Egotrip

Hosszú és sikeres politikai pályafutások néha meglepően gyorsan érnek véget. Ma már kevesen emlékeznek arra, mibe bukott bele 1990-ben Margaret Thatcher, a „Vaslady”.

Nemrég több magyar tudós is szinte egyszerre adott hírt arról, hogy hatalmas áttörést ért el őstörténetünk titkának megfejtésében. Gratulálok, és nekik is ajánlom ezt az írást, de főként azoknak az olvasóknak, akik kevésbé jártasak a nép és nyelv eredetének misztikus tudományában.

K.(özlekedő) Dezső bliccel. Nem kalandvágyból, mint ifjúkorában, öt számjegyű bérletre nem áldoz.

A jó múltkorjában felsoroltam néhány filozófust, de ha jól emlékszem, az öreg Manó (Immanuel) nem volt közöttük. Talán nem véletlenül – őtőle ugyanis nem szerettem volna, most sem szeretnék elhatárolódni.

1955 májusának végén is változékony és bizonytalan volt az időjárás, jöttek-mentek a záporok és zivatarok, nem volt még igazán meleg.

Én, beteg ember, csupáncsak NB I-re várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, jajong a lelkem Kék véreim, ultra emtékások.

Jó dolog a statisztika. Segít abban, hogy ne csak szűk környezetünkről kapjunk képet, hanem az egész ország vagy a még tágabb közösség állapotáról is. Ám nem elég arra a kérdésre választ kapni, hogy mennyi, hanem azt is jó tudni, hogy mi mennyi.

Majdnem öt éve, 2014. december 18. óta ismert az a kormányzati elgondolás, hogy 2020-tól a felsőoktatásba való felvétel alapfeltétele a B2 szintű komplex nyelvvizsga legyen (vö. „középfok”). Azt hiszem, hogy már akkor is helyesen reagáltam a dologra: egy nagyot és mélyet sóhajtottam.

A Közvágóhídnál gyanús volt, nem látja a büfét. Közelebb ér, csak a betonalap, emlékműtalapzat, szarkofág.

Talán meglepő, de tény az, hogy manapság egy valamirevaló japán könyvesboltban van egy sarok, amely fölött a yudaya felirat olvasható. A japánokat ugyanis érdekli a zsidóknak, ennek az egzotikus nyugati népnek a világa.