Sokadik éve szokásunk már összeszedni azokat a személyeket vagy csoportokat, akik pozitív értelemben a leginkább meghatározták számunkra az évet – elnyerték már ezt az elismerést az SZFE-s diákok, Gulyás Márton, tavaly pedig Volodimir Zelenszkij és az ukrán nemzet.
Látható, minden évben olyanokat gyűjtünk erre a listára, akikről úgy érezzük, az élet különböző területein nagyot alkottak, utat mutattak, kiállásukkal, egy-egy alkotásukkal vagy bármilyen más módon egyszerűen csak inspirálóan hatottak ránk, ezáltal rányomták a bélyegüket az adott évre, akik számunkra a leginkább az "év emberei" voltak.
Íme az idei listánk, melynek végén szavazhatnak is!
Karsai Dániel
Számtalan okunk van Karsai Dánielt az év legmeghatározóbbb emberének jelölni. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel diagnosztizált alkotmányjogász azt szeretné elérni a nemzetközi emberi jogi bíróságon, hogy bizonyos esetekben idehaza is engedélyezzék az egyén számára az életvégi döntés meghozatalát, s hogy ehhez legálisan segítséget is kérhessen. Karsai Dániel minden helyzetben okosan érvel, de azt is bevallja: az élet nagy kérdéseiről „nullás pulzussal nem lehet beszélni”. S noha minden pillanatban a fizikai léttel küzd, tetteit nem a félelem, hanem a szeretet vezérli. Van a lényében valami légies, és ebben a térben a humora is meg tud jelenni.
A legkisebb királyfi természetesen bátor és elszánt is. Megtehetné, amit radar alatt, tudjuk, mások megtesznek, szép csendben kiutazhatna Svájcba a kegyes halálért, de az alkotmányjogász úgy gondolja, nem véletlen, hogy épp ő került ebbe a helyzetbe: nemcsak magáért, másokért is ki kell állnia. Mert a jelöltünk mindenképp önfeláldozó, Karsai ezt úgy mondja, „most vált igazán értelmessé az életem”. Pedig ott a kockázat, hogy még ha a bíróság igazat is ad neki, a magyar kormány addig húzza a törvénymódosítást, hogy „már csak mártírja leszek a harcomnak”.
És amivel még a legkisebb királyfiak közül is kiemelkedik Karsai Dániel, az a remek ütemérzéke. Az eddigi időzítésekkel ugyanis elérheti, hogy a Fidesz, Kósa Lajos elvi támogatásával, belemenjen egy népszavazásba, ahol, a felmérések szerint, a szavazóknak egy jelentős része az eutanázia legalizálása mellé állna. Így a Fidesz – anélkül, hogy „meg kellene adnia magát” egy kormánykritikus alkotmányjogász beadványára született strasbourgi döntésnek – népszavazással felhatalmazást szerezhet a törvénymódosításra. És még mondhatja (konzultációs non plus ultraként), hogy lám, mennyire tiszteletben tartja a népakaratot. Számtalan okunk van Karsai Dánielt az év emberének választani – most. (Dusza Erika)
Az aHang és az Egységes Diákfront aktivistái
Bár a sztrájkoló tanárok mellett az Egységes Diákfront (EDF) aktivistái már a tavalyi listánkra is felkerültek, idén sem lehet kihagyni őket az év legmeghatározóbb közéleti „személyiségeinek” felsorolásából – ahogy a diákokat támogató és segítő szervezeteket, így az aHangot sem. Míg 2022-ben a pedagógusok megbecsüléséért és egy jobb, igazságosabb oktatási rendszerért küzdő mozgalmak elsősorban az országszerte megrendezett tüntetéseken hallatták a hangjukat, a demonstrációk idén tavasszal pedig csak még hevesebbé váltak, nyárra bebizonyosodott, hogy a hatalom nem hajlandó tudomást venni az elégedetlenkedőkről. A hónapokig tartó tiltakozás ellenére a kormánytöbbség július 4-én megszavazta a státusztörvényt, amivel úgy tűnt, az oktatás ügyéért folytatott küzdelmek végleg értelmetlenné váltak.
Ebben a rendkívül depresszív helyzetben volt igazán felszabadító, hogy az EDF bejelentette, az aHang, valamint a Civil Közoktatási Platform és a TASZ segítségével kidolgozott népszavazási kérdéseiket ugyan a Nemzeti Választási Bizottság és Kúria is elkaszálta, októberben megtartják az első alternatív oktatási népszavazást. A „7IGEN”-es népszavazáson végül nyolc nap alatt közel 115 ezer ember vett részt, a referendum lebonyolításában és koordinálásában pedig kulcsfontosságú szerepe volt az aHang munkatársainak, akik erre a célra még az előválasztásokról ismert ELEVE-szoftvert is továbbfejlesztették. Ahogy lapunknak adott interjújában Szalóki Viktor, a szervezet szóvivője elmondta, a nyomásgyakorlásra tett újabb kísérlet mellett a céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet párbeszéd fontosságára.
A státusztörvény elfogadása, a könnygázba fojtott májusi tüntetések, valamint a Karmelitánál tiltakozó diákok rendőrségi kihallgatása után a párbeszéd hangsúlyozása különös jelentőséggel bír, hiszen aki észre akarta venni, az már régen tudja, a többieknek pedig nem lehet elégszer elmagyarázni, hogy a magyar társadalom morális és lelki széthullását önmagában az oktatási rendszer reformja sem lenne képes visszafordítani. Sokkal széleskörűbb és mélyebb változások kellenek, ennek érzékeltetéséhez pedig az olyan, az oktatással kapcsolatban elsőre talán irrelevánsnak tűnő, kisebb volumenű kiállásokra is szükség van, mint a Nemzeti Múzeum lépcsőjén rendezett performance a tizennyolc éven aluliak Word Press Photo kiállításról történő kitiltása után, vagy a meleg párt ábrázoló, elkerített fényképnél tett – a jelek szerint végül elég drágára sikeredett – látogatás a Néprajzi Múzeumban. Az ilyen értékvállalások abban is segíthetnek, hogy az újabb nagyszabású akciók, így például az üres konzultációs ívek jelenleg is zajló gyűjtése a társadalom még szélesebb rétegeit legyen képesek megmozgatni, a szabad oktatás ügyét evidens módon kapcsolva össze a művészet és a véleménynyilvánítás szabadságával. (Bajnai Marcell)
Karikó Katalin és Krausz Ferenc
Micsoda hetünk volt október első hete! Hétfőn megtudtuk, hogy Karikó Katalin és társa, Drew Weissman megkapja az orvostudományi Nobel-díjat, kedden Krausz Ferenc tűnt fel a fizikai Nobel érdemesültjeként. Szerdán pedig lett meleg víz az ELTE-n! Akkor kiderült, hogy minden apróságnak érdemes örülni.
Karikó Katalin díját tudományos szakmai körökben szinte biztosra vették, csak azt nem tudtuk, mikor kaphatja meg az elismerést: a Nobel-díj bizottsága olykor szívesen vár öt-tíz évet is, hogy megbizonyosodjon róla, az adott felfedezés tényleg hasznos, kikezdhetetlen és az emberiség javát szolgálja. Karikó Katalin és kutatótársa felfedezése, az mRNS-alapú vakcinatechnológia azonban már bizonyított a koronavírus-járvány idején, s könnyen lehet, hogy ezután még több betegség ellen bevethető lesz.
A kisújszállási gyökerű tudós az elmúlt években sokszorosan visszakapta azt az elismerést, ami pályája korábbi szakaszában nem jutott ki neki. (Mint ismeretes, mindössze harmincévesen létszámcsökkentés miatt küldték el a szegedi laboratóriumból, amikor – csakúgy, mint most – a hazai kutatásfejlesztés alulfinanszírozással küzdött.) Nem először kerül hasonló listára: 2021-ben nemcsak a Narancsnál, de akkor az év hősei közé választotta a TIME magazin is. Azóta több egyetemnek (ELTE, Hongkongi Egyetem, Harvard) is díszdoktora lett, tiszteletbeli tag lett a Magyar Tudományos Akadémiának, egykori iskolájában tantermet neveztek el róla, és megjelent önéletrajzi könyve. Ő az a hős, akivel mindenki azonosulni tud, s még azt is tudjuk róla, hogy diákként egyszer becsúszott az ellenőrzőjébe egy kettes– éppen matematikából. Karikó Katalin történetét egészen magunkénak érezzük, annak minden nehézségével és szépségével együtt.
Miközben az mRNS-alapú vakcinák a koronavírus-járvány óta a legtöbb ember előtt ismerősen csengenek, könnyen lehet, hogy az októberi Google-keresések között kiemelt helyen szerepel az „attofizika” szókapcsolat. Azzal kapcsolatban, hogy mit jelent, Krausz Ferenc fizikai Nobel-díja után már okosabbak vagyunk: ez a lézeres technológia azt szolgálja, hogy az atomokban az elektronok néhány attoszekundum (a másodperc milliárdod részének a milliárdod része) alatt végbemenő állapotváltozásait vizsgálja.
Hogy mennyire új és fontos ez a technológia, azt jól mutatja, hogy a Nobelt két másik tudósnak, Pierre Agostininek és Anne L’Huillier-nek is kiosztották. A lézerfizika két úttörője nélkül Krausz áttörése is lehetetlen lett volna, ő pedig a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójaként dolgozik a technológia további hasznosításán. Illetve nem csak ott: pár éve már létezik Ferencvárosban a Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központ, amelynek fő célja, hogy a vérplazma molekuláris összetételében bekövetkező legapróbb változások alapján új módjait keresse a korai betegségdiagnosztikának.
Bár a hozzáértők szerint ez a kutatás nagy kockázatú, de a rizikóvállalás soha nem állhat messze a tudománytól: még az is lehet, hogy Krausz innovációi a rák korai felismeréséhez is segítségül hívhatóak. Akárhogy is, Krausz Ferenc neve idén lett ismerős a hazai szóbeszédben, amihez persze az is hozzájárult, hogy a Nobellel járó pénzt ukrán háborús áldozatoknak ajánlotta, és a maga visszafogott módján, de bírálta az oktatási rendszer elhanyagolását és a tanárok kivéreztetését – s ez annál fontosabb, ha számba vesszük, hogy az ő egykori iskolájában sincsen fizikatanár. Márpedig ha ez így marad, mi lesz a jövő Nobel-esélyeseivel? (Csabai Máté)
Szoboszlai Dominik
Az a bizonyos „átigazolási bomba” július első napjaiban robbant, amikor hivatalossá vált, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolba igazolt. Akkor azt írtuk, arra, hogy egy magyar focista a világ egyik leghíresebb csapatához szerződjön, Puskás Ferenc Real Madridba igazolása óta nem volt példa. Szoboszlai, aki nyugodt lélekkel nevezhető az utóbbi évek egyik legnagyobb, nemcsak magyar, hanem európai játékosígéretének, egy alkalommal, 2020-ban már bekerült lapunknak az év meghatározó személyiségeiről szóló szavazásába. Látható volt, hogy tehetsége és sikerei nem fognak megállni az RB Leipzignél, ahova épp akkor igazolt; nem véletlenül jellemeztük Szoboszlai akkori teljesítményét úgy, hogy „kvalitásait és formáját tekintve nagyobb nevű, kifejezett sztárcsapatokba is beférne”.
Ami azt illeti, ezek a kvalitások még kiemelkedőbbé tették a középpályás idei évét. Ha igazolása a Premier League egyik legerősebb csapatához nem lenne elég, ott volt rögtön az első liverpooli sikere: őt választották a csapat legjobbjának augusztusban. Ha még ez sem lenne elég, ott voltak góljai, gólpasszai. És ha még lehet fokozni mindezt, márpedig lehet, ott volt a magyar válogatott sikersorozata, amihez nem mindennapi találataival éppen Szoboszlai járult hozzá leginkább. Tényleg csak a legnagyobb labdarúgóknak vannak ilyen periódusaik, ilyen szezonjuk.
Jövőre Európa-bajnokság lesz, ami a válogatott és Szoboszlai számára megint csak esélyt kínál a kiemelkedő szereplésre. A Liverpool harcban van az angol bajnoki címért, de ha nem is az övék lesz, a Bajnokok Ligája-indulást minden bizonnyal kiharcolják. Így akár a 2024-es év is Szoboszlai Dominikról szólhat. Nem lennénk meglepve, ha jövő ilyenkor megint rajta lenne a neve a Narancs.hu év embereiről szóló szavazásán. (Ambrus Vilmos)
Reisz Gábor
Mindenkit megkímélnék a kötelező köröktől, tehát nem fogom részletezni a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, illetve a Rossz versek című filmeket, próbálván rajtuk keresztül elemezni Reisz Gábor filmrendező életének változásait. Jó, a VAN szerintem nem különösebben jó, a Rossz versek viszont fasza, de többet tényleg nem, azt pedig már a kritikámban leírtam, hogy a 2023-ban megjelent Magyarázat mindenre miért jó film annak ellenére is, hogy néha azért fontos pillanatokban hátrál ki. Az év meghatározó emberének ugyanis nem filmeket, hanem Reisz Gábort delegáltuk, aki nem elég, hogy rendezett egy jó filmet, amivel egyébként jegyzett nemzetközi díjat is elnyert, de egészen megdöbbentő módon sikerült annak ellenére sem előadnia magát szabadságharcosként, hogy egyébként minden sarkon le lett írva, hogy a Magyarázat mindenre természetesen egy fillér állami támogatást nem kapott.
A film úgyis beszél helyette, hiszen többek közt arról szól, ami miatt nagyjából Andy Vajna halála óta szóba sem kerülhet valami tartalmisággal is rendelkező magyar filmmel kapcsolatban az állami támogatás kérdése. Reisz azért csinálta jól, mert végül is a filmmel kapcsolatban nem a Nemzeti Filmintézet az első dolog, ami a néző eszébe jut, és bár interjúiban néha le is vette az alacsonyan lógó gyümölcsöt azzal a sokat hangoztatott álcentrizmussal, hogy „egyik oldal sem jobb a másiknál”, azért ennél szerencsére általában ő maga is érdekesebb dolgokat mond és üzen. Sikeres filmet csinálni úgy, hogy közben kikerülöd a nyilvánosság csapdáit: hát mi kell még ahhoz, hogy valaki az év embere lehessen? Hacsak nem egy olyan film, amely hónapokig tematizálta a közéletet. (Fekő Ádám)
