„Mégis, kedves uram, mit vár tőlünk, öntsük le benzinnel és gyújtsuk fel magunkat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?” – pötyögtem oda, ahol az olvasó magyar értelmiségiként elkövetett mulasztásaimra hívja fel a figyelmemet, aztán némi töprengés után mégis kitöröltem a feleletemet.
Szép nap virradt hétfőn Orbán Viktor szabójára: rögtön két új mellényre is megrendelést kaphat.
Amint Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca mögött bezáródik az automata ajtó, az ünnepélyes bevezető zene hirtelen elhallgat.
A média minden csatornáján valósággal ömlenek a hírek és álhírek az ukrán válságról. Ebben az írásban a válság nyelvi-etnikai hátteréről lesz szó, illetve ennek a politikával és a „speciális katonai művelettel” való állítólagos kapcsolatáról.
Az elnök teljesen megőrült, nem tudja mit csinált – ezt és ehhez hasonló dolgokat írtak az 1970-es évek elején a vietnami háborút irányító Richard Nixon amerikai elnökről.
Amikor kitört a Covid-járvány, és a betegségek meg a lezárások emberek millióit és cégek tízezreit sújtották, fukarsággal vádoltam meg a magyar kormányt, amiért hathatós válságkezelő intézkedések helyett korábban eldöntött tételek átcímkézésével trükközött, és a terheket minél inkább másokra (önkormányzatokra, bankokra) igyekezett áthárítani.
A három név három nagyon különböző zeneszerzőt takar, igaz, nevük ugyanonnan ered. A legrövidebb változat a német „szőni”, azaz „weben” igéből jön, amely angolosított formában Webber, esetleg Weaver lett – magyarul: takács.
A 91-esen nyugodtan elalhatok (Györe Balázs)
Nincs alvás! Pompásan buszozunk (Garaczi László)
Az alábbi írásban a propagandáról, a politikai agitációról és a manipulációról lesz szó. Talán meglepő, de a kollektív ideológiai agymosás története rövidebb egy évszázadnál, miközben maga a politikai manipuláció vélhetően azóta létezik, amióta létezik maga az állam.
