nehéz ezt a szintet. Ha mondtak neki valamit a matematikáról, akkor nyugtázta, hogy igen, igen, majd előreugrott két lépést, és már mondta is a választ. Ilyen szempontból veszélyes volt ötleteket megosztani vele, mert attól a pillanattól több lépéssel előrébb járt. Igaz, nagyon tisztességesen hivatkozott azokra, akiktől ötleteket kapott. Azt hiszem, a gondolkodás sebessége különböztette meg a többi nagy koponyától. Nem tudom, hogy ő volt-e a legtalálékonyabb, a legkreatívabb tudós. De azt tudom, hogy nagyban alábecsültük az ötleteinek a hatását, mert azokat a matematika nyelvén fogalmazta meg. Ha valaki Einsteint említi, akkor mindenki rávágja, hogy relativitás. De a Nobel-díjas Wigner Jenő, a barátja, mindig Neumanntól volt lenyűgözve. Neumann fiatalon halt meg, így nem kapta meg ezeket a díjakat. Matematikusként Nobelt nem is feltétlenül kapott volna, de több matematikai díjat begyűjthetett volna.

MN: Milyen ember volt?

AB: Nagyon bonyolult. Még ha tettetnie kellett is magát, jól boldogult társas szituációkban. Egy rakás dolog, amit olvashatunk róla, például hogy limericket szavalt, könnyen lehet, hogy csak terelési stratégia volt a számára. És nem nagyon értette a hétköznapibb embereket, inkább mondott egy vicces verset, hogy ne kelljen valódi társalgásba keverednie valamilyen témáról. A felesége szerint rejtély volt, akit soha nem fogunk megfejteni. És ha a második felesége ezt mondja róla, akkor milyen esélyekkel indul az életrajzíró ötven vagy hetven évvel a halála után?

Hallottam, hogy Benjamin Labatout második regénye Neumannról fog szólni. Lenyűgöző, mert Labatout átmenet nélkül keveri a fikciót a tényekkel, és Neumannról rengeteg érdekes dolgot lehet kitalálni, mert vannak lyukak az életrajzban, amiket ki lehet tölteni. Néhány dolog pedig eddig titok volt, és csak most kezdenek kiderülni a CIA-s aktákból. Mítoszok övezik azt is, miként kötődött emberekhez. Nehéz a legendát elkülöníteni a valóságtól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk