Egotrip

Ő sem ért mindig mindent

Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.

Az alábbi írás a nyelv és identitás viszonyáról szól, ami szerintem sokkal bonyolultabb dolog annál, mint hogy egyszerűen elfogadjuk azt a kézenfekvőnek tűnő tételt, hogy „a nyelv a nemzeti identitás legfontosabb eleme”.

Érdem vagy nem?

– Előkerültél, drága Szókratészem, jaj de jó. El nem tudtam képzelni, mi történt veled. 

Zenei érettségire készültem. Meleg volt, szép idő. Az íróasztalnál ücsörgés unalmát a budai hegyek lábánál tett sétákkal próbáltam megtörni.

Sz mint szleng  (A futball ábécéje)

Véget ért az atlétikai világbajnokság Budapesten. Maradt ránk néhány futó élmény és egy teljesen felesleges stadion, amelyre rávetül az olimpia hosszú árnyéka.

Panem et circenses

– Olvastam Simone de Beauvoir-t – nézett a szemembe a fiú. – A második nemet – tette hozzá jelentőségteljesen, de nekem jó darabig még nem esett le a tantusz.

Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.

(csütörtök) A Páter Bonifácban a szokásos Unicum, a pultos sráctól elköszön K. Dezső, uccsó meccs a Bajzában.