Orbán Viktor tegnap azzal érvelt az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentést támogatókkal szemben, hogy ők soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, aki nem értenek velük egyet.
Ezt alighanem a strasbourgi testület képviselői sem igazán hitték el - a mondat elhangzása után az EP-képviselők közül többen hangosan nevettek -, akik pedig Magyarországon éltek az elmúlt nyolc évben, pontosan tudják, hogy a kormányfő kijelentésének nincs valóságtartalma. Az Orbán-kormányok politikája ugyanis éppen arról szólt, hogy igyekeztek elhallgattatni a kritikus hangokat, ahogy azt a lenti példák mind megmutatják.
A teljesség igénye nélkül összeszedtük több olyan esetet is, amikor a kormánynak szánt kritikák után embereket, szervezeteket, intézményeket, lapokat hallgattattak el.
| ||
A földrajzinév-bizottság elhallgattatása
A kormány már 2011-ben sem tudta elviselni, ha valaki nem ért vele egyet: amikor a földrajzi nevekről döntő bizottság leszavazta a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér elnevezést (ami a Ferihegyi Repülőtér nevet váltotta), a bizottság több tagját is kirúgták a Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó testülettől. Majd egy kormányrendelettel azt is elérték, hogy ne a bizottság, hanem a kormány dönthessen a hivatalos földrajzi nevekről és azok átnevezéséről.
Baka András elhallgattatása
A Legfelsőbb Bíróság egykori elnökét 2011-ben, még a mandátuma lejárta előtt menesztették, aminek a hivatalos oka az volt, hogy a kormány hozott egy jogszabályt, melynek értelmében a több mint 15 éves külföldi bíráskodása már nem számíthatott bele a kötelezően előírt szakmai tapasztalatba (1991 és 2007 között az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája volt).
Valójában azonban Bakának azért kellett mennie, mert bírálta a 2010-után elfogadott, a bíróságokat érintő törvényeket. Két éve viszont a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta, hogy Baka menesztése törvénytelen volt, a magyar államnak ezért 31 milliós kártérítést kell neki fizetnie. Ehhez képest Lázár János volt kancelláriaminiszter még tavaly is beleszállt Baka Andrásba.
A kritikus Origo elhallgattatása
Az 1998-ban indult portál kritikus hangja és cikkei sem nyerték el a kormány tetszését, ezért 2014-ben, a második kétharmad után mindent megtettek, hogy átállítsák az Origót. A Lázár János külföldi útjairól és hotelszámlájáról szóló cikkek után kirúgták az addigi főszerkesztőt, Sáling Gergőt. Az ezt követő években alapvetően változott meg a portál hangvétele, 2016-ban már kormánykritikus cikk meg se jelent az oldalon.
Az Origo végül Matolcsy György fiához került, és a portál mára a kormánymédia éllovasa lett: rendszeresen jelennek meg névtelen lejárató cikkek, és tavaly a szintén kormánypárti Ripost után az Origo vesztette el a legtöbb sajtó helyreigazítási pert.
A Népszabadság elhallgattatása
Bár a kormány igyekszik tagadni, hogy a Népszabadság 2016-os megszüntetése politikai beavatkozás eredménye volt, arról már elég sokat írtunk, hogy valóban az volt. A legnagyobb példányszámban eladott politikai napilap az utolsó hónapokban több olyan sztorival állt elő, amely terjedt a magyar médiában, a többi, a kormánytól még független lap és például az RTL Klub tovább tudta görgetni ezeket a történeteket – ez erőteljesen szúrta a kormány szemét.
A tulajdonos Heinrich Pecina 2016. október 8-án zárta be az újságot, majd a Mediaworks kiadót átjátszotta Mészáros Lőrincnek. Hogy a NER szemében mekkora szálka lehetett a Népszabadság, jól mutatja, hogy Orbán fél évvel a lap bezárása után is attól tartott, hogy ha meglátják, hogy munka közben pálinkát iszik, akkor „beteszik a Népszabadságba”.
| ||
A kritikus Figyelő elhallgatása
Bár nem a magyar hetilappiac legjobban fogyó terméke volt, a Figyelőről 2016 végégig mindenki úgy tartotta, hogy a legnagyobb presztízsű, kiegyensúlyozottabb gazdasági lap Magyarországon. Az újság úgy funkcionált, ahogy egy újságnak kell: többek között kritikusan számolt be a kormány gazdaságpolitikájáról.
A kormánybiztos Schmidt Mária 2016 végén megszerezte a lapot, és a „minőség, méltányosság és mértéktartás” jegyében teljesen átkapcsolta fideszes üzemmódba. Ma a Figyelő címlapon azonosítja a menekülteket segítő szervezeteket a terroristákkal, a saját munkatársait figyeli, illetve olyan akadémikusokat és tanárokat listáz, akiket túl liberálisnak tart.
Prés alatt a civil szervezetek
Bár elhallgattatni nem sikerült őket, a kormány mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a civil szervezeteket, melyek rendre felszólaltak az emberi jogokért és bírálták a kormány szakmai ügyekben. A kormány kezdetben Soros György ügynökének bélyegezte őket, majd álcivilnek minősítette ezeket a szervezeteket, végül pedig törvényt hozott ellenük.
Orbán Viktor pedig olyan kijelentést tett, hogy „a civil szervezetek megtámadták a magyar katonákat és rendőröket”.
| ||
A Heti Válasz elhallgattatása
A kormányt csak mértékkel, de mégiscsak bíráló Heti Válasz az elmúlt években egyre nagyobb szálka lett az Orbán-kormány szemében. A G-nap után kegyvesztetté vált a korábban a Fidesz által támogatott hetilap, amelynek kormánypárti politikusok már egyáltalán nem nyilatkoztak.
A választások után a Heti Választ nem zárta be a tulajdonos Simicska Lajos, hanem lehetőséget adott a főszerkesztőnek, hogy találjon vevőt. Bár voltak komoly érdeklődők, az árajánlatot tevő amerikai milliárdosnak, Thomas Peterffynek egyenesen Orbán Viktor üzente meg, hogy jobb, ha nem veszi meg a lapot. A tárgyalások így nem vezettek eredményre, a lapkiadó csődeljárás alá került, és augusztus végére a Heti Válasz online site-ja, a valasz.hu is lehúzta a rolót.
Pálinkás József elhallgattatása
Orbán Viktor korábbi oktatási minisztere, Pálinkás József 2015 óta állt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI) élén, a legutóbbi választások után azonban mennie kellett. Bár a Fidesz támogatója volt, az utóbbi időben ne mindenben értetett egyet a kormánnyal, bírálta például a CEU ellehetetlenítését.
Ezért Bayer Zsolt az „Orbán-ellenes tudományos elit” szószólójának nevezte, mire június közepén Orbán menesztette is.
| ||
A kritikus Kommentár elhallgattatása
A 2006-ban indult jobboldali, de a kormánnyal olykor mégis kritikus Kommentárral is leszámoltak a harmadik kétharmad után. A folyóiratot „átállították”, az addigi főszerkesztőt, Ablonczy Bálintot távozásra bírták (ő tudta, hogy ha marad, a lapot kiéheztetik).
Új főszerkesztőnek pedig Schmidt Mária munkatársát, a kultúrharcot szorgalmazó Békés Mártont nevezték ki, aki jelezte, hogy határozottabban kormánypárti lesz a lap jövőben. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a NER-esített első számában Schmidt Máriával készült interjút közölt a folyóirat.
