Egotrip

"Tolsztoj jött be nekem a minap. "

Tandori Dezső tizenkét éven át volt állandó tárcaírója a Magyar Narancsnak. Válogatásunk e boldog éveknek állít emléket. Töredék T'doornak.

Meglepő fordulattal zárult a magyar bankszektor tavalyi története: december 18-án az MNB felügyeleti biztost rendelt ki a jegybankelnöki rokon Szemerey Tamás érdekeltségében lévő Növekedési Hitel Bankhoz (NHB), valamint megtiltotta, hogy a pénzintézet további kötelezettségeket vállaljon, és ügyfelenként 7 millió forintnál többet fizessen ki a betétekből.

Nem tudom, hogy elgondolkozott-e már valaki azon, hogy miért magázza a francia ember az Úristent, amikor az tegezi őt, miközben a magyar, az orosz és az angol pertuban van vele?

Talán már csak a mainál is reménytelenebb magyar időket megélt aggastyánok emlékeznek rá, mikor is volt hazánk legutóbb a Balkán Játékok résztvevője.

Ebben az időben történt, hogy a Császár rendeletet adott ki, hogy Birodalmát írják össze. Ezt az összeírást a NAV, a rendőrség és az idegenrendészet bonyolította le. Mindenki elment a maga szülőhelyére, hogy összeírják.

A kormányok Magyarországon is időről időre célul tűzik ki a saját tevékenységük hatékonyságának növelését. A rendszerváltás előtt is felbukkant ez a szempont, bár akkor főként a politikai leszámolás eszközét láttuk benne.

A magas inflációk idején, még a daliás hetvenes években, a közgazdászok sikeresen modellezték azt a gyakori helyzetet, amikor a politikusok ígérgetnek, a gazdasági szereplők egy idő után nem hisznek nekik és a politikai átverést is beárazzák.

Az őssejtek olyan sejtek, amelyek korlátlan osztódóképességgel rendelkeznek, és ezáltal képesek más sejtek létrehozására: azaz ön­meg­újulásra, sejtpótlásra vagy regenerációra is. A bennük rejlő fejlődési potenciál, vagyis differenciálódási képességük alapján különböztetjük meg őket, és beszélünk toti-, pluri-, multi- és unipotens őssejtekről.

(Dunakavicsok)

„Simogattam. Ő remegett.”

„Amikor egy autó, amely nagy sebességgel haladt a sík országúton, emelkedőhöz ér, a rossz autóvezető abban az illúzióban ringathatja magát, hogy csak taposnia kell a gázpedált, s tarthatja a sebességet. Az eredmény: a motor köhögni kezd, s hamarosan lefullad.” Ezzel a (Jánossy Ferenctől átvett) hasonlattal érzékeltette Kornai János az „erőltetett növekedés” kimerülésére adható hibás választ (Erőltetett növekedés, Akadémiai Kiadó, 1972).

Donald Trump idén januártól 30 százalékos vámot vetett ki a napelemekre és a mosógépekre, márciusban pedig az Egyesült Államokba importált acélipari termékek kaptak 25, az alumíniumtermékek pedig 10 százalékos tarifát. Nem sokkal ezután Washington 50 milliárd dollárnyi kínai termékre szabott ki vámot. A célba vett országok sem hagyták annyiban: ők is tarifákat emeltek, pár napja pedig újabb amerikai lépésekről kaptunk hírt.

A magyar kormányzatot elítélő Sargentini-jelentés elfogadását az Európai Parlament kétharmados többséghez kötötte. De miért épp kétharmadhoz? S egyáltalán: miért szükséges valamely döntés elfogadásához a szavazásra jogosultak vagy a szavazáson részt vevők kétharmadának a voksa? (Külön kérdés, hogy kik is a „szavazáson részt vevők”: az összes fizikailag jelen levő képviselő? A valamilyen gombot nyomók, beleértve a „tartózkodom” gombot is? Vagy csak azok, akik igennel vagy nemmel szavaznak? Bár éppen erre, a különböző törvényhozásokban különbözőképp szabályozott részletkérdésre akaszkodott rá kínjában a magyar kormánypropaganda, ezzel most nem foglalkozom.)