Ön dönt! – május 10-ig szavazhatunk, kié legyen a Libri irodalmi közönségdíja

Sorköz

Bemutatjuk a jelölteket és műveiket.

Idén 7. alkalommal osztja ki irodalmi díjait a Libri. A 2016-ban létrehozott elismeréseket – a zsűri által megítélt Libri irodalmi díjat és az olvasók szavazatai alapján kiosztott Libri irodalmi közönségdíjat – abból a célból indították útjára, hogy segítse az olvasás és a kortárs magyar irodalom népszerűsítését.

A díjakra mindig az előző év irodalmi kiadványai pályázhatnak. Az idei év 49 kiadó 150 könyvét tartalmazó hosszúlistájából egy több mint száz fős szakmai bizottság összesített szavazatai alapján került ki a tíz döntős könyv. Ebből a tízből választ nyertest a közönség és egy ötfős szakmai zsűri. Utóbbi tagjai Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia.

Tavaly a többfordulós szakmai szavazás eredményeként Bereményi Géza Magyar Copperfieldje (2021) kapta a kitüntetést, a megelőző évek díjazottjai között pedig ott volt Láng Zsolt Bolyai (2020), Szvoren Edina Verseim (2019), Tompa Andrea: Omerta (2018), Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája (2017) és Rakovszky Zsuzsa Fortepan (2016) című könyve is.

A közönség által legjobban szeretett mű az elmúlt két évben Grecsó Krisztián egy-egy műve volt (2021-ben a Magamról többet, 2020-ban a Vera vihette el a pálmát). 2019-ben lapunk szerzője, Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét választották az olvasók, előtt pedig Bödőcs Tibor (Addig se iszik), Kepes András (Világkép) és Bartis Attila (A vége) örülhetett.

Az biztos, hogy Grecsó Krisztián idén nem folytatja a sorozatát, Bödőcs Tibor azonban akár duplázhat is, Mulat a manézs című könyve ugyanis szerepel a díj rövidlistáján. A vájt fülű (szemű) szakmai zsűri döntését ugyan nem befolyásolhatjuk, de nézzük, kik az esélyesek, akikre május 10-ig lehet szavazni.

Bartók Imre: Lovak a folyóban 

Bartók Imre, miután lezárta trilógiáját, új témák felé fordult. A Lovak a folyóban elbeszélője egy író, aki megírta fő művét, ráment a házassága, de közben elmaradt a várt siker. Az alkotói és magánéleti válsággal küzdő főszereplő útját a könyv humorral, önióniával, álmok és víziók sorával kíséri a mű méltatói szerint, és hogy a kritikák pozitív volta nem hiábavaló volt, az is bizonyítja, hogy a regényért 2022-ben a szerzőt Mészöly Miklós-díjjal is kitüntették.

2018-as interjúnkban a szerzővel elsősorban a futásról beszélgettünk, na és épp megjelenő, Jerikó épül című regényéről, ami már csak azért is érdekes összecsengés, mert bár az idén díjra jelölt műve nem önéletrajzi, mégiscsak érdekes adalék, hogy a könyv főhőse épp Jerikó címen írta meg regényét.

Bödőcs Tibor: Mulat a manézs

Bödőcs Tibor előző könyve már nyert egy közönségdíjat, most itt a remek alkalom a duplázásra. A humorista, író harmadik könyve egy cirkuszbirodalmat állít pellengérre. Ennyit pedig pont elég is elmondanunk ahhoz, hogy érezzük Bödőcs karneváli szatírájának aktuális áthallásait. 

Danyi Zoltán: A rózsákról

"Danyi Zoltán rendkívül érzékeny íróember, ezen a rémálomszerűen csuszamlós terepen is sikerül egyensúlyoznia, az érzések, amelyeket a szöveg fölkelt, és ezek közt ott az undor is, a megértés irányába tendálnak; az eldurvult fickót nem röhögjük ki, hanem teljesen megértjük a végén. A dezilluzionizmus mintájára dezesztetizálásnak nevezném a folyamatot, ami a szövegben zajlik. Olyan író művelte ezt, aki azelőtt maga is hajlamos volt az esztetizálásra. Saját maga ellen dolgozott, amikor ezen a regényén dolgozott; mint egy interjúban vallotta, fel kellett adnia majdnem mindent, amit addig az irodalomról megtanult" - írtuk még 2015-ben megjelent A dögeltakarító című műve kapcsán.

A vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedő képviselőjeként ismert szerző legújabb könyve kevésbé rázós terepre, egy rózsakertész tudatfolyamába viszi az olvasót. A könyv végigvezet a munka rutinján, az én belső szabályain, miközben megmutatja, hogyan formálja át az embert a kiszolgáltatottság. "Kelet-európai történet, tömegek története" - írják a regényről, amelyből most sem hiányozhatnak a szerzőre oly jellemző hömpölygő hosszú mondatok. 

Gerlóczy Márton: Fikció 1. - A katlan

Miközben a szerző új műve rögtön egy regényfolyam első kötete, amely egy folytatásos "identitás-thriller", hogy úgy mondjuk, szövevényes családtörténet, egyben folytatója, pontosabban nagyon is szerves része a korábbi műveiben megteremtett világnak. "A regény mintha kísérletet tenne arra, hogy a korábbi kötetekben felbukkanó alakok és események egységes hátterét és kontextusát létrehozza, illetve a referenciák azonosíthatóságát hangsúlyozva a fikciót a valóságba gyökereztesse" - írtuk a kötetről megjelenésekor. 

"A Fikció-sorozat cselekményének fókuszában Gerlóczy Márton, fiktív és nagyon is valóságos figura családkutatása áll, ezúttal a család apai ágának rekonstrukciója a tét. A szerteágazó „nyomozást” egy DNS-teszt mint döntő „nyom” eredményének kétségessége, s az ebből fakadó feszültség tartja egyben. A tragikomikusan átláthatatlan, zavaros családi viszonyrendszer felderítése azonban csak a regény egyik pólusa, amelynek túlsó felén az elbeszélő családalapítással kapcsolatos kétségei állnak. A szövegben megszólaló én mintegy kifeszül a családi múltat és a családi jövőt övező bizonytalanságok közé."

Keresztury Tibor: Hűlt helyem

"Tudod, ha egyszer csak arról értesül az ember, hogy a hosszú évek óta fokozódó testi-lelki nyavalyái egy fölöttébb ritka, ámde gyógyíthatatlan neurológiai betegség tünetei, s ennek következtében minden valószínűség szerint záros határidőn belül sajnálatos módon elhalálozik – nos, akkor először is vesz egy mély levegőt, és onnantól másként kezdi látni a fényeket. Számba veszi, milyen elvégzendő dolga van még. Mivel a gyerekeim rendben vannak, adósságom nincs, arra jutottam, én evvel a regénnyel tartozom még magamnak" - mondta a szerző a lapunknak adott interjúban. 

"Keresztury tapasztalt író, meg sem próbálja elmondani az igazat a betegségeiről és szenvedéseiről, hanem csak kísérti az igazmondást; elbeszélői konstrukciókat alkot, hogy mégse hagyja cserben szenvedéseit, azzal a szándékkal, hogy ne más, ő rajzolja körül szaggatott vonalakkal a saját jövendő hűlt helyét. Legalább ebben ő a kompetens, ha már a sors kihúzta alóla a szőnyeget. Elbeszélése messze elkerüli a trauma-, gyász- és betegségfeldolgozás népszerű irodalmi módozatait, amelyek reménykedésre, pozitív gondolkodásra, lelkierőgyűjtésre futtatják ki a történetet. Elutasítja az álreményt, a vágybeteljesítő gondolkodást és az önvédelmi hazugságokat. Fontosabb számára az igazság nem nyelvi rétege, az a súlyos, sötét, fájdalmas érzéki tapasztalat, amiben részesülni balszerencséje volt, és ami nála nem metafizikai, hanem társadalmi tapasztalattá növi ki magát" - írtuk a kötetről

Krasznahorkai László: Herscht 07769

Az utóbbi évek rövidebb alkotásai után a szerző újra a nagyepika felé fordul. A regény napjaink Németországában játszódik, kiindulópontjában pedig egy thüringiai falmosó Angela Merkelnek küldött levelei állnak. 

 

Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról

Szvoren Edina legújabb novelláskötetében Libegőn utazó vakokkal és kútba zuhanyt kislánnyal is találkozhatunk, de elsősorban némi humorral tálalt "dermesztő kisprózával".

"A szokásos problémáinkat Szvoren mindig más szemszögből veszi szemügyre, mint azt egy elbeszélőtől elvárnánk. Az összes olvasói elvárásunknak keresztbe tesz. [...] Szvoren Edina prózája ellenben komplikált, körmönfont, trükkös, csavaros, többszörösen áttételes és csattanós; egy egészen rövid írását is oldalakon át lehetne bogozni. Mindegyik egy rejtvény. A jelzők különösek, a hasonlatok vadak, a mondatok kapcsolatai kiszámíthatatlanok, a képek meghökkentők. És mégsem repülünk föl szürreális magasokba, minden itt és most történik, férfiak és nők, szülők és gyerekek közt, iskolában, üzemben, Magyarországon" - írta róla lapunkban Radics Viktória.

Tóth Krisztina: Bálnadal

Tóth Krisztina kötete a díjra jelöltek listáján szereplő két verseskönyv egyike. A Bálnadal a szerző  2017 és 2020 között írt verseit fogja egybe, amelyek három ciklusban vezetnek végig az emlékezés működésének sokféle módjain.

Vonnák Diána: Látlak

Vonnák Diánát elsősorban kulturális antropológusként ismerhettük, majd 2021-ben debütált első novelláskötete, a Látlak, amely mint az alábbi példa mutatja, gyorsan a legelismertebb kortárs íróink vonalába emelte. 

"Ukrajnai és grúziai, montenegrói és vajdasági, szlavóniai útjaim elhomályosult emlékképei élesedtek ki egy-egy pillanatra a novellák olvastán, a perifériák leszakadt világa, amely gyakran világtalan, és a helyi színek ellenére úgyszólván egyforma mindenütt" - írtuk a kötetről.

Závada Péter: Gondoskodás

Závada Péter verseskötete a második képviselője a nem prózai műveknek az idei listán Szövegeit a természeti, építészeti és technikai objektumok sokfélesége jellemzi.

"Változásokkal teli, sajátos pályát ír le – a raptől a színházi szövegeken át a versekig – Závada Péter lírikusi ténykedése a 2012-es első kötete óta. Ezt láthatjuk természetes alakulásnak, de alkotói program szerinti fejlődésnek is. A Gondoskodás sem egyvonalú, belső perspektívái, bőséggel kijelölt irányai vannak. Egyik legszembetűnőbb vonása a művészettörténeti és az egzisztencialista, hermeneutikai hagyomány, azaz a létre vonatkozó múlt századi bölcseleti gondolkodás reciklálása, aminek célja nem valamiféle számvetés, inkább az észlelhető kulturális folyamatok megértésének igénye hívja elő" - írtuk a megjelent kötetről. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.