Barbenheimer-hatás: négy éve nem nézték ennyien az Oscar-gálát

  • narancs.hu
  • 2024. március 14.

Mikrofilm

19 és fél millió ember volt kíváncsi az Oppenheimer tarolására.

Mint azt mi is megírtuk, az Oppenheimer hat Oscart vihetett haza az idei díjkiosztóról, köztük aegjobb film, rendezés és férfi főszereplő díját is. Christopher Nolan filmjéért azonban nemcsak a szakma van odáig: az atombomba atyjáról szóló történelmi dráma a múlt év egyik legnagyobb bevételű filmje volt, világszinten 950 millió dollárt kaszálva. Ez azt jelenti, hogy húsz éve, azaz A Gyűrűk Ura: A Király visszatér óta nem fordult elő, hogy ekkora blockbuster vigye el az Oscar fődíját. Az elmúlt években ugyanis jellemzően kisebb, független mozikat díjazott az Akadémia, de a bevételeknek a koronavírus miatti mozibezárások sem tettek jók. Bár a tavalyi győztes Minden, mindenkor, mindenhol sem teljesített rosszul a kasszáknál, a 2012-es Az Argo-akció volt a legutóbbi legjobb film-győztes, amely képes volt Amerikában meghaladni a 100 millió dolláros bevételt. 

Az Oppenheimer tehát egyértelműen évtizedek óta nem látott kritikusi és közönségsikert aratott – ahhoz, hogy ekkora durranás legyen, kellett persze a Barbenheimer-jelenség is, azaz a Barbie és az Oppenheimer közös, nagy nyári mozis eseménye is, melyet ebben a cikkünkben mutattunk be részletesen. Greta Gerwig mozija ugyancsak a jelöltek között volt az Oscaron, csakúgy, mint olyan kritikuskedvencek, mint a Cannes-ban győztes Egy zuhanás anatómiája, vagy épp a Szegény párák. Sokak szerint az idei felhozatal hosszú évek óta a legjobb volt – és úgy néz ki, ezzel a közönség is egyetértett.

Az idei gálát ugyanis 19,5 millióan nézték, ami 4 százalékos emelkedést jelent a tavalyi gála nézettségéhez képest. Sőt:

a 2020-as Oscar óta ez számított a legnézettebb díjkiosztónak.

Akkor az Élősködők diadalmaskodott, miközben a jelöltek között ott volt a hatalmas közönségsikert arató Joker is, és végül két díjat vághatott zsebre. Ahogy az tehát régóta sejthető volt, a közönség valójában csak akkor kíváncsi a díjátadóra, ha ott olyan filmek érdekeltek, amelyet láttak is. A 2021-es Oscar-felhozatal például hiába volt tele olyan hihetetlenül erős filmekkel mint A nomádok földje, Az apa, A fém hangja, vagy épp a Minari: A családom története, mégsem értek el szélesebb közönséget, a gála az év 100 legnézettebb műsora közé sem fért be.

(Címlapképünkön: Cillian Murphy ír színész kezében a legjobb férfi főszereplőnek járó díjjal a 96. Oscar-gálán a Los Angeles-i Dolby Színházban. Murphy Christopher Nolan brit rendező Oppenheimer című filmjében nyújtott alakításáért vehette át az elismerést. Fotó: MTI/AP/Invision/Chris Pizzello)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.